9.rész

~Stella

*Otthon*

Megágyaztam Austinnak a vendégszobàba.
-Nem fogok itt aludni.
-Akkor hol alszol?
-Nálad.
-Aztán kivel?
-Veled. Kivel mással? - elegem van ebből a gyerekből. Nem tudom mit képzel ez magáról. Megforgattam a szemeimet majd a szobám felé vettem az irányt. Tekintetét éreztem magamon. Beleborzongtam.
-Fázol? - állt mögém teljesen rám simulva.
-Nem. Csak hányingerem van. - vette a célzásomat. Ledobta magát az ágyamra. Bementem a fürdőbe lemostam a sminkemet. Felkötöttem a hajamat. Felvettem egy jó hosszú pizsamát. A szobámba szerencsére volt még kanapé. Ledobtam magam a kanapéra. Erre Austin egyből felkelt és értetlen fejet vágott.
-Hihetetlen vagy. - forgatta meg a szemeit.
-Lehet, de egyik kurvád sorsára sem akarok kerülni. - rákacsintottam mire láttam hogy az idegtől elborul az agya. A zöldeskék szemei hirtelen feketék lettek majd felém vette az irányt. Felkapott a kanapéról majd ledobott az ágyra felém mászott majd teljesen felém hajolt.
-Nem félek tőled.
-Oh, igen? Jobban tennéd.

~Austin

-Nem félek tőled.
-Oh, igen? Jobban tennéd. - teljes testsúlyommal ránehezedtem, a karjaimat körbefontam a derekán. Így minden erőmmel szorítottam magamhoz. A nyakához hajoltam amibe beleborzongott.
-Téged nem bánthat senkisem...Rajtam kívűl. - beleharaptam a nyakába. Láttam a szemében hogy fájt neki. Nem szólt egy szót sem hagyta magát. Hirtelen éreztem hogy valami nyomja a szívemet. A bűntudat. Bűntudatom van amiért elhitettem vele hogy számít nekem. Bűntudatom van amiért megbántottam és fájdalmat okoztam neki. Viszont bűntudaton kívül mást nem éreztem. Max ürességet. Amíg én gondolkoztam addig Stella elaludt.Annyira édesen aludt. Szegény én meg agyon nyomom a testsúlyommal. Melléfeküdtem majd álomrahajtottam a fejem.

*2 óra múlva*

-Ne! Ne! - ordította Stella. Még mindig aludt. Elkezdtem rázogatni de semmi. Semmi. Elszaladtam egy pohár vízért majd ráborítottam. Hirtelen felült. Teljesen sokk alatt van.
-Shhhh...shhhh! Nyugodj meg. Az ölembe ültettem magammal szembe majd szorosan magamhoz öleltem.
-Jól vagyok! Semmi bajom! - hirtelen ellökött magától majd felugrott. Kiszaladt a szobából. Egy ajtó csapódást hallottam. Szóval lelépett. Felkaptam a ruháimat majd elindultam utánna. Csak 2 helyre mehetett. Vagy a tengerparthoz vagy a parkba. De mivel a deszkáját itt hagyta csak a tengerpartra mehetett.

~Stella

Kirohantam a házból. A tengerpartra rohantam. Leültem a homokba a térdeimet ákulcsoltam a karjaimmal majd a fejemet lehajtva zokogtam.
-Miért!? Miért kell engem kínozni!? Mit tettem!? Milyen súlyos dolgot tettem!? - ordítottam ahogy csak bírtam. Majd újra zokogásba kezdtem.
-Befejezted?
-Mit akarsz?
-Hé. Én kérdeztem előbb. - egy hatalmas mosoly ült ki az arcára. Biztos azt várta hogy majd én is mosolyogni fogok.
-Be. Most válaszolj te.
-Csak megakartam tudni hogy mit álmodtál és megakartalak nyugtatni.
-Miért? Hogy kihúzd belőlem az összes titkomat. Hogy megint megtudj bántani? Na kösz. Erre nincs szükségem. - felálltam majd egy szikla felé vettem az irányt.
-Mit akarsz tenni? Megölni magadat?
-Hidd el, nincs olyan szerencséd. - majd a sziklához mentem. Kinéztem egy olyan helyet ahol mély a víz így nyugodtan ugorhatok sziklát. Elrugaszkodtam majd belevetettem magam a tengerbe.

~Austin

Komolyan beleugrott ez normàlis? Majd hirtelen láttam ahogy feljön a víz alól. Nagy kő esett le a szívemről de nem a part felé kezdett el úszni. Hanem a tengerbe. Amint láttam nem úszik gyorsan. Én gyorsabban. Így elindultam utánna. Hamar utolértem de hirtelen eltűnt.
-Stella! Hol va... - valaki hirtelen lerántott a víz alá. Feljöttem majd megpillantottam ahogy édesen nevet.
-Gyere ide! - A hátamra raktam a karjait pedig körbefonta a nyakamon. Kiúsztam a parta. Haza mentünk pontosabban hozzájuk de ma már nem beszéltünk. Hajnali 5 van. Én lefeküdtem aludni de ő már el is kezdte a készülődést.

*Iskolában*

~Stella

-Ma nem megyek hozzátok. Van egy kis dolgom. - búgta a fülembe Austin.
-Nekem is. El kell mennem anyuékkal. - nem mondhatom el neki. Ez a legnagyobb titkom. Nem tudhatja meg. Rajtam kívül senki sem tudhatja meg. Senki. Elmélkedésemből az zavart meg hogy Austin nyomott egy puszit a nyakamra majd ott hagyott. - még mindig utálom. Főleg azért miért átvert. Kimentem a kocsimhoz beindítottam majd hazasiettem. Anyuék este érnek haza. Nekem pont nem jó.
-Szia Tia!...elmesélek mindent...fedezned kéne...persze persze...akkor 1ig vagyok nálad...puszi - kinyomtam a telefont majd elkezdtem készülődeni.
Felvettem egy világos kék farmert egy fekete supra cipővel. Kerestem hozzá egy fekete kapucnis pulcsit. Kiengedtem a hajamat majd a sminkemet ilyenkor durvábbra kell csinálnom. Hogy miért? Nem tudom. Elvárás. Tettem fel egy vörös rúzst. Füstös szemeket csináltam amit feldobtam egy kis szempillaspirállal. Indulnom kell...