14.rész

~Stella

Beültünk az autóba. Bekapcsoltam az övemet majd ő is a sajátját. Benyomtam a rádiót. Kikanyarodtam a suli parkolójából majd tejesen a gázra nyomtam. 120nál jártam amikor Austin megszólalt.
-Hova sietsz?
-Hozzátok.
-Miért? - vágott értelmetlen fejet. Be kell valanni nagyon édes volt. Elédobtam egy csomag gumicukrot hátha befogja. Be is fogta szerencsémre. A házukhoz érve leparkoltam majd kiszálltam. Austin is kiszállt majd kinyitotta a ház ajtaját.
-Magyarázd meg!
-Mégis mit?
-Kezdjük ott hogy miért hazudtál. Arról amiről Marc kért meg! Utánna szívesen maghallgatnám a verekedést is.
-Ki vagy te az anyám? - ezen a kérdésén teljesen meglepődtem. Ő van megsértődve? Ez most komoly?
-Tudod mit. Igazad van. Nem vagyok az anyád. - majd felmentem az emeletre a vendégszobába. Összepakoltam a cuccaimat majd lerohantam a lépcsőn. Az ajtó felé vettem az irányt de Austin az utamba állt.
-Állj el onnan! - ordítottam rá a könnyeimmel küszködve.
-Nem! - halkan mondta. Hangjából érződött a nyugodtság.
-Kérlek! Nekünk nincs semmi dolgunk a másikkal.
-De a szombattal mi lesz?
-Megoldom.
-Stella kérlek. Ne haragudj rám. Csak annyi minden kavarog a fejemben.
-Elfelejtve - vágtam hozzá flegmán. A szeméből meglepedtség sugárzott. Biztos nem erre a válaszra várt. Hirtelen megragadta a kezeimet majd megához húzott. Percekig csak egymás szemébe néztünk. Majd hirtelen elengedett és egy pár lépést hátrébb állt.
-Nem kell hozzám szólnod. De nem engedlek el innen. - felhúztam a szemöldökömet, csipőre tettem a kezemet majd csak néztem ahogy bezárja a bejárati ajtót.
-Majd ketten elmegyünk ahova szeretnél menni.
-Te fogságba akarsz tartani?
-Nem. Csak nem engedem hogy nélkülem menj bárhova is.
-Szombattal mi lesz? - megvakarta a tarkóját majd kinyitotta a száját de egyből vissza is zárta. 5 perc gondolkozás után megszólalt.
-Oda anyukádékkal mész. És megkérem hogy ide hozzon vissza egyből.
-Buktál már meg?
-Hé! Egy tisztességes 2-es mindig megvolt.
-Többet nem néztem ki belőled. - felmentem a szobámba majd magamra zártam az ajtót. 1 óra múlva kopogásra keltem fel.
-Menj el Austin!
-Tia vagyok. - odaszaladtam az ajtóhoz. Kinyitottam majd barátnőm nyakába borultam.

~Austin

-Justin ez nem olyan könnyű. Ha valahogy közelebb kerülök hozzá egyből elrontom. - az arcomat a tenyereimbe temettem.
-Haver! Mikor volt neked olyan hogy egy csajnál is feladtad?
-Épp ez az! Egyiknél sem kellett feladnom mert egyből a nyakamba borultak. De ő nem ilyen lány.
-Szerintem meg csak addig kell amíg meg nem szerzed.
-Nem! Ő más! Ha a közelében vagyok mindig szaporábban veszem a levegőt. Ha hozzá érek akkor az egész testem bizsereg. Ilyet még senkinél nem éreztem.
-Ez a szerelem.
-Nem, az nem lehet. Én nem lehetek szerelmes. Én Austin Mahone vagyok nem lehetek szerelmes! - szinte már kiabáltam.
-Szerintem tisztázd le magadban a dolgokat! És utánna beszélj vele. Viszont én most felmegyek Tiáért. Vacsizni viszem.
-Tényleg, ti hogy jötettek össze?
-Stella segítet.
-Jó tudni. - majd Justin felment a csajokhoz.

~Stella

-Gyere!
-Tia indulni kéne. Megyek! - megölelt Tia majd Justinnal kézenfogva elmentek. Lementem a konyhába hogy csináljak valami kaját. Kinyitottam a hűtőt. Tele volt csokival.
-Keresel valamit? - az ajtónak támaszkodva bámult.
-Vacsit akarok csinálni.
-Már hozzák.
-Itt vagyok én, és kaját rendelsz? Tudok én főzni.
-Nem fogom hagyni hogy dolgozz akármit is.
-Mert a főzés hatalmas munka. Ki szokott takarítani?
-Takarító nő.
-Futni elmehetek?
-Hova? Kivel?
-Partra, veled.
-Velem?
-Magamba úgysem engednél.
-Na ezt jól látod. 10perc múlva itt várlak.