41.rész

~Stella

-Stella...-szólt nekem Zayn.
-Ti kik vagytok? - majdnem elnevettem magam de most nem szabadna.
-Te..te nem emlékszel ránk?
-Nem. És ki az a Stella? - hunyorítottam.
-Zayn ki kell mennem egy pillanatra
-Austin Carter Mahone! Ki ne merj menni azon az ajtón vagy neked vágom a párnám. - és igen. Sikerült elszúrnom, megint.
-Várjunk csak. - fordult felém Austin.
-Nem, semmire sem kell! - vertem a fejem a párnámba.
-Te komolyan elakartad velünk hitetni hogy emlékezet kiesésed van? - akadt ki Zayn.
-Nem tudom miről beszéltek. - vigyorogtam.
-Ez most nagyon ütős volt. - huppant le Austin.
-Én viszont most megyek. Várnak. - Lepacsiztak a fiúk majd Zayn elhagyta a kórtermet.
-Zayn becsajozott. - röhögött Austin.
-Te is becsajozhatnál már. - grimaszoltam neki. Rám nyújtotta a nyelvét majd a kínos csend beállt. Én feküdtem és néztem őt. Austin ült és nézett engem. 1 órája lehettünk így mire megtörte a csendet.
-Miért akartad megölni magad?
-Mintha nem tudnád. - sóhajtottam.
-Szeretném ha elmagyaráznád.
-Főleg a helyzet miatt amit rám erőszakoltatok.
-Vagyis most azt mondod a mi hibánk hogy megakarunk védeni?
-Na és kitől, vagy mitől?
-Inkább megkeresem az orvost. - Austin felállt majd az ajtóhoz indult. Mire kinyitotta azt már az orvos ott állt.
-Jó napot! Hogy érzi magát? - Austinnal mit sem törődve fordult felém az orvos.
-Köszönöm, jól. Mikor mehetek haza?
-Én még 2 napig bent tartanám de saját felelőségre akármikor távozhat.
-Akkor mennék most.
-Biztos benne?
-Majd otthon vigyáznak rám. - mosolyogtam az orvosra.
-Rendben. - letette a papírokat majd kiment.
-Otthon? Mit takar ez?
-Úgy gondolom hogy nincs választásom. - sóhajtottam.
-Nincs is! - felkapta a bőröndőmet majd mindent bele dobált. Egy ruha szettet hagyott csak kint. Gyorsan átöltöztem majd elindultunk. Az orvosnak fizettünk, megköszöntük majd távoztunk. Autóba ültünk majd haza mentünk. Minden úgy volt ahogy Austin hagyta. Gyorsan lezuhanyoztunk majd befeküdtünk az ágyába. Már nem is merek ellenkezni. Meg nem is akarok.
-Tudod hogy megrémisztettél 2x is?
-Nem és nem is érdekel. - vágtam oda neki.
-Mindent megteszek hogy visszakapjalak de téged meg sem hat.
-Ezt jól gondolod.
-Próbáld meg. Kérlek. - erre már nem válaszoltam csak hozzábújtam. Megpróbálom.

40.rész

~Austin

Idegesen szálltam ki a kocsiból. Zayn rontott be elsőnek az irodába. Ledermedt a látványtól. Nekem is kevés kellett. Stella ott feküdt a hideg kövön, hófehéren. Odasiettünk hozzá, pulzusa még hála istennek volt. Gyorsan beraktuk a kocsiba majd a legközelebbi kórházhoz hajtott Zayn. A kórházban kikell majd mosni a gyomrát. Az már biztos. Ahogy megérkeztünk Zayn az ölébe vette majd berohant vele. Látszik hogy még mindig szereti. Bezártam a kocsit majd utánnuk kullogtam.
-Most mossák ki a gyomrát.
-Tudtam hogy ez lesz. Erőltetned kell. Szerencsétlen azt sem tudja mi van most. Kérdéseire olyan válaszokat kap amiket mi magunk is alig értünk meg. Tudjuk hogy mi miért teszünk amit teszünk de neki fogalma sincsen. Azt hiszi hogy beszabályozni akarjuk.De nem. Mi megvédeni akarjuk mert mind a ketten szeretjük. Rám haragszik. Rád is, és amit most tett nem azért tette hogy megfélemlítsen minket. Megakarta ölni magát.
-Igen tudom. Tudom! - ordította. Este 11 óra alig vannak a kórházba de akik vannak azok is csak minket néztek.
-Hozzak neked valamit a büféből?
-Nem kell semmi! - bólintottam majd lehuppantam mellé.
-Nem a te hibád. Ne is hibáztasd magad!
-De, minden az én hibám. Én bojgattalak meg titeket. Én vettem el tőled majd adtam vissza mint holmi tárgyat. Én keserítettem meg az életét. Én lőttem rá. Én zártam be.
-Minden okkal történik. - sóhajtott egy hatalmasat majd hátra döntötte a fejét, és becsukta a szemét. Felálltam majd sétálgatni kezdtem a hosszú folyosón. Fogalmam sincs hogy mit tegyek. Több problémám van. A munkám. Stella szülei. És maga Stella.  A várakozás az örökké valóságig tartott. 2 óra után végre kijött az orvos. Zayn felpattant én pedig odaszaladtam az orvoshoz.
-Nos, minden jól ment, de kómába esett. És 50% hogy felébred. - Szemeim kidülledtek, szám nyitva maradt. Mire gondolhatnék ilyenkor? Szánalmat érzek. Mi mást. És nem valaki iránt. Magam iránt.
-Nekem most el kell mennem!
-Zayn, csak okosba! - bólintott majd kiviharzott az épületből. Mivel egy kocsival jöttünk hívtam egy taxit magamnak. Haza megyek ruháért Stellának, én pedig majd lezuhanyzok. A taxisnak gyorsan elmondtam a címet, aki teljes sebességgel hajtott. Kifizettem neki majd gyorsan összekapkodtam a cuccokat, lezuhanyoztam. Felkaptam a kocsikulcsot majd első megálló hely a benzinkút volt. Teletankoltam a terepjárómat majd amilyen gyorsan csak tudtam a kórházba hajtottam.

~Zayn

Fogalmam sincs hogy mit csináljak én a nagy Zayn Malik. Hogy Stellával mi lesz. Esetleg Austinnal. Ha Stella nem ébred fel. Ha MI itt maradunk. És mit értem el ezzel hogy eltaszítottam magamtól, akkor amikor már szeretet. Azt értem el vele hogy kórházba jutattam. Nem is én lennék.

~Stella

Büdös gyógyszer szag van. A gépek itt pittyegnek mellettem. Azt hiszem egy kórházban vagyok. Szóval nem haltam meg. Ez azt jelenti hogy nem vettem be elég sokat na meg azt hogy a fiúk időben megtaláltak. Nem baj. Megleckéztetem őket akkor.

~Austin

-Zayn, gyere gyorsan! - kiabáltam Maliknak.
-Na mi van?
-Gyere azonnal. Felébredt! - boxoltam bele a vállába. Beléptünk az ajtón, ő ült és bambán nézett minket.
-Stella... - szólt lágy hangon neki Zayn.
-Ti kik vagytok?

39.rész

~Stella

Otthagytam Austint és Danielhez sétáltam. Győzedelmi vigyor ült ki a képére.
-Gyere igyunk valamit!
...
Daniellel igazán jól érzem magam. Ő aztán egy igazi party arc. Austinnal sosem buliztam így de ha belegondolok a mi kapcsolatunk nem is a szórakozásról szólt igazán. Mindig voltak bonyodalmak.
-Most már megyünk! - Austin megragadta a karomat majd kihúzott a szórakozóhelyről.
-Neked meg mi bajod van?
-Arról volt szó hogy velem leszel! - rám mordult majd berángatott az anyós ülésre, ő pedig beült a volán mögé.
-Legalább a számát hagy kérjem el!
-Biztos hogy nem. - ezzel be is indította az autót majd rátaposott a gázra. Akkor legyen így. Nem fogok hozzá szólni. Vagyis megpróbálom. Leparkolt a házánál majd kipattant belőle és ott várt rám. Kicsatoltam a biztonsági övemet majd komótosan kiszálltam az autóból. Ő kinyitotta a bejárati ajtót. Felmentem az emeletre. Gyorsan lezuhanyoztam majd befeküdtem az ágy egyik szélére. Ő is gyorsan lezuhanyzott majd befeküdt mellém. A telefonomat nyomkodtam nem figyelve rá.
-...De én tényleg!
-Mi? Ebből annyit értettem hogy de én tényleg.
-Te nem is figyeltél rám? Hát ezt nem hiszem el. - átfordult a másik oldalára majd én is. Egy ideig még gondolkodtam majd elaludtam.

*Reggel*

Reggel kiabálásra keltem fel. Az egyik biztos Austin. A másik hangot nem tudtam beazonosítani. Gyorsan rendbeszedtem magam majd lebaktattam a lépcsőn. Daniel állt Austinnal szemben.
-Reggelt! Reggelit ki kér? - fordultam feléjük vigyorogva. Mindkettő rám nézett tekintetük forrt a dühtől.
-Azt hiszem magamba eszek. - vigyorogtam továbbra is rájuk. - Ja és Austin, én ma már suliba megyek. Ha tetszik ha nem.
-Zaynnel mi lesz?
-Szerinted érdekel?

*Suliban*

-Te meg mit keresel itt? - valaki a falhoz nyomott így szembe találtam magam a rikító sulis fallal. -Megmondtam hogy Austin nélkül sehová sem mész.
-Honnan tudod hogy nincs itt?
-Most beszéltem vele telefonon.
-Miért nem hagytok élni? Vennék egy lakást vagy visszamennék a szüleimhez.
-Na azt már nem. Te sehova sem fogsz elköltözni!
-De miért? Meg tudod nekem indokolni?
-Stella! Nem kell neked mindent tudnod! Magántanárhoz jársz mostantól, nálam dolgozol és Austinnal leszel. Ennyi a te dolgod.
-Pfff. Szánalmasok vagytok!
-Kint vár a parkolóban. Indulj! - ráfintorogtam majd táskámat vállamra tettem és a kijárat felé indultam. Ezt hogy gondolta? Vagyis inkább hogy gondolták? Így beszabályozzák az életemet? Így beszélnek velem? Az életem amilyen csodálatos volt most maga a pokol. Kikullogtam a parkolóba ahol már Austin várt rám.
-Mit akartok már megint?
-Neked is szia. Üljünk be a kocsiba. - beültünk, de ahoz képest hogy megkellett volna szólalnia maga elé bambult.
-Na mit akarsz?
-Ezt itt Daniel hagyta neked. - egy kis borítékot tartott a kezében.
-Na akkor add ide, ha az enyém.
-Épp ez az. Hogy nem kapod meg. - elővett egy gyújtót majd elégette a borítékot.
-Ezt te komolyan gondoltad? Mindent meg kell fosztani tőlem? Miért van nálad gyújtó?
-Halál komolyan gondoltam. Nos, ami rossz neked nyilván megfosztom. Az ilyen helyzetek miatt. - Erre inkább már nem is válaszoltam. Behunytam a szemem majd vártam hogy felbőgjön a motor és elinduljunk. Hamar hazaértünk. Én leültem a kanapéra, még Austin "főzött" valamit. A szaga borzasztó volt. Az íze akkor milyen lehet? Komótosan felálltam a kanapéról majd a konyhába sétáltam. Sültcsirke helyett égettcsirke szaga terjengett a lakásban. Odamentem majd egy mozdulattal kidobtam.
-Mi bajod?
-Tudod mi az én bajom? Az hogy úgymond fogva tartasz. Nem hagysz élni. Sőt még főzni sem tudsz. Ha már itt kell lennem hagyj békén. Ne akarj nekem kedveskedni ezekkel a szarokkal. Nem érdekel amit csinálsz vagy épp nem csinálsz.
-Neked elment az eszed?
-Valószínű, hogyha még hagyom ezeket.
-Ti meg miért veszekedtek? - sétált be Zayn az ajtón. Igen, ő kellett pont ide. Lepacsizott Austinnal majd leült velem szembe.
-Na mond mi a problémád?
-Ti vagytok a problémám.
-Akkor legyen így. - Felállt, hozzám sétált majd felkapott az ölébe. Felvitt Austin szobájaba majd szó szerint ledobott az ágyra majd leült mellém.
-Amíg nem bírsz magaddal itt leszel.
-Na és akkor még a fürdőbe sem mehetek el? Konyhába sem? Szánalmas. Mindent megfosztotok tőlem. - elővettem a telefonom majd elkezdtem facebookozni.
-Azt hiszem erre sem lesz szükséged. - elvette a telefonomat majd az ölembe dobott egy könyvet.
-Nem gondolod? - összes erőmet összeszedtem majd neki dobtam a könyvet. Keménykötésű szóval biztos fájt neki. Megrázta a fejét majd elnevette magát. Könyvet rendbe szedte, hajába túrt majd kisétált az ajtón. Felöltöztem majd nemes egyszerűséggel kiugrottam az ablakból. Megvolt rá az esély hogy eltöröm valamimet de ha meghalok még az sem lett volna gond. Futás közben olyanokra gondolni hogy jobb lett volna ha meghalok nos elég felzaklató. Igazából fogalmam sem volt hova megyek. A zsebembe maradt még Zayn irodájának a kulcsa. Nem mondom hogy 1 óra autóval kevés, hogy akkor mennyi lesz futva de nem érdekel. Ő most úgy is "nálunk" van. Majdnem minden saroknál megálltam pihenni. A célom viszont meg volt. Bő 2 óra alatt megtettem az utat. Tüdőmet szinte kiköptem. A torkom megfájdult, annyira ki volt száradva. Kikaptam a kulcsot a zsebemből majd feltéptem az ajtót. Felkapcsoltam a villanyt majd elkezdtem kutakodni Zayn fiókjában. A fiókból kiszedtem egy kulcsot majd a kulccsal a szekrényhez indultam. Igazából hogy most mit fogok tenni? Valószínűleg megölöm magam.

~Austin

-Zayn! Gyere most! - ordítottam. Zayn felrohant az emeletre majd fejét fogva belerugott a szekrénybe.
-Mikor mehetett el?
-Talán miután kimentél tőle. Vagy utánna egy kicsivel. Fogalmam sincsen.
-Most nehéz lesz megkeresni. Nehéz. -  a mondatot alig tudta elmondani annyira ideges volt. Mint aki teljesen összetört. Lerogyodott a földre és beleüvöltött a szőnyegbe.
-Így sosem lesz meg ha a földön fetrengesz. Gyere! - kezet nyújtottam neki amit el is fogadott. Megigazította a gallérját, a haját majd elindult utánnam.
-Gondolkozzunk hogy hova mehetett.
-Ami közel van a tengerpart. De ott hamar megtalálnánk. Az erdőbe még egyszer nem menne. Szüleihez ilyen állapotban nem menne.
-Milyen okos lettél, Malik! - veregettem meg Zayn vállát.
-De azt hiszem tudom hova ment. Ülj be a kocsimba. - bólintottam majd beültem az anyós ülésre.
-Mégis hova?
-Az irodába. - majd rátaposott a gázra.
-De gyalog az nagyon sok idő.
-Futva 2-3 óra. Azóta már odaérhetett. - egy bólintással nyugtáztam majd hátradöntöttem a fejemet.