22.rész

*Repülőn, 3nap elteltével*

~Stella

Akárhogyan is de ide nem akarok visszajönni. Annyi rossz emlékem van Londonból. Mindent elkell felejtenem és lezárnom. Az életemből ezt a fejezetet kikell taszítanom. Nehéz lesz. Aludni nem merek. Minden álmomban benne van Ő. Ha csak egy pillanatra is de benne van. Még van 1 óra az útból. Mindjárt Miamiba érünk. Tartok attól hogy Austin mindent megtud és utánna már nem fog szeretni. Vagy esetleg megutál. Zayn akármire képes lenne. Nem akarom hogy rossz időben rossz helyen legyünk. Vagy is pontosabban Aust. De jó neki. Most is itt alszik mellettem. Hogy ha hazaérünk mi lesz? Nem akarom tudni. Annyi probléma lesz. Kezdődik minden előről. Iskola, Marc, Zayn. És hogy Austin ne tudja meg. Majd ha jónak látom elmondom neki. De még nem lenne szabad.

~Austin

Már egy ideje úgy teszek mint aki alszik. Stellát figyelem. Látszik hogy csak gondolkodik és csak gondolkodik. Néha rámpillant és elmosolyodik. Nem tudom mit titkolhat előlem de meg kell tudnom. Muszály felkeresnem Zaynt. Lehet hogy az életembe vagy az egészségembe kerül de nem érdekel. Ha Stel nem mondja el akkor nekem muszály lesz kiderítenem. Stel felállt majd elment a mosdóba. Muszály tettetnem hogy most keltem fel. Legálmosabb fejem elő vettem és elkezdtem nyújtózkodni.
-Hogy aludtál? - ült le mellém Stel.
-Sajog a fejem. De jól.
-Kérek neked gyógyszert. - hirtelen csak felugrott. Megfogtam a kezét majd visszarántottam a helyére.
-Annyira nem fáj. Kibírom. - mire csak elmosolyodott.
-Igaz nem is aludtál? - tette fel a kérdést. Tényleg okos.
-Aludtam. - elnevette magát.
-Az életemen gondolkoztam. - bólinottam egyet majd egy puszit adtam az arcára.
-Kérem kapcsolják be az öveiket. Hamarosan leszállunk. - bekapcsoltunk az öveinket. 10 perc után földet értünk. Igen Amerikai földet. Örültem neki hogy nem a nyálkás Londonban kell élnem. Megkerestük a csomagjainkat majd beültünk az autóba. Stel a telefonját nyomkodta. Majd hirtelen a füléhez emelte.
-Most szálltunk le. 1 óra és ott vagyok. Anyuékhoz hazamegyünk és indulok.
-Rendben de magadba gyere. - hallottam Marc hangját.
-Nem vagyok hülye. - ezzel ki is nyomta.
-Menjünk anyudékhoz. Nálam van a kocsid szóval utánna hozzám.
-Rendben. -végigsimított a kezemen majd leparkoltam a házuk előtt.
-Ne vedd ki a táskákat majd nálad. - ezzel a mondattal meg is fogta a kezemet majd behúzott a házba.
-Sziasztok!
-Jó napot! - kiabáltam be én is.
-Jajj drágáim. - Szaladt felénk Stel anyukája. Végig ölelt meg puszilgatott minket majd felém fordult. Stel a nappaliba ment.
-Austin tegezz nyugodtan. Maria. - mosolyodott el Stel anyukája.
-Rendben. Lakhat továbbra is velem a lánya?
-Részemről nincs akadálya. Gyere a konyhába. - bementünk a konyhába majd leült velem szembe Maria.
-Van köztetek valami? - megvakartam a tarkómat majd Mariára néztem.
-Mind ketten többet érzünk mint barátság de hogy őszinte legyek nem tudom.
-Értem. Erről még Stellát is kifogom faggatni.
-Mi van velem?
-Semmi, de most gyere menjünk. - felálltam majd magamután húztam.
-Én vezetek! - jelentette ki Stel.
-Tessék? Nem, biztos nem. - a kezemben volt a kulcs. Odalépett hozzám. Belenézett a szemembe majd az ajkaimra vándolort a tekintete. Megcsókólt. Az egyik kezével beletúrt a hajamba majd a másik kezével óvatosan elvette a kulcsot. Ahogy kivette a kezemből fejét elhúzta és győzedelmesen mosolygott.
-Francba Austin. - ennyit tudtam mondani magamnak. Majd beültem az anyós ülésre. Kikanyarodott az utcából majd teljesen a gázra lépett.
-Normális vagy? Itt száguldozol?
-Fogd be édes. - édes? Így még nem hívott. Meglepődtem hogy hirtelen mi is sietős neki. Ja igen. Marc. Az egy órás utat megtette 20perc alatt. Leparkolt a ház előtt majd idegesen toporgott a ház ajtajában. Kinyitottam majd ő fel sprintelt az emeletre. Kezében a BMW kulccsal rohant le a lépcsőn.
-Majd jövök. - nyomott egy puszit a számra majd kiviharzott a házból. Hallottam ahogy beindítja a kocsit majd elhajt vele. Kimentem a cuccainkért majd elmentem zuhanyozni.

~Stella

Ahogy Austin kinyitotta az ajtót felrohantam megkeresni a kocsikulcsot.  Kisebb keresgélés után megtaláltam majd ahogy felrohantam olyan sebességel le is futottam a lépcsőn. Odaszaladtam Austhoz adtam neki egy szájrapuszit.
-Majd jövök. - behúztam magam után az a bejárati ajtót majd beültem a kocsimba. Alig van benzin. Szuper. Elmentem a legközelebbi benzinkúthoz teletankoltam majd teljesen rálépve a gázra elindultam Marchoz. Ahogy odaértem leparkoltam majd bementem az épületbe.
-Szevasztok. - köszöntem Zackéknek.
-Van egy srác az irodájában. - nem érdekelt amit mondott. Kopogás nélkül benyitottam. Persze hogy Zayn az a srác.
Lehuppantam az egyik fotelba majd ideges néztem mindkettőjükre.
-Stella Black! Nyugodj meg! - kiabált rám Marc.
-Mit kérsz Zayn? - lesütött szemmel kérdeztem.
-Gyere ide. - odasétáltam ő pedig az ölébe rántott. Olyan szorosan húzott magához hogy nem tudtam kiszabadulni.
-Marc?
-Ne haragudj. Nem szólhatok bele.
-Mi van? Miért? - a hangom megütötte a magas "c" -t.
-Nyugi cica. - Zayn egy puszit nyomott a nyakamra. Majdnem elhánytam magam. Elegem van belőle.
-Utoljára kérdezem hogy mi a francot akarsz!!