27.rész

~Stella

Annyi mindent kéne Austintól kérdeznem. Lehet hogy csak most van meg rá a lehetőségem.
-Austin?
-Hmm?
-Mit akar Zayn?
-Valószínű hogy vele legyél. Talán addig békén sem hagy minket. - megráztam a fejemet hogy ezt a gondolatot kiverjem a fejemből. Én Austint szeretem.
-Miért voltak annyira távolságtartóak velem a munkatársaid?
-Két okból. Te szintén az egyik banda része vagy. A másik pedig hogy te velem voltál. Úgymond tulajdon. És mi nem vesszük el ami a másiké. - megvakarta a tarkóját. Zavarba jött a "tulajdon"szó kiejtésénél. Én tudom hogy érti. De nem valószínű sőt biztos hogy azt hiszi hogy nem értettem meg. Annyira édes volt. Elnevettem magam. Ő pedig csak értetlenül nézett a gyönyörű kékeszöld szemeivel.
-Zavarban vagy? - ahogy ezt megkérdeztem tőle teljesen elpirosodott. Ismét elnevettem magam.
-Tudod én ma este vacsorázni szerettelek volna vinni. De sajnos nem így alakult.
-Nekem ez így tökéletes.  - mosolyogtam rá. Majd egy puszit nyomtam a szája szélére.
-Nem zavar?
-Nem. Veled vagyok. - elmosolyodott. Úgy imádom a mosolyát. Belenéztem a szemébe de hiba volt. Ismét elvesztem a tekintetében. Megráztam a fejem. Vagy bolond vagyok vagy ennyire szerelmes. Austin a homlokát az enyémnek támasztotta. Azt hiszem így lehettünk 2 percig majd oldalra fordította a fejét.
-Gyere velem. - elindultunk a tengerbe.
-Nem akarok vizes lenni.
-Ne nyávogj már. - felkapott az ölébe majd elkezdett a tenger felé sétálni. De mégsem arra ment igazából. Egy kis vízesés felé haladtunk. Mit akarhat itt? A vízesésen keresztül mentünk. Csurom víz lettem. De azt hiszem megérte. Egy gyönyörű barlang volt a vízesésen túl. Gyertyák égtek.
-Tetszik?
-Alig jutok szavakhoz. - a szám egy "o" alakot formált. Mire ő csak elnevette magát. Lerakott majd szembefordított magával. Mélyen a szemembe nézett majd sóhajtott egyet.
-Lennél a ...a barátnőm? - megfogta a kezeimet és úgy húzott magához.
-Nem. - ráztam a fejem. Ő csak sokkolva állt.
-Nem tudnék neked nemet mondani. Igen szeretnék a barátnőd lenni.
-Szeretlek. - nem várva a válaszomat megcsókolt. Egy ideje csókolózhattunk mikor hirtelen eltolt magától. Odament az egyik sziklához. A szikla mögül előhúzott egy üveg pezsgőt és két poharat.
-Tudtad hogy igent mondok?
-Csak reménykedtem. De amikor azt mondtad hogy nem. Akkor tel... - a mutató ujjamat a szájára tettem.
-Maradj csendbe. Ne gondolkodj annyit. - elnevettem magam majd leültem az egyik hatalmas kőre. Austin is leült mellém. Szótlanul ült. Istenem. Megint gondolkodik.
-Min gondolkodsz?
-Rajtad. - nézett mélyen a szemembe. Értetlenül megráztam a fejemet.
-Az iskolában amikor megláttalak a tanár mellett. Amikor súlyosan átvertelek. Amikor a megbízóm voltál. Amikor leugrottál a szikláról és én mennyire féltettelek. Majd amikor a parkban mindent elmondtam neked. Amikor hozzám költöztél. Amikor beléd szerettem. - ennél a mondatnál elmosolyodott.
-Te mikor?
-Hmm, én mindig is szerettem a rossz fiúkat. - felnevettem. De már alid tudtam hol vagyok. Borzasztó sokat ittam. Az utolsó emlékem hogy a barlangban vagyok Austinnal.