43.rész

~Stella

-Ülj le! - ordított rám a srác. Leültem a kanapéra mire ő mellém vágódott.
-Ismerlek valahonnan?
-Te nem ismersz engem, viszont én ismerlek téged. -válaszolt két vállrántás között.
-Elmagyaraznád nekem?
-Nem ismered a szüleidet.
-Dehogy nem. Velük éltem.
-Mi az hogy éltél? - emelte fel a hangját.
-Szerintem semmi közöd sincsen hozzá. - válaszoltam lenézően.
-Hidd el több közöm van hozzád mint mondjuk Austinnak.
-Nem hiszem. - fontam össze kezeimet, a mellkasomon.
-A bátyád vagyok. - erre a kijelentésre felhúztam a szemöldökömet, és kérdően pillantottam a "bátyámra".
-A nevem Simon Adams. A te igazi neved pedig Cara Adams.
-Ez lehetetlen. -sokkoltam le.
-Mostantól minden más lesz.
-Nem hiszek neked! Egy jött ment nem fog kiselőadást tartani az életemről! - felpattantam majd a bejárati ajtó felé indultam, volna. Ő megfogta a csuklómat.
-Egy DNS teszt?
-Tessék? Nem. Nem és nem. Nem megyek bele ilyenbe. Nekem minden jó ahogy most van. -ahogy ezt a mondatot kijelentettem hatalmas csattanással csapódtam neki a falnak. Majd lassan teljesen elkábultam.

~Austin

Minden erőmmel a kapu ajtót vertem. Hiába. A csengőnek is neki támaszkodzam az is hiába. Hogyha Zaynre nem számíthatok akkor kire? Csak Justin maradt. Elővettem a telefonomat majd idegesen tárcsáztam. Bediktáltam neki a címet minden magyarázat nélkül majd leültem a kapuba. Kis idő múlva megjelent. Kérdőre vonóan pillantott rám. Elmondtam neki MINDENT. Beleszólás nélkül halgatta végig a mondandómat.
-Én melletted állok. - bólintottam egy aprót, mire ő elmosolyodott.
-Hogyan csináljuk?
-Majd èn becsengetek. - rántott a vállán Justin. Justin becsengetett majd vártunk.
-Justin rég láttalak. - pacsiztak le.
-Be sem jöhetek? - vigyorgott Bieber.
-De persze, gyere. - Justin bement én pedig megint ott vagyok ahol a part szakad.

42.rész

~Stella

Fordultam egyet az ágyban és sikerült le is esnem róla. Fejem hatalmas koppanással ért földet. Még a takarót is magammal rántottam. A redőny lyukain nem szűrődik be fény. Szóval hajnal lehet.
-Mi a francot csinálsz? - morgolódik Mahone.
-Inkább fogd be a szád és aludj tovább. - felálltam a földről, a takarót az ágyra dobtam majd a fürdőbe mentem. Elvégeztem a rutinos reggeli dolgaimat majd visszabaktattam a szobába. Austin az ágyon ül. Ugyan úgy törökülésbe leülök vele szembe.
-Na ma mit csinálunk?
-Ma dolgoznunk kell.
-Azt hittem én még betegnek vagyok elkönyvelve.
-Az lehet. De akkor sem maradunk itthon.

~Austin

Nem fogom itthon hagyni egyedül, a legbiztonságosabb ha pedig alig vagyunk itthon. Hogy most újra "együtt" vagyunk végképp nem hagyom hogy egy ideg beteg elvegye tőlem. Nem mondhatom el neki. Nem lehet.
-Na akkor mi lesz?
-Mivel mi lesz? - értetlenül válaszolok vissza.
-Hát a mai nappal.- mosolyog.
-Jössz velem, szóval menj öltözz fel RENDESEN. - a rendesen szót kifejezetten kihangsúlyoztam. Felugrott majd elindult készülődeni. Én is elkészültem. Persze tetőtől talpig feketébe mind a ketten. Kutyáját amit Zayntől kapott beültettük az autóba majd beültünk mi is. Az út csendesend telt. Nem is értem hogy bírt ki ennyit beszéd nélkül. Odaérve leparkoltam majd kiszálltunk az autóból. Bal kezembe a pórázt fogtam meg. Meglepetésemre Stella összekulcsolta a kezünket. Szóval betartja az ígéretét. Őszintén szóval nagyon örülök neki.

~Stella

Kéz a kézben sétáltunk be az irodába. Zayn vigyorogva ült a székében. Hihetetlen hogy 2 hete még én ültem ott Zayn mellett.
-Örülök nektek. - arcomra gúnymosolyot vettem fel és úgy vigyorogtam rá. Összecsapta kèt tenyerét majd komolyan ránk nézett.
-Megadok majd egy címet. Oda kell majd kimennetek. Kb 20 éves srác nemrég költözött oda.
-Nem gond. Képed van? - érdeklődtem.
-Nincs.
-Francba! - megragadtam Austin karját majd berángattam az autóba.
-Mi van már?
-Mi lenne? Gyorsan végezni akarok utánna pedig haza menni. - sóhajtott egy hatalmasat majd a címet beírta a GPS-be. Hamar odaértünk egy hatalmas ház, luxus autókkal, kamerákkal.
-Bekopogtassunk vagy mi legyen?
-Kopogtass be te de én oda nem megyek.
-Oké. - kipattantam a kocsiból majd becsengettem. Egy kis idő után egy srác nyitott ajtót.
-Szia! Eltévedtem a barátommal! Tudnál segíteni? - mosolyogtam rá.
-Persze. Ott az autóban?
-Igen! - a srác az autóhoz sétált.
-Te meg mit keresel itt? - kiabált Austin.
-Az ott Stella?
-Nem! Az ott nem Stella!
-Majd el is hiszem. - a srác megragadta a karomat és berángatott a házba.

~Austin

-Az ott Stella?
-Nem! Az ott nem Stella! - ordítottam.
-Majd el is hiszem. - megragadta a karját majd beráncigálta a házba. Kiszálltam az autóból, és amit csak tudtam elkezdtem rugdosni idegességemben. Telefonomat előkotortam majd tárcsáztam Zaynt.
-Zayn miért ezt a címet? - ordítottam a telefonba.
-Sajnálom haver. Muszáj volt. - ezzel ki is nyomta a telefont. Telefonomat bedobtam a kocsiba én pedig a földre rogytam. Most mit csináljak? Mit?

41.rész

~Stella

-Stella...-szólt nekem Zayn.
-Ti kik vagytok? - majdnem elnevettem magam de most nem szabadna.
-Te..te nem emlékszel ránk?
-Nem. És ki az a Stella? - hunyorítottam.
-Zayn ki kell mennem egy pillanatra
-Austin Carter Mahone! Ki ne merj menni azon az ajtón vagy neked vágom a párnám. - és igen. Sikerült elszúrnom, megint.
-Várjunk csak. - fordult felém Austin.
-Nem, semmire sem kell! - vertem a fejem a párnámba.
-Te komolyan elakartad velünk hitetni hogy emlékezet kiesésed van? - akadt ki Zayn.
-Nem tudom miről beszéltek. - vigyorogtam.
-Ez most nagyon ütős volt. - huppant le Austin.
-Én viszont most megyek. Várnak. - Lepacsiztak a fiúk majd Zayn elhagyta a kórtermet.
-Zayn becsajozott. - röhögött Austin.
-Te is becsajozhatnál már. - grimaszoltam neki. Rám nyújtotta a nyelvét majd a kínos csend beállt. Én feküdtem és néztem őt. Austin ült és nézett engem. 1 órája lehettünk így mire megtörte a csendet.
-Miért akartad megölni magad?
-Mintha nem tudnád. - sóhajtottam.
-Szeretném ha elmagyaráznád.
-Főleg a helyzet miatt amit rám erőszakoltatok.
-Vagyis most azt mondod a mi hibánk hogy megakarunk védeni?
-Na és kitől, vagy mitől?
-Inkább megkeresem az orvost. - Austin felállt majd az ajtóhoz indult. Mire kinyitotta azt már az orvos ott állt.
-Jó napot! Hogy érzi magát? - Austinnal mit sem törődve fordult felém az orvos.
-Köszönöm, jól. Mikor mehetek haza?
-Én még 2 napig bent tartanám de saját felelőségre akármikor távozhat.
-Akkor mennék most.
-Biztos benne?
-Majd otthon vigyáznak rám. - mosolyogtam az orvosra.
-Rendben. - letette a papírokat majd kiment.
-Otthon? Mit takar ez?
-Úgy gondolom hogy nincs választásom. - sóhajtottam.
-Nincs is! - felkapta a bőröndőmet majd mindent bele dobált. Egy ruha szettet hagyott csak kint. Gyorsan átöltöztem majd elindultunk. Az orvosnak fizettünk, megköszöntük majd távoztunk. Autóba ültünk majd haza mentünk. Minden úgy volt ahogy Austin hagyta. Gyorsan lezuhanyoztunk majd befeküdtünk az ágyába. Már nem is merek ellenkezni. Meg nem is akarok.
-Tudod hogy megrémisztettél 2x is?
-Nem és nem is érdekel. - vágtam oda neki.
-Mindent megteszek hogy visszakapjalak de téged meg sem hat.
-Ezt jól gondolod.
-Próbáld meg. Kérlek. - erre már nem válaszoltam csak hozzábújtam. Megpróbálom.

40.rész

~Austin

Idegesen szálltam ki a kocsiból. Zayn rontott be elsőnek az irodába. Ledermedt a látványtól. Nekem is kevés kellett. Stella ott feküdt a hideg kövön, hófehéren. Odasiettünk hozzá, pulzusa még hála istennek volt. Gyorsan beraktuk a kocsiba majd a legközelebbi kórházhoz hajtott Zayn. A kórházban kikell majd mosni a gyomrát. Az már biztos. Ahogy megérkeztünk Zayn az ölébe vette majd berohant vele. Látszik hogy még mindig szereti. Bezártam a kocsit majd utánnuk kullogtam.
-Most mossák ki a gyomrát.
-Tudtam hogy ez lesz. Erőltetned kell. Szerencsétlen azt sem tudja mi van most. Kérdéseire olyan válaszokat kap amiket mi magunk is alig értünk meg. Tudjuk hogy mi miért teszünk amit teszünk de neki fogalma sincsen. Azt hiszi hogy beszabályozni akarjuk.De nem. Mi megvédeni akarjuk mert mind a ketten szeretjük. Rám haragszik. Rád is, és amit most tett nem azért tette hogy megfélemlítsen minket. Megakarta ölni magát.
-Igen tudom. Tudom! - ordította. Este 11 óra alig vannak a kórházba de akik vannak azok is csak minket néztek.
-Hozzak neked valamit a büféből?
-Nem kell semmi! - bólintottam majd lehuppantam mellé.
-Nem a te hibád. Ne is hibáztasd magad!
-De, minden az én hibám. Én bojgattalak meg titeket. Én vettem el tőled majd adtam vissza mint holmi tárgyat. Én keserítettem meg az életét. Én lőttem rá. Én zártam be.
-Minden okkal történik. - sóhajtott egy hatalmasat majd hátra döntötte a fejét, és becsukta a szemét. Felálltam majd sétálgatni kezdtem a hosszú folyosón. Fogalmam sincs hogy mit tegyek. Több problémám van. A munkám. Stella szülei. És maga Stella.  A várakozás az örökké valóságig tartott. 2 óra után végre kijött az orvos. Zayn felpattant én pedig odaszaladtam az orvoshoz.
-Nos, minden jól ment, de kómába esett. És 50% hogy felébred. - Szemeim kidülledtek, szám nyitva maradt. Mire gondolhatnék ilyenkor? Szánalmat érzek. Mi mást. És nem valaki iránt. Magam iránt.
-Nekem most el kell mennem!
-Zayn, csak okosba! - bólintott majd kiviharzott az épületből. Mivel egy kocsival jöttünk hívtam egy taxit magamnak. Haza megyek ruháért Stellának, én pedig majd lezuhanyzok. A taxisnak gyorsan elmondtam a címet, aki teljes sebességgel hajtott. Kifizettem neki majd gyorsan összekapkodtam a cuccokat, lezuhanyoztam. Felkaptam a kocsikulcsot majd első megálló hely a benzinkút volt. Teletankoltam a terepjárómat majd amilyen gyorsan csak tudtam a kórházba hajtottam.

~Zayn

Fogalmam sincs hogy mit csináljak én a nagy Zayn Malik. Hogy Stellával mi lesz. Esetleg Austinnal. Ha Stella nem ébred fel. Ha MI itt maradunk. És mit értem el ezzel hogy eltaszítottam magamtól, akkor amikor már szeretet. Azt értem el vele hogy kórházba jutattam. Nem is én lennék.

~Stella

Büdös gyógyszer szag van. A gépek itt pittyegnek mellettem. Azt hiszem egy kórházban vagyok. Szóval nem haltam meg. Ez azt jelenti hogy nem vettem be elég sokat na meg azt hogy a fiúk időben megtaláltak. Nem baj. Megleckéztetem őket akkor.

~Austin

-Zayn, gyere gyorsan! - kiabáltam Maliknak.
-Na mi van?
-Gyere azonnal. Felébredt! - boxoltam bele a vállába. Beléptünk az ajtón, ő ült és bambán nézett minket.
-Stella... - szólt lágy hangon neki Zayn.
-Ti kik vagytok?

39.rész

~Stella

Otthagytam Austint és Danielhez sétáltam. Győzedelmi vigyor ült ki a képére.
-Gyere igyunk valamit!
...
Daniellel igazán jól érzem magam. Ő aztán egy igazi party arc. Austinnal sosem buliztam így de ha belegondolok a mi kapcsolatunk nem is a szórakozásról szólt igazán. Mindig voltak bonyodalmak.
-Most már megyünk! - Austin megragadta a karomat majd kihúzott a szórakozóhelyről.
-Neked meg mi bajod van?
-Arról volt szó hogy velem leszel! - rám mordult majd berángatott az anyós ülésre, ő pedig beült a volán mögé.
-Legalább a számát hagy kérjem el!
-Biztos hogy nem. - ezzel be is indította az autót majd rátaposott a gázra. Akkor legyen így. Nem fogok hozzá szólni. Vagyis megpróbálom. Leparkolt a házánál majd kipattant belőle és ott várt rám. Kicsatoltam a biztonsági övemet majd komótosan kiszálltam az autóból. Ő kinyitotta a bejárati ajtót. Felmentem az emeletre. Gyorsan lezuhanyoztam majd befeküdtem az ágy egyik szélére. Ő is gyorsan lezuhanyzott majd befeküdt mellém. A telefonomat nyomkodtam nem figyelve rá.
-...De én tényleg!
-Mi? Ebből annyit értettem hogy de én tényleg.
-Te nem is figyeltél rám? Hát ezt nem hiszem el. - átfordult a másik oldalára majd én is. Egy ideig még gondolkodtam majd elaludtam.

*Reggel*

Reggel kiabálásra keltem fel. Az egyik biztos Austin. A másik hangot nem tudtam beazonosítani. Gyorsan rendbeszedtem magam majd lebaktattam a lépcsőn. Daniel állt Austinnal szemben.
-Reggelt! Reggelit ki kér? - fordultam feléjük vigyorogva. Mindkettő rám nézett tekintetük forrt a dühtől.
-Azt hiszem magamba eszek. - vigyorogtam továbbra is rájuk. - Ja és Austin, én ma már suliba megyek. Ha tetszik ha nem.
-Zaynnel mi lesz?
-Szerinted érdekel?

*Suliban*

-Te meg mit keresel itt? - valaki a falhoz nyomott így szembe találtam magam a rikító sulis fallal. -Megmondtam hogy Austin nélkül sehová sem mész.
-Honnan tudod hogy nincs itt?
-Most beszéltem vele telefonon.
-Miért nem hagytok élni? Vennék egy lakást vagy visszamennék a szüleimhez.
-Na azt már nem. Te sehova sem fogsz elköltözni!
-De miért? Meg tudod nekem indokolni?
-Stella! Nem kell neked mindent tudnod! Magántanárhoz jársz mostantól, nálam dolgozol és Austinnal leszel. Ennyi a te dolgod.
-Pfff. Szánalmasok vagytok!
-Kint vár a parkolóban. Indulj! - ráfintorogtam majd táskámat vállamra tettem és a kijárat felé indultam. Ezt hogy gondolta? Vagyis inkább hogy gondolták? Így beszabályozzák az életemet? Így beszélnek velem? Az életem amilyen csodálatos volt most maga a pokol. Kikullogtam a parkolóba ahol már Austin várt rám.
-Mit akartok már megint?
-Neked is szia. Üljünk be a kocsiba. - beültünk, de ahoz képest hogy megkellett volna szólalnia maga elé bambult.
-Na mit akarsz?
-Ezt itt Daniel hagyta neked. - egy kis borítékot tartott a kezében.
-Na akkor add ide, ha az enyém.
-Épp ez az. Hogy nem kapod meg. - elővett egy gyújtót majd elégette a borítékot.
-Ezt te komolyan gondoltad? Mindent meg kell fosztani tőlem? Miért van nálad gyújtó?
-Halál komolyan gondoltam. Nos, ami rossz neked nyilván megfosztom. Az ilyen helyzetek miatt. - Erre inkább már nem is válaszoltam. Behunytam a szemem majd vártam hogy felbőgjön a motor és elinduljunk. Hamar hazaértünk. Én leültem a kanapéra, még Austin "főzött" valamit. A szaga borzasztó volt. Az íze akkor milyen lehet? Komótosan felálltam a kanapéról majd a konyhába sétáltam. Sültcsirke helyett égettcsirke szaga terjengett a lakásban. Odamentem majd egy mozdulattal kidobtam.
-Mi bajod?
-Tudod mi az én bajom? Az hogy úgymond fogva tartasz. Nem hagysz élni. Sőt még főzni sem tudsz. Ha már itt kell lennem hagyj békén. Ne akarj nekem kedveskedni ezekkel a szarokkal. Nem érdekel amit csinálsz vagy épp nem csinálsz.
-Neked elment az eszed?
-Valószínű, hogyha még hagyom ezeket.
-Ti meg miért veszekedtek? - sétált be Zayn az ajtón. Igen, ő kellett pont ide. Lepacsizott Austinnal majd leült velem szembe.
-Na mond mi a problémád?
-Ti vagytok a problémám.
-Akkor legyen így. - Felállt, hozzám sétált majd felkapott az ölébe. Felvitt Austin szobájaba majd szó szerint ledobott az ágyra majd leült mellém.
-Amíg nem bírsz magaddal itt leszel.
-Na és akkor még a fürdőbe sem mehetek el? Konyhába sem? Szánalmas. Mindent megfosztotok tőlem. - elővettem a telefonom majd elkezdtem facebookozni.
-Azt hiszem erre sem lesz szükséged. - elvette a telefonomat majd az ölembe dobott egy könyvet.
-Nem gondolod? - összes erőmet összeszedtem majd neki dobtam a könyvet. Keménykötésű szóval biztos fájt neki. Megrázta a fejét majd elnevette magát. Könyvet rendbe szedte, hajába túrt majd kisétált az ajtón. Felöltöztem majd nemes egyszerűséggel kiugrottam az ablakból. Megvolt rá az esély hogy eltöröm valamimet de ha meghalok még az sem lett volna gond. Futás közben olyanokra gondolni hogy jobb lett volna ha meghalok nos elég felzaklató. Igazából fogalmam sem volt hova megyek. A zsebembe maradt még Zayn irodájának a kulcsa. Nem mondom hogy 1 óra autóval kevés, hogy akkor mennyi lesz futva de nem érdekel. Ő most úgy is "nálunk" van. Majdnem minden saroknál megálltam pihenni. A célom viszont meg volt. Bő 2 óra alatt megtettem az utat. Tüdőmet szinte kiköptem. A torkom megfájdult, annyira ki volt száradva. Kikaptam a kulcsot a zsebemből majd feltéptem az ajtót. Felkapcsoltam a villanyt majd elkezdtem kutakodni Zayn fiókjában. A fiókból kiszedtem egy kulcsot majd a kulccsal a szekrényhez indultam. Igazából hogy most mit fogok tenni? Valószínűleg megölöm magam.

~Austin

-Zayn! Gyere most! - ordítottam. Zayn felrohant az emeletre majd fejét fogva belerugott a szekrénybe.
-Mikor mehetett el?
-Talán miután kimentél tőle. Vagy utánna egy kicsivel. Fogalmam sincsen.
-Most nehéz lesz megkeresni. Nehéz. -  a mondatot alig tudta elmondani annyira ideges volt. Mint aki teljesen összetört. Lerogyodott a földre és beleüvöltött a szőnyegbe.
-Így sosem lesz meg ha a földön fetrengesz. Gyere! - kezet nyújtottam neki amit el is fogadott. Megigazította a gallérját, a haját majd elindult utánnam.
-Gondolkozzunk hogy hova mehetett.
-Ami közel van a tengerpart. De ott hamar megtalálnánk. Az erdőbe még egyszer nem menne. Szüleihez ilyen állapotban nem menne.
-Milyen okos lettél, Malik! - veregettem meg Zayn vállát.
-De azt hiszem tudom hova ment. Ülj be a kocsimba. - bólintottam majd beültem az anyós ülésre.
-Mégis hova?
-Az irodába. - majd rátaposott a gázra.
-De gyalog az nagyon sok idő.
-Futva 2-3 óra. Azóta már odaérhetett. - egy bólintással nyugtáztam majd hátradöntöttem a fejemet.

38.rész

~Stella

-Nem akarok a társad lenni!
-Ez azt bizonyítja hogy még mindig engem szeretsz.
-Rosszul gondolod! - kibáltam rá.
-1 hónapon belül ismét velem leszel.
-Ne is álmodj róla! - Megráztam a fejem majd elindultam. Az erdőből kiérve Zayn várt minket. Nem mosolygott, az arca inkább komor volt.
-Zayn jól vagy? - lengettem meg előtte a jobb kezemet. Ő ezt elkapta majd megszorította.
-Ne, ez fáj. - jobban rászorított majd elengedte a karomat.
-Gyere, muszáj lesz beszélnünk. - Utánna indultam egyenesen be a házba. Austin is jött utánnunk. Semmit sem értek. Ők most jóba lennének? A kanapéra ülve Zayn kinyitotta a száját majd egy kis idő után bezárta. Többször is megismételtr ezt majd nevette magát.
-Zayn, haladjunk már. -kiabáltam rá.
-Odaköltözöl Austinhoz, mert én nem fogok rád érni.
-Tessék? Hogy te nem érsz rám? Na menj a francba! Innen elköltözök de nem Mahone-hoz megyek! - kiabáltam az előttem álló tökfejre.
-Én fogom eldönteni hogy te hova és kivel mèsz. - Ezt a mondatát Zayn komolyan gondolta?
-Tessék?
-Nem fogom mégegyszer megismételni. Ma már nála alszol. - mutatott a fotelban ülő, életem másik megrontójára.
-Menj fel akkor és pakolj össze nekem. - rákacsinottam majd elhelyezkedtem a kanapén.
-Nem gondolod?
-De igen. Ha azt akarod hogy eltűnjek innen akkor hajrá. - fintorgott egyet majd elindult a "szobánkba". Kis idő után a bőröndömmel tért vissza. Megragadtam a bőröndömet majd elindultam a bejárati ajtó felé. Zayn megfogta a kezemet és visszahúzott egy borítékot adott a kezembe. Gondolkodás nélkül elhajítottam.
-Nyald fel vele a padlót! - ráfintorogtam majd az ajtón kisètálva bedobtam a bőröndömet a csomagtartóba majd beültem hátra. Austin is beült az autóba majd bambán nézett rám.
-Ugye nem gondoltad komolyan hogy melléd fogok ülni? - sóhajtott egy hatalmasat majd beindította az autót. Kis idő után megérkeztünk a házahoz. Hogy egykor én milyen boldog voltam itt, vele. Kiszállt a kocsiból majd a bőröndömet maga után rángatva bement a házba. Egy hatalmas csattanás jött bentről. Gondolom ez a bőröndöm volt. Austin bevágta a bejárati ajtót majd az autó felé jött. Feltépte a kocsi ajtaját majd egy határozott mozdulattal kihúzott az autóból. Megragadta a kezem majd behúzott a házba, a nappaliba pontosabban.
-Ne legyél már ilyen ellenséges.
-Nem tudom mit vársz tőlem. Melyik szobában fogok aludni?
-Ott ahol én!
-Mivan? Ugye ezt most nem gondoltad komolyan.
-De halál komolyan gondoltam. Zayn nekem adott.
-Nem vagyok holmi plüsskutya hogy engem adogatni lehessen! -üvöltöttem Austinra. Ezt nem gondolhatták komolyan. Előbb ölöm meg magam. Iszonyatos dühöt éreztem. Ugyanakkor szánalmat is magam iránt hogy hova jutottam. Idáig sülyedtem.
-Átérzem hogy te most mit is érzel de Stella. Mindennek oka van.
-Hogy érezhetnéd át? Nem tudsz te semmit!
-Elég jól ismerem az életedet! - nem válaszoltam. Felálltam és a bőröndömet magamután húzva elindultam Austin szobájába. Felesleges már ellenkeznem. Mit is tehetnék? Semmit, semmit sem tudnék tenni.
-Most hova mész?
-Lezuhanyzok! - morogtam neki. A szőnyegre dobtam a bőröndömet. Kihalásztam belőle a pizsamámat és a törölközőmet. Tusfürdőm persze nincsen. Se samponom. Ledobtam a ruháimat majd beálltam a zuhany alá. Nagyon jól esett ahogy a forró vízcseppek végig folytak a testemen. Austin samponját és tusfürdőjét kellett használnom. Ahogy végeztem megtörölköztem majd felvettem a pizsamámat. Vizes hajamat kifésültem majd felkötöttem. Nem volt kedvem megszárítani de azt sem szeretem amikor vizesen ki van engedve. Ahogy kiléptem a fürdőből Austin pakolta a cuccaimat a szekrényébe. Sóhajtottam egy viszonylag halkat majd befeküdtem az ágyba. Rám mosolygott majd ő is bement a fürdőbe. Nem mosolyogtam vissza. Minek? Ismét ez a kérdés. Nem fogom megjátszani magam. Kis idő után kijött majd befeküdt mellém.
-Jó a tusfürdőd és a samponod illata. - nevette el magát. Nem válaszoltam csak neki hátatfordítva elhelyezkedtem. Egyik kezét a derekamra tette majd magához húzott.
-Ne legyél már ilyen.
-Majd én eldöntöm hogy milyen leszek. Jó èjt!
-Neked is. -adott egy puszit a hajamba majd még közelebb húzott magához. Még a hideg is kirázott.

*Reggel*

Arra ébredtem hogy valaki simogatja a karom. Ki más lehetne mint Austin? Nagyon unom már amit csinál. Fogja fel hogy nem érdekel. Zaynre pedig nagyon haragszom. Hogy tehette ezt velem? Felugrottam az ágyról majd a szekrényhez siettem és kiszedtem a futós cuccaimat.
-Futni akarsz menni?
-Nem ezzel fogom felmosni a padlót. - megforgattam a szemeimet majd felöltöztem. Hogy érdekel-e hogy nézett? Nem. Nem érdekel már semmi. Telefonomat sem fogtam meg. Csak felhúztam a cipőmet majd elindultam. Végre egy kicsit magamba lehetek. 1 órát futottam majd leültem egy padra egy picit pihenni. Hirtelen levágódott mellém valaki. Ahogy felnéztem számomra egy ismeretlen srácot fedeztem fel.
-Daniel! - nyújott kezet vigyorogva.
-Stella!
-És hogy hogy magadba vagy?
-Kiszellőztetem a fejem. Elég bonyolult mostanában az életem.
-A sarkon van egy szórakozóhely. Este itt leszek. Ha gondolod akkor találkozhatnánk persze ha a barátodnak nincs ellenére.
-Nincs barátom. 9re megfelel?
-Meg! - kezet csókolt majd felállt és tovább futott. Nem szoktam idegenekkel szóba állni de este legalább addig is távol leszek Austintól.

*Este 8 óra*

Mivel már itt a kocsim 10 perc alatt odaérek. Szóval elkezdhetek készülődni. A hajamat begöndörítettem. Egy pánt nélküli felsőt vettem fel egy shortal. Egy fekete magassarkút választottam. Ahogy az órára néztem 8:45 volt. Táskamba raktam a telefonom majd lesiettem a lépcsőn. Austinnal találtam szembe magam.
-Hát te miért vagy kiöltözve?
-Úszni megyek a medencédbe. - megforgattam a szemeimet majd kikerültem. A derekamnál visszahúzott majd magával szembe fordított.
-Nem beszélhetsz így velem.
-Megértettem, viszont most dolgom van. Szóval ha elengednél...
-Ma nem mész sehova sem. Nélkülem meg pláne nem.
-Gyere akkor velem! - morogtam. Semmi kedvem vele menni de ha ez a feltétele akkor legyen.
-Hova megyünk?
-Egy szórakozóhelyre. Én vezetek.
-Jó legyen. - elengedett majd felszaladt az emeletre....

-Biztos ez az a hely? - Austin megtorpant a bejáratnál.
-Igen! - megfogtam a kezét majd magamután húztam. Elképesztő. Mindenhol színes fények, a hangulat is tetőponton van. A tömegben megpillantottam egy ismerős arcot épp felénk jött.
-Daniel! - adtam neki két puszit.
-Nem azt mondtad hogy nincs barátod?
-Tudod mondtam hogy bonyolult az életem. Na ő a fogvatartóm mondhatni. Nem engedett el magamba.
-Akkor én most megszabadítalak tőle. - rávigyorgott Austinra majd elhúzott melőle.
-Ha nem haragszol...
-De igen! - vágott a szavamba.
-Bulizz te is. Szedj fel egy csajt engem meg hagyj békén.
-Én nem te vagyok hogy nekem mindenki megfelel.
-Keresd meg a megfelelőt.
-Itt áll előttem.
-Jajj unom már ezt. Hagyj már. - megfordultam majd Daniel után indultam.
-Ezt nem fogom annyiban hagyni!
-Majd meglátjuk!

37.rész

~Stella

-Meddig akarsz még e miatt hisztizni? - Zayn mögémlépett majd végigsimított a karomon.
-Mondjuk amíg nem változtatsz rajta!
-Sajnálom de ez nem fog menni! - felpattantam majd az ajtó felé indultam, de Zayn gyorsabb volt és a karomnál fogva visszahúzott. Bekulcsolta az ajtót majd a zsebébe rakta a kulcsot. Sóhajtottam egy hatalmasat jelezve az unalmamat és a nem törődömségemet.
-Mond mit vársz el tőlem?
-Azt hogy mutasd ki hogy mit érzel, azt hogy vedd le az álarcod!
-Bocs de ez nem fog menni. - flegmán, szinte odaköptem neki a szavakat. Sóhajtott egy hatalmasat majd felállt és kezetnyújtott. Hasonló képpen én is felálltam de nem fogadtam el kéznyújtását. Kivettem a kulcsot a zsebéből majd kiszaladtam az ajtón, bezárva őt.
-Hé! Engedj ki!
-Majd jövök! - felkaptam a cipőmet majd kisétáltam a bejárati ajtón. Tengerpartra nem volt kedvem menni, így a közeli erdő maradt. Lehet sokan tartanának attól hogy elkapja őket valamilyen vadállat vagy halálra fagynak. Nekem nincs ilyen szerencsém. Leültem egy fa tövébbe majd fejemet neki döntöttem. Vettem egy mély levegőt, magamba szívtam az erdő illatát. Szeretem a természetet, olyan mesés.

~Austin

Ismeretlen. Nem nyomom ki, felveszem majd a fülemhez emelem.
-Igen?
-Zayn! Segítened kéne!
-Mégis miben?
-Stella bezárt a hálószobába és isten tudja hova ment, ki is van kapcsolva.
-Hogy tudott bezárni?
-Az most mindegy. Vagy keresd meg vagy gyere el értem.
-Megyek! - nevetésemtől alig kapok levegőt.  Felkaptam a pulcsimat majd a kocsikulcsot és Zaynhez hajtottam. A bejárati ajtó nyitva volt. Bekopogtam mindegyik szobába, kivéve az utolsóba.
-Van valahol kulcsod?
-A nappaliban! A szekrény felső fiókjában, egy borítékban.
-Oké! - lesiettem a nappaliba majd elkezdem a fiókban egy borítekot keresni. Hamar megtaláltam. Kivettem egy kulcsot belőle majd felmenten Zaynt kiszabadítani.
-Köszönöm. - kezet fogott velem majd felkapta a telefonját és tárcsazott. Gondolom Stellát hívja.
-Francba! Még mindig ki van kapcsolva! - telefonját a földhöz vágta. Kikerekedett szemmel néztem végig.
-Keressük meg!
-Stellát ismerve nem lesz könnyű megtalálni.

~Stella

Hideg van, éjfél körül lehet. Eddig semmit sem aludtam, szememet pihentetve gondolkoztam. A hold fénye beszűrődött a fák lombjai között, itt-ott megvilágítva a füves talajt. Halk léptekett hallottam majd valaki megállt előttem.
-Mit akarsz Zayn? - szememet nem kinyitva kérdeztem.
-Igazából semmit. - ez a hang nem Zayné. Ezt a hangot csak egy ember arcával tudtam párosítani. Mégpedig Austinéval.
-Húzz el innen, Mahone! - hangomat kicsit felemelve, mondtam ezt az előttem álló számomra senkinek.
-Nélküled nem megyek el innen. - szememet kinyitottam majd szúros tekintetet vetettem Austinra. Vettem egy mély levegőt majd felálltam és kiindultam az erdőből. A vége felé megtorpantam majd megfordultam. Szinte belém ütközött.
-Most megint mi van?
-Miért neked leszek a "társad"? - a társad szónál idézőjelet formáltam kezeimmel. Megvonta a vállát majd elmosolyodott. Tagadhatatlan hogy még mindig szeretem de az is biztos hogy hidegen hagy a jelenléte.