21.rész

~Stella

Egy hatalmas fehér szobában ébredtem. De miért nincs benne bútor? Fekete ruhában vagyok és a földön feküdtem. Mögüllem hirtelen hangokat hallok. Hátra néztem. Nem az nem lehet. Ő nem lehet itt. Austin volt nála. Úgy ölte meg ahogy én őt.
-Ne! - kiabáltam és sírtam. - Elkezdtem futni de hirtelen elestem.
Arra ébredtem hogy a földön vekszek mert leestem az ágyról. Úristen. Ez hogy lehet? Miért kell ilyet álmodnom? Miért vele. Vele akit megöltem!? Stel nyugi. Nyugi csak a védelmedért tetted. Próbáltam nyugtatni magamat de nem ment. Az órára nézve láttam hogy reggel 7 óra van. De hiába próbáltam elhesegetni a gondolataimat nem ment. Ha álmomban is nem akartam hogy kísértsen. Amikor az eset történt teljesen összetörtem. Marc és a bandán kívül senki sem tudja. Ha Austin megtudná tuti eltávolodna tőlem. Lehet meg is utálna. De nem. Nem tudhatja meg.
-Stel szívem, mennyi az idő? - Annyira édes volt. A hangja bevolt rekedve. Nagyon mély volt. Sokkal mélyebb mint az "eredeti".
-7 óra. De te aludj nyugodtan.
-Gyere ide. - felült majd kölyökkutya szemekkel nézett rám. Na igen nem akarom hogy ez tönkre menjen. Csak mert megtudná egy igen sötét titkomat. Odamentem hozzá. Az ölébe rántott majd szorosan átkarolt. Homlokomat a vállára raktam. Ő hirtelen hátra dőlt. Így ő feküdt alul én pedig rajta. Szorosan húzott magához.
-Austin!
-Na, maradjunk egy kicsit így. - annyira édesen mondta hogy belementem. 20 perce feküdhettünk így majd hirtelen megcsörrent a telefonom. Marc hívott.
-Hol a f***omba vagy Austinnal?
-Marc, emlékszel Rockyra?
-Rachel?
-Igen, igen. Miatta vagyunk itt.
-Ti Londonba vagytok? Elment a sütnivalód? Miért nem szóltál? Miért vele? Miért mentetek el? - bombázott a kérdéseivel. Vettem egy mély levegőt mielőtt elkezdtem volna.
-Londonban. Nem ment el. Elfelejettem. Csak mert. Rachel elhunyt.
-Ne viccelődj ilyennel. - itt már sírtam hogy gondolhatja hogy ilyennel viccelődhetnék?
-Jó ne haragudj. Viszont nekem is van egy rossz hírem.
-Mi?
-Zayn tudja! Tudja az egy éve történteket. - szóval nem hiába volt az álmom.
-Tessék? De mégis kitől?
-Nem tudom szivi nem tudom. De nyugodj meg. Nem tudják meg.
-Mennem kell. - majd hirtelen lecsaptam a telefonomat. Lihegve rohantam a fürdőbe. Bezártam az ajtót és annak támaszkodva lassan lecsúsztam. Lábaimat kinyújtottam fejemet az ajtónak támasztottam.
-Stel! Gyere ki kérlek.
-Austin én... - mondatomat nem tudtam befejezni mert hangos zokogásba kezdtem. Nem tudhatja meg. Még legalábbis nem.
-Zayn mit tudd? Mit tud amit én nem?
-Ez lényegtelen. Mennyire bízol meg bennem?
-Még megbízok. De annyi mindent rejtegetsz előlem. Egy kapcsolat csak bizalomra épülhet.
-Milyen kapcsolat? - kérdeztem az ajtó másik oldalán álló sráctól.
-Milyen kapcsolat!? Neked semmit nem jelent ami köztünk van?

~Austin

-Még megbízok. De annyi mindent rejegetsz előlem. Egy kapcsolat csak bizalomra épülhet. - a homlokomat az ajtónak támasztottam így vártam Stella válaszát.
-Milyen kapcsolat? - itt azt hittem összesek. Mi van?
-Milyen kapcsolat!? Neked semmit nem jelent ami köztünk van? - fakadtam ki. Neki semmit nem jelentett volna ez az egész? Csak arra vágyott hogy egy palimadár ápolgassa?
-Ez nem.. - nem hagytam hogy befejezze a mondatát közbevágtam.
-Tudod mit? Leszarom. Menj Zaynhez vagy amelyikhez akarsz. Ők úgy is mindent tudnak. - majd kirohantam a szálloda udvarára. Szakadt az eső de jelen pillanatban nem érdekelt.
-Austin...én nem úgy...értettem. - nem fordultam hátra nem is válaszoltam. Mellém állt majd összekulcsolta a kezünket.
-Nem úgy gondoltam. - nem tudtam eldönteni hogy sír vagy sírt mert szakadt az eső. De a szemei pirosak voltak.
-Hogy gondoltad?
-Van valami amit majd csak később szeretném hogy megtudj. - becsuktam a szememet. Vajon mit titkolhat? Mi az amit ÉN sem tudhatok. Csak igen. Csak a bandája tudja. Szóval zavaros ügy.
-Hé figyelsz te rám? - nézett rám gyönyörű szemeivel
-Persze, persze. De tudnod kell hogy sokáig én sem tudok tűrni.
-Igen tudom. De..  - az mutatóujjamat a szájára tapasztottam.
-Shhh. Nem akarom tudni. Mindent idővel.
-Csak annyit akartam mondani hogy szeretlek de akkor mindent idővel. - kacéran rámmosolygott majd felment a hotelszobába. Én is felszaladtam. Berontottam a szobába és egy száll fehérneműben találtam. Észrevett és gyorsan felkapott egy rövidnadrágot egy pólóval. Lebigyesztettem az ajkaimat amin ő csak nevetett. Jobb volt így látni és nem úgy ahogy tegnap a kórházban. Örülök hogy eltudom terelni a gondolatait. Elmélkedésemből az zavart meg hogy hozzámvágott egy csomó ruhát.
-Öltözz át!
-Előtted? Csak ne hogy rám vesd magad. - kacsintottam rá. Elnevette magát.
-Menj a fürdőbe ha ennyire zavarlak.
-Inkább fordulj el. - nem gondoltam komolyan de a fejét a párnájába temette. Gyorsan átöltöztem. Mellé ugrottam.
-Mit akarsz ma csinálni? - kérdeztem mosolyogva.
-Meglátogatni Rachel szüleit. - amióta elhunyt a lány nem hívja a becenevén.
-Mégis miért? - itt már egyáltalán nem mosolyogtam.
-Mindenkinek el kell tőle búcsúznia. Ha te nem jössz megértem. De én megyek. - közel húztam magamhoz majd egy puszit nyomtam az arcára.
-Mondtam már. Rám számíthatsz.