18.rész

~Stella

-Marc képzel... - itt elcsuklott a hangom. Olyasvalakit pillantottam meg akit nem akartam.
-Ő mit keres itt? - fakadtam ki. Austin lépett mellém. Átkarolta a derekamat majd védelmezően magához húzott.
-Drake, én nem szeretnék veled beszélni. - a név hallatán Austinnak megfeszült az összes izma.
-Beszélhetnék négy szemközt?
-Nem maradok veled kettesben. Austin itt marad ha beszélni akarsz.
-Marc, te komolyan ezért ráncigáltál ide minket? - kérdezte Aust.
-Fogd be a pofádat, senki sem kérdezett. - Ordított Drake Austinra.
-Drake szerintem neked sem osztottak lapot. - Austinnal szembe fordultam és segítség kérően rá néztem. Vette az adást. Elém állt én pedig hátulról átkaroltam.
-Te vagy az új kiskutya?
-Tessék?
-Nem kellesz neki semmire. Te nem. Igazi férfire van szüksége.
-Olyanra aki majdnem megöli és közben megerőszakolja? Igazi férfi mondhatom. - hirtelen megrezzent a telefonom. SMS-t kaptam. Ez állt benne: " Vigyázz magadra".
-Austin. - fakadtam sírva. - Ez biztos Zayn.
-Shhh. Add ide. - elvette a telefonomat. Elolvasta az üzenetet minimum 10x.
-Marc mi most megyünk. Egy-két hétre el kell tűnnük.
-Mégis miért? Zayn miatt?
-Igen valószínű.
-Nem menekülhettek a probléma elől!
-Marc, a parton majdnem megölte Austint!
-Felhívom a főnökét.
-Ő is...
-Igen. Ezért olyan durva. - vágott közbe Austin.
-Stella gyere ki egy pillanatra. Kimentünk az irodájából. Egyenesen az udvarra ahol megállt egy fánál.
-Felejtsd el őt. Ott van Drake.
-Igen, persze válasszak olyat aki majdnem megölt.
-De itt nem erről van szó.
-Akkor mégis miről?
-Ő megtudna védeni.
-Austin is megtud!
-De Stel én csak téged féltelek.
-Engem nem kell félteni. Eddig is elintéztem azt a férget ha kell megölöm!
-Ennyire szereted ezt a srácot?
-Ezt nem veled fogom megbeszélni. Majd hívlak. - beszaladtam az épületbe Austinért.
-Austin! - beléptem az irodába. Austin és  Drake  2cmre lehettek egymástól. Mindkettő tekintete forrt a dühtől. Közéjük álltam. Úgy hogy Austinnal legyek szembe. Drakenek pedig háttal. Karjaimat Austin nyaka köré fontam majd adtam neki egy csókot. Az elején nem akarta viszonozni de utánna megtette. Elválltak az ajkaink.
-Nyugodj meg! - kérleltem. - ő csak lesütötte a szemét.
-Menjünk. - kérlelt. Megfogta a kezemet és magaután húzott. Beültünk a kocsiba de nem szólt hozzám. Annyira megijedtem. Nem tudom hogy mi történt vagy hogy mit mondtak egymásnak. Austin hirtelen megállt majd komoran rám nézett.
-Tudnod kell valamit.
-Mégis mit?
-Drake azt mondta hogy valamilyen Rocky balesetet szenvedett. Hogy igaz- e azt nem tudom.
-Rocky? Azonnal felhívom. Felkaptam a telefonomat majd Rockyt tárcsáztam. Kihangosítottam a telefont hogy Aust is hallja.
-Stella, itt Emett. - hangjából érződött a kimerültség.
-Mi van Rockyval??
-El...elütötte egy autó. - Itt már zokogtam. Austin magához húzott majd elvette a telefont.
-Emett, itt Austin. Máris indulunk a reptérre.
-Ki vagy te?
-Legyen elég annyi hogy jót akarok Stelnek.
-Le kell tennem. Itt az orvos. - ezzel ki is nyomta Emett. Austin visszaadta a telefonomat majd hozzánk indultunk. Hamar odaértünk. Berontottam az ajtón egyenesen fel a szobámba. Hallottam ahogy Austin és a szüleim beszélgetnek. Gyorsan összepakoltam a dolgaimat majd lerohantam a lépcsőn. Mivel hozzánk közelebb van a reptér Austinékhoz nem megyünk. Hoztam magammal egy rakat pénzt. Igen a Marctól kapott pénzemet mindig elraktam. Ès most van egy halom. Lementem a lépcsőn. Anya hirtelen odaugrott hozzám és megölelt.
-Kincsem, vigyázzatok magatokra.
-Kivel megyek? Nem csak én?
-És én? - bigyesztette le az ajkait Aust. Annyira édes volt hogy elmosolyodtam. Odajött hozzám elvette a táskámat. Köszönt anyuéknak majd kiment a kocsihoz. Megölelt a családom és szótlanul kisétáltam az ajtón. Beültem Aust kocsijába majd vettem egy mély levegőt. Austin megszorította a kezemet bíztatás képpen. Rámosolyogtam. Behunytam a szememet majd vártam hogy megérkezzünk. Éreztem hogy megáll az autó. Kinyitottam a szemem és már a reptéren voltunk.
-Nincsennek ruháim.
-100ezer dollárból fel tudsz öltözködni?
-Honnan van ennyi pénzed?
-Amit Marctól kaptam mindet elraktam.
-Gyere mennünk kell. - Bólintottam majd kiszálltunk az autóból. 10 óra utazás. Így az első osztályra kértem 2 jegyet. Van 20 percünk a beszállásig. Leadtuk a csomagokat majd becheckoltunk. Felszálltunk a repülőre. Hatalmas bőrfotelek voltak. Megkerestük a helyünket majd leültünk. Austin ült az ablak mellé én pedig a kis folyosó mellé. Teljesen kimerültem. Ezt Austin is észrevette. Az ölébe ültetett. Egy fotelban ültünk ketten. Mivel nagy volt a fotel elfértünk kényelmesen. Belebújtam a pólójába a mellkasára tettem a fejem. Adott egy puszit a hajamba. Megnyugtató volt a közelsége.