26.rész

~Stella

Kiléptem az iskola kapuján és megpillantottam Austint. Elindultam felé de Zayn az utamba állt. Kezét a derekamra csúsztatta így közelebb húzott magához. A hajamat a fülemmögé tette majd végig simított az arcomon. Én csak szemöldökömet felhúzva néztem az előttem álló taplót.
-Mit akarsz? - válla fölött elnéztem és Austint kezdtem el keresni. Megtaláltam. Még mindig ugyan ott állt ahol az előbb. Csak a történéseket figyelte.
-Mégis érdekelne a barátságod.
-Azt te már elbasztad. - ellöktem magamtól majd Austinhoz szaladtam. Szorosan megöleltem amit ő is viszonzott.
-Ez mi volt?
-Én sem tudom. De nagyon zavar hogy az osztálytársunk.
-Engem is. - sóhajtott egyet majd megfogta a kezemet és a parkoló felé húzott. Beültünk az autóba majd nem hazafelé hanem a városba indult.
-Hova megyünk? - kérdeztem izgatottan.
-Elsőnek Marchoz. - tekintete forrt a dühtől. Inkább nem kérdezek tőle már semmit sem. Rátaposott a gázra. Ennyire zavarná Zayn? Nem mondom hogy engem nem zavar de ennyire. Ő csak egy szerencsétlen senkiházi aki mások életére tör. Aust leparkolt majd kipattant a kocsiból.
-Siess már! - nyújtotta felém a kezét. Kiszálltam majd megragadtam a kezét. Kézenfogva besétáltunk. Bekopogtam.
-Gyere! - beléptünk majd Marcot pillantottam meg ahogy csomagol.
-Mit csinálsz?
-Zayn az örökös.
-Mi van? - mordult fel Austin.
-Jól hallottátok. Ő lesz a főnök. - lesütöttem a szememet. Ő lesz a főnök istenem. Hirtelen Zayn toppant be.
-Látom megjöttetek. - végig simított az arcomon majd leült a bőrszékbe.
-Kifelé! - ordította el magát. Elindultunk ki. - Stella te ne. - megtorpantam. Austin még mindig szorította a kezemet. Rábólinottam jelezve hogy nem lesz semmi baj.
-Mit szeretnél?
-Mától fogva én vagyok a főnököd. Szóval azt teszed amit én mondok.
-Miért nem hagysz minket élni?
-Őket hagyom. De neked. Neked mellettem lenne a helyed.
-Én szeretem őt.
-Szerinted engem ez érdekel? Gyere ide. - Odasétáltam majd szembe álltam vele. Felállt majd homlokát az enyémnek nyomta. Igazából nem mertem neki ellenkezni hogy a főnököm lett.
-Menj el kérlek. - arcát elfordította. Nem szóltam egy szót sem. Csak kisétáltam az ajtón. Odamentem Austinhoz megragadtam a kezét majd kihúztam a kocsiba. Hirtelen megcsörrent a telefonja.
-Muszály pont ma este?
-Igen! Muszály!
-Rendben. Hányra?
-Most van 6. Legyél itt 7:30ra.
- Jó. - majd azzal ki is nyomta a telefont. -Én sajnálom.
-Hé elkísérlek utánna meg menjünk le a partra. Úgy is telihold van. Az olyan..
-Romantikus? - nevette el magát.
-Igen az. - már én is nevettem. Hazamentünk átöltözni. Feketébe öltöztünk mind a ketten. Elindultunk Austinék helyére. Még sosem voltam itt. Kiszálltunk az autóból majd Austin szorosan magához húzott. Végig sétáltunk az emberek előtt. Ők csak Austinra néztek. Nem értem hogy miért. Bekopogott az irodába majd benyitott.
-Megjöttünk.
-Ő ki?
-Másik tag. Ő az akinek egyszer átkellett adnom. Ő az a lány.
-Elnézést. - a pasi zavartan lehajtotta a fejét majd odajött kezet fogni. Végig nem nézett a szemembe. Nem értettem miért viselkednek velem ilyen furcsán. Austin megkapta a címet majd elindultunk. Hamar odaértünk. Ő kiszállt én pedig az autóba ülve vártam. Addigra már besötétedett. Beszállt majd a partra hajtott. Ott leültünk a homokba. Austin leült mögém majd hirtelen magafelé fordított és az ölébe ültetett. Úgy érzem egy kiadós beszélgetés vár ránk.