43.rész

~Stella

-Ülj le! - ordított rám a srác. Leültem a kanapéra mire ő mellém vágódott.
-Ismerlek valahonnan?
-Te nem ismersz engem, viszont én ismerlek téged. -válaszolt két vállrántás között.
-Elmagyaraznád nekem?
-Nem ismered a szüleidet.
-Dehogy nem. Velük éltem.
-Mi az hogy éltél? - emelte fel a hangját.
-Szerintem semmi közöd sincsen hozzá. - válaszoltam lenézően.
-Hidd el több közöm van hozzád mint mondjuk Austinnak.
-Nem hiszem. - fontam össze kezeimet, a mellkasomon.
-A bátyád vagyok. - erre a kijelentésre felhúztam a szemöldökömet, és kérdően pillantottam a "bátyámra".
-A nevem Simon Adams. A te igazi neved pedig Cara Adams.
-Ez lehetetlen. -sokkoltam le.
-Mostantól minden más lesz.
-Nem hiszek neked! Egy jött ment nem fog kiselőadást tartani az életemről! - felpattantam majd a bejárati ajtó felé indultam, volna. Ő megfogta a csuklómat.
-Egy DNS teszt?
-Tessék? Nem. Nem és nem. Nem megyek bele ilyenbe. Nekem minden jó ahogy most van. -ahogy ezt a mondatot kijelentettem hatalmas csattanással csapódtam neki a falnak. Majd lassan teljesen elkábultam.

~Austin

Minden erőmmel a kapu ajtót vertem. Hiába. A csengőnek is neki támaszkodzam az is hiába. Hogyha Zaynre nem számíthatok akkor kire? Csak Justin maradt. Elővettem a telefonomat majd idegesen tárcsáztam. Bediktáltam neki a címet minden magyarázat nélkül majd leültem a kapuba. Kis idő múlva megjelent. Kérdőre vonóan pillantott rám. Elmondtam neki MINDENT. Beleszólás nélkül halgatta végig a mondandómat.
-Én melletted állok. - bólintottam egy aprót, mire ő elmosolyodott.
-Hogyan csináljuk?
-Majd èn becsengetek. - rántott a vállán Justin. Justin becsengetett majd vártunk.
-Justin rég láttalak. - pacsiztak le.
-Be sem jöhetek? - vigyorgott Bieber.
-De persze, gyere. - Justin bement én pedig megint ott vagyok ahol a part szakad.

42.rész

~Stella

Fordultam egyet az ágyban és sikerült le is esnem róla. Fejem hatalmas koppanással ért földet. Még a takarót is magammal rántottam. A redőny lyukain nem szűrődik be fény. Szóval hajnal lehet.
-Mi a francot csinálsz? - morgolódik Mahone.
-Inkább fogd be a szád és aludj tovább. - felálltam a földről, a takarót az ágyra dobtam majd a fürdőbe mentem. Elvégeztem a rutinos reggeli dolgaimat majd visszabaktattam a szobába. Austin az ágyon ül. Ugyan úgy törökülésbe leülök vele szembe.
-Na ma mit csinálunk?
-Ma dolgoznunk kell.
-Azt hittem én még betegnek vagyok elkönyvelve.
-Az lehet. De akkor sem maradunk itthon.

~Austin

Nem fogom itthon hagyni egyedül, a legbiztonságosabb ha pedig alig vagyunk itthon. Hogy most újra "együtt" vagyunk végképp nem hagyom hogy egy ideg beteg elvegye tőlem. Nem mondhatom el neki. Nem lehet.
-Na akkor mi lesz?
-Mivel mi lesz? - értetlenül válaszolok vissza.
-Hát a mai nappal.- mosolyog.
-Jössz velem, szóval menj öltözz fel RENDESEN. - a rendesen szót kifejezetten kihangsúlyoztam. Felugrott majd elindult készülődeni. Én is elkészültem. Persze tetőtől talpig feketébe mind a ketten. Kutyáját amit Zayntől kapott beültettük az autóba majd beültünk mi is. Az út csendesend telt. Nem is értem hogy bírt ki ennyit beszéd nélkül. Odaérve leparkoltam majd kiszálltunk az autóból. Bal kezembe a pórázt fogtam meg. Meglepetésemre Stella összekulcsolta a kezünket. Szóval betartja az ígéretét. Őszintén szóval nagyon örülök neki.

~Stella

Kéz a kézben sétáltunk be az irodába. Zayn vigyorogva ült a székében. Hihetetlen hogy 2 hete még én ültem ott Zayn mellett.
-Örülök nektek. - arcomra gúnymosolyot vettem fel és úgy vigyorogtam rá. Összecsapta kèt tenyerét majd komolyan ránk nézett.
-Megadok majd egy címet. Oda kell majd kimennetek. Kb 20 éves srác nemrég költözött oda.
-Nem gond. Képed van? - érdeklődtem.
-Nincs.
-Francba! - megragadtam Austin karját majd berángattam az autóba.
-Mi van már?
-Mi lenne? Gyorsan végezni akarok utánna pedig haza menni. - sóhajtott egy hatalmasat majd a címet beírta a GPS-be. Hamar odaértünk egy hatalmas ház, luxus autókkal, kamerákkal.
-Bekopogtassunk vagy mi legyen?
-Kopogtass be te de én oda nem megyek.
-Oké. - kipattantam a kocsiból majd becsengettem. Egy kis idő után egy srác nyitott ajtót.
-Szia! Eltévedtem a barátommal! Tudnál segíteni? - mosolyogtam rá.
-Persze. Ott az autóban?
-Igen! - a srác az autóhoz sétált.
-Te meg mit keresel itt? - kiabált Austin.
-Az ott Stella?
-Nem! Az ott nem Stella!
-Majd el is hiszem. - a srác megragadta a karomat és berángatott a házba.

~Austin

-Az ott Stella?
-Nem! Az ott nem Stella! - ordítottam.
-Majd el is hiszem. - megragadta a karját majd beráncigálta a házba. Kiszálltam az autóból, és amit csak tudtam elkezdtem rugdosni idegességemben. Telefonomat előkotortam majd tárcsáztam Zaynt.
-Zayn miért ezt a címet? - ordítottam a telefonba.
-Sajnálom haver. Muszáj volt. - ezzel ki is nyomta a telefont. Telefonomat bedobtam a kocsiba én pedig a földre rogytam. Most mit csináljak? Mit?