32.rész

~Stella

Már egy hete itt vagyok. Ma végre haza mehetek. Austin pont a papírokat intézi. A baleset óta alig szól hozzám. Agresszív, távolságtartó, Zayn többet törődik velem.
-Indulhatunk?  - felkapta a bőröndömet majd kisétált az ajtón...Az autóban csend uralkodott. Nem szólt hozzám. Jobbnak láttam inkább nem piszkálni. A háza előtt Zayn autója állt. Már akkor felhúzta az agyát. Össze vissza rángatta a kormányt és a váltót. Egy határozott mozdulattal leparkolt a másik autó mögött majd kiszállt és kirángatta az autóból a bőröndöt. Majd bevitte a házba. Én is kiszálltam. Zayn elém ugrott majd az ölébe vett.
-Mi a franc? - Austin kikapott Zayn öléből lerakott a földre majd meglendítette az öklét. Zayn összerogyodt. Odaakartam menni hozzá de Austin felkapott majd bevitt a házba. Lerakott a kanapéra, felviharzott a szobájába. Felálltam majd a bőröndömet magam után ráncigálva felmentem a vendégszobába. Nem akartam Austint zavarni. Amióta együtt vagyunk hivatalosan azóta csak veszekedünk. Előtte pedig annyira jól megvoltunk. Leraktam a bőröndömet majd a fürdőbe mentem. Szívesen beleülnék egy kád vízbe de a sebemet nem érheti úgy víz. Óvatosan letusoltam majd felöltöztem. Felkötöttem a hajam majd a konyhába mentem. Austin is ott volt. A hűtő előtt állt.
-Vegyek ki neked valamit? - megráztam a fejem majd leültem az egyik székre. Leült velem szembe de a telefonját kezdte el nyomkodni.
-Austin, itt van befejezve! Soha többé nem akarlak látni. - felálltam majd otthagytam. A cuccaimnak a fele összevolt pakolva így csak a másik fele kellett. Azt hiszem most törtem lelkileg össze. Nem elég hogy úgymond testileg ismét tönkre mentem most pedig rátesz ő is. Lelkileg... Számomra az utóbbi rosszabb. Nem jött utánnam. Szóval ennyire nem érdeklem. Kit is hívhatnék. Ja igen.
-Szia, elszeretnék költözni innen.
-5 perc és ott vagyok. - kinyomta. Az életem egy része azt hiszem romokban hever. Leültem az ágyamra majd vártam.
"Itt vagyok" az üzenetet olvasva akaratlanul is elmosolyodtam. Felkaptam a cuccaimat majd lesiettem a lépcsőn. Austin pont telefonált. Gyorsan kiléptem az ajtón majd Zayn autójához siettem. Egy hatalmas vigyorral üdvözölt. Nekem nem volt kedvem mosolyogni. De szerintem megérti. A táskáimat a csomagtartóba tette majd beült ő is az autóba.
-Hogy engedett el?
-Telefonált, nem tudja.
-Biztos vagy benne hogy ezt akarod?
-Ennyire még semmiben sem voltam biztos. - végig simított az arcomon majd beindította az autót. Hamar a házához értünk. Kivettük a cuccaimat majd beléptem oda ahova egy héttel ezelőtt még Austin miatt áldoztam volna fel az életemet. Ebben a pillanatban nem hiszem hogy megtenném.
-Egy szobát előkészítettem neked. Menj pihenj le.
-Köszönöm. - nyomtam egy puszit az arcára majd felszaladtam megkeresni a szobát. Az ajtóra egy szív volt ragasztva. "NEKED" felirattal. Igen, azt hiszem megtaláltam a "szobámat". Mivel nemrég zuhanyoztam ezért csak megmostam a fogam majd befeküdtem az ágyba...Épp elaludtam volna de elkezdett szakadni az eső és dörögni az ég. A fejem is megfájdult. Àtmentem Zaynhez majd kopogás nélkül benyitottam.
-Netán féllsz?
-Szeretnéd? Igazából csak gyógyszert akartam kérni de félhetek is. - nem tudom mi ütött belém. Őszintén!? Nem is érdekel!

~Austin

Annyira bunkó voltam Stellával. Bocsánatot kell hogy kérjek. Felszaladtam az emeletre majd bekopogtam. Nem válaszolt, biztos alszik. Benyitottam. Sehol semmi. A cucca és ő maga sincsen itt. Malik elvitte. Azt hiszem most tudatosult bennem hogy elvesztettem. Talán örökre. Nem az nem lehet. Megfogtam egy vázát és neki vágtam a fallnak. Elkezdtem lebontani a szobát. Nem az nem lehet. Stella...Stella nincs többé. Elővettem egy üveg italt majd leültem az ágyra. Idegesen kezdtem el feltépkedni a papírt az üvegről. Amint sikerült felbontottam, az italt szürcsőlni kezdtem. Keserűnek éreztem. De azt hiszem nem is az ital volt az. Talán én lettem "keserű". Elvesztettem mindenkit. Nincs aki szeressen. Nincs. És azt hiszem én sem tudok Stellán kívűl mást szeretni.

31.rész

~Austin

-Hívd a mentőket! - ordítottam Zaynre. Stella még eszméleténél van de nem sokáig. Leültem mellé majd a fejét az ölembe tettem. Nagyon erősen vérzik.
-Aus..Austin. - alig hallhatóan szinte nyöszörögte.
-Minden rendben lesz! Minden! - ahogy ezt kimondtam elvesztette az eszméletét. Zayn berohant 2 mentőssel. Feltették egy hordágyra majd a mentő felé vitték.
-Csak egy ember jöhet!
-Menj te! - jelenette ki Zayn. Ezen most nagyon meglepődtem. Gyorsan beültem majd szirénát bekapcsolva indultunk a kórházba. Minden rendben lesz! Minden! A franca. Hogy lehetne minden rendben? Hirtelen megálltunk. Kiugrottak a mentősök majd hirtelen sebességgel mentek be a Stellával a kórházba. Én is futottam utánnuk. Stellát bevitték egy műtőbe. A műtét 2 órás lehetett. Az orvosok nem mondanak semmit. De mit is mondjak Stella szüleinek? Majd felhívom Marcot!
-Mr. Mahone?
-Igen? - fordultam az idegen hang irányába.
-Miss Black 1 óra múlva felébred. Szeretne vele lenni?
-Igen. Hogy sikerült a műtét?
-Jól! - vágta rá majd a kórteremhez kísért. Beléptem az ajtón. Stella ott fekszik az ágyban hófehéren. Annyira rossz így látni. És ez mind miattam van. Másodjára áldozta fel az életét értem. Leültem mellé. Megfogom a kezét majd ráborulok. Sikerült elaludnom.

~Stella

Mindenem fáj. Borzasztóan lüktet a fülem. A fejem majd szétszakad. Lassan elkezdem kinyitni a szemem. Homályosan látok szinte mindent. Egy pár pislogás után viszont minden kiélesedik. Austin van rámborulva. Elaludt. Elkezdtem piszkálni a haját. Hirtelen megijedt majd felkapta a fejét, megrázta majd rámnézett.
-Stella. - teljesen komoly volt a hangja. - Nagyon haragszok rád! Miért áldoznád fel az életedet miattam!? - szinte kiabált. De még mindig szorítja a kezem.
-Mert szeretlek. Ez egyszerű. - nevettem el magam. De meg is fájdult a hasam. Teljesen bevagyok kötve. Szóval megműtöttek.
-Anyáék? - kérdeztem mosolyogva. Megvakarta a tarkóját majd felállt.
-Előbb Marcal kell beszélnem. - hunyta le a szemét. Majd felállt és kisétált az ajtón.

~Austin

-Marc! Gyere azonnal a város kórházába. Zayn véletlenül lelőtte Stellát!
-Ezt ilyen nyugodan mondod?
-Már megműtötték és fel is ébredt. Minden rendben van. Majdnem.
-Mi a gond?
-A szülei.
-Azt majd én elintézem! Fél óra múlva ott vagyok. - ezzel ki is nyomta. Visszasétáltam Stella kórterméhez. Zayn jópofizott.
-Khmmm. -léptem be az ajtón.
-Austin tudod hogy..
-Figyelj! Ha Stella nem lenne ilyen buta akkor most én feküdnék ott! Valószínű jobb lenne! De ezt ne akard kimagyarázni.
-Jó. - nyomott egy puszit Stella arcára majd kiment. Puszilgatja Stellát? Ez egy féreg.

~Stella

Nem haragszok Zaynre amiért lelőtt. Hisz én álltam oda. De Austint megakarta őlni. Ezt sosem bocsátom meg neki. Hihetetlen hogy mikre képes ez a gyerek. Nem tehettem mást. Ahogy elveszítettem Rockyt az is borzasztó volt. De Austint nem élném túl.
-Min gondolkozol ennyire?
-Semmin! - vágtam rá. Mindegy hogy min gondolkozok! Úgy is megtörtént már, ezen változtatni nem lehet. Megjött Marc, kihívta Austint. Sokat beszélgethettek mert azt hiszem elaludtam...

Állandóan elalszok. Talán a nyugtató hatása. Altatót nem igazán kaphattam. A fejem még jobban fáj mint elalvásom előtt.
-É szeretem! - hallottam Austin kétségbeesett kiabálását.
-Nem érdekel, eltűnsz vagy eltűntetlek az életéből! - apa is ordított. Megrázta a fejem majd pislogni kezdtem. Austin és apa veszekedtek. Anya hátulról nézte ezt az egészet.
-Kincsem! - szaladt oda hozzám. Apa is odajött. Most Austin maradt a háttérben.
-Ahogy kikerülsz innen, haza költözöl.
-Austinnal maradok! - jelentettem ki. Teljesen nyilvánvaló hogy nemfogom hagyni hogy elveszítsem Austint.
-Nem! Ő nem mehet többet a közeledbe! - mutatott Austinra. Megforgattam a szemeimet majd Austinra mosolyogtam. Anya is mosolygott. Ő nagyon szereti. Apa persze nem. Hirtelen Justin lépett be az ajtón. Kezet fogott Austinnal. Köszönt anyáéknak majd leült mellém.
-Ő meg ki? - kérdezte apa. Az arca vörös volt a dühtől.
-A legjobb barátom! - válaszolta Austin. Valamin viszont teljesen elbambulva.
-És?
-Apa kérlek!
-Jó! Ma még benézünk hozzád. - adtak egy-egy puszit majd kisétáltak az ajtón. Kifújtam az eddig benttartott levegőt. Mire mindkét fiú elnevette magát.

30.rész

Sziasztok! El sem hiszem hogy idáig eljutottam. Köszönöm szépen a sok olvasót és a kommenteket. Hogy őszinte legyek nekem nincs meg a sztori csak ami épp az eszembe jut leírom. Nem tudom hány részes lesz de majd úgy is kiderül.

☆★☆★☆★☆★☆★☆★☆★☆★☆★☆★

~Stella

Mivel kimenőt kaptunk, Austinnal elmentünk vásárolgatni meg sétálni a városba.
-Oda beszaladok. Várj meg. - adott egy puszit a homlokomra. Igaz még mindig nagyon haragszok rá de szeretem. A bolt ahova bement egy kis sikátor mellett van. Gondoltam sétálok egyet így bementem a sikátorba. Elsétálltam a végéig de ahogy visszafordultam Zaynnel találtam szembe magam.
-Mit szeretnél? - kérdeztem tőle egy mosoly kíséretében.
-Hol vannak a cuccaid?
-Austin magához költöztetett. - nevettem. De hirtelen csak egy ütést éreztem majd minden elsötétült.

~Austin

-Stella? - már vagy egy órája ezt kiabálom. Az egész várost bejártam már se sehol sem találom. A telefonja ki van kapcsolva. Lehet visszament a táborba. Elfutottam a táborba. Mire odaértem csurgott a ruhámból a víz. Kapkodtam a levegőt a torkom pedig ki volt száradva.
Berohantam szinte az összes házba. Ja igen. Az enyémbe még nem.
-Tia, Justin! Merre van Stella?
-Veled volt!
-Eltűnt! Nem veszi fel! - leborultam a földre.
-Hé bro. Minden rendben lesz! Megtaláljuk.

~Stella

Mindenhol sötét van. Egy kis lámpa ég a szoba másik végében. Egy széknek vagy kikötve a kezem és a lábam. A szám le van ragasztózva. Ki kell szabadítanom magam valahogy. Elkezdek ugrálni vagyis próbáluk ugrálni a székkel de nem sikerül. Elboruloltam. Egy hatalmas csattanással értem földet. Zayn berohant az ajtón.
-Szépségem, felkeltél? - majd egy mozdulattal letépte a számról a ragasztót.
-Amint látod. - forgattam meg a szemeimet.
-Hé! Te így nem beszélhetsz! - felmutatta a mutató ujját. Ezen csak gúnyosan elmosolyodtam majd elfordítottam a fejem.
-Felhívhatnám Austint?
-Hagy gondolkodjak..hmm..nem! - odafordítottam a fejem majd szembe köptem. Még sose csináltam ilyet de most ezt jónak láttam. A kezével megmarkolta a hajamat majd úgy húzott magához székestől. Adott egy erőszakos szájra puszit. Nem tudtam elrántani a fejem olyan erősen szorította.
-Nem foglak bántani. - eloldozott majd levágott az ágyra. Kiment az ajtón én pedig ott maradtam a sötét szobában. Odasétáltam az ablakhoz majd egy hirtelen mozdulattal felránottam a redőnyt. Leoltottam a kislámpát majd törökülésbe leültem a földre. A szoba szép volt. Barack és fehér szín uralkodott benne. Ez biztos Zayn háza.
-Te meg mi a francot csinálsz? - lépett be az ajtón egy tálca kajával. - Egyél!
-Biztos hogy nem!
-Márpedig enni fogsz!
-Hogy teletömj isten tudja milyen droggal? Köszönön kihagyom.
-Gyere! - intett a kezével. Felálltam majd odasétáltam hozzá. Megfogta a kezemet majd elkísért a konyhába.
-Megfelel?
-Ja, azt hiszem. Te éhes vagy? - bólintott. Csináltam hat szendvicset. Neki négyet magamnak kettőt. A háza nagyon szép. De hát mit várunk? Ő a főnök. Pontosabban a főnököm. A gondolattól is ráz a hideg. A táskám és a telefonom vajon hol lehet?...

2 órája ülünk a kanapén és bámuljuk a kikapcsolt TV- t. Azt sem tudom hogy mi van Austinnal. Tiával. A családommal. Semmit sem tudok.
-Miért vagyok itt?
-Sokat jelentesz nekem! - nem néz rám csak tovább bámulja a fekete TV- t üres tekintettel.
-Tudod nekem is sokat jelent valaki és nem tudom hogy mi van vele! - keltem ki magamból. Elrabol? Ez a legmegfelelőbb dolog?
-Nem hívhatod fel! - felugrott majd azzal a lendülettel kiviharzott a szobából. Még vagy 10 percig nézhettem a TV- t majd Zayn után indultam. Körbejártam már a lakást de sehol sem volt. A házban van egy ajtó aminek karamell színe van. Kopogás nélkül benyitottam. Egy gyönyörű hang egy gitár kiséretében. Kilépek a tetőri ablakon. Zayn ül a háttal nekem. Gitározik és énekel. Gyönyörű hangja van. Ügyesen játszik. Hamar befejezte a dalt. Letette maga mellé a gitárt majd csak bámult előre.
-Ez gyönyörű volt. - rámkapta a tekintetét majd visszafordult és megint a tájat kezdte el csodálni.
-Mit akasz?- kérdezte alig hallhatóan. Nem válaszoltam csak leültem mellém.
-Tudod azt hiszem most jöttem rá hogy neked ez a nagyon vagány vagyok arcod csak egy állarc. - mosolyogtam rá kedvesen. Dühvel teli szemével rámpillantott majd szólára nyitotta a száját de egyből vissza is csukta.

~Austin

Ezt nem hiszem el! Muszály megtalálnom. De hogy tűnehetett el. Hisz Zayn sincs itt! Persze Zayn! Ő vitte el! Leugrottam a tornácról majd a városba indultam. Mivel itt nincs kocsim futnom kell. Zaynnek tudom hol van a háza. Biztos ott vannak. Hisz hova vihette volna máshova. A ház gyalog 1 óra. Muszály lesz futnom. Majdnem minden saroknál megálltam egy picit pihenni. Az utolsónál viszont megpillantottam a hatalmas barack színű házat. Lépteim felgyorsultak. Amilyen gyorsan csak tudtam futottam. A kapu vasból volt. Becsengettem. Stella nyitott ajtót nevetve. Nevetve!?
-Austin! Istenem! - bújt oda hozzám!
-Hogy kerülsz ide? Mit csinálsz itt? Miért hagytál ott egy szó nélkül? - bombáztam a kérdéseimmel.
-Elájultam Zayn hozott ide. Raboskodom. Nem akartalak ott hagyni.
-Mahone! - már csak ő kellett.
-Stella, gyere ide! - kérleltem Stellát. Elindult felém de Malik a karjánál fogva visszarángatta és magához húzta.
-Az előbb kedvesebb voltál. - sziszegte Stella alig hallhatóan. Aggaszt hogy mi történhetett itt amíg csak ők ketten voltak. Zayn kedves, Stella nevetve nyit ajtót!?
-Gyere beljebb! - intett Malik a kezével majd beléptem a kapun. Bezártam a kaput majd lépkedtem utánnuk. A kert nagyon szép. A ház is hatalmas. Besétáltunk a nappaliba. Zayn a fotelba ült le. Én a kanapára. Stella elindult felém de Zayn hirtelen felállt majd a fotelba rántotta. Elé állt. Semmit sem látok Stellából szerintem ő sem belőlem. Zayn egy fegyvert vesz elő. Hátrálok 2 lépést de a dohányzó asztal megállít. Zayn rámszegezi a tekintetét majd elvigyorodik. Behunyom a szemem és várom a történéseket. Egy hatalmas durranás de nem érzem a fájdalmat. Kinyitom a szemem és megpillantom Stellát a földön összegörnyedve.

29.rész

~Austin

Annyira megbántam ahogy viselkedtem Stellával. Lehet hogy hajnali 4 van de és most akarok bocsánatot kérni. Felkaptam egy rövidnadrágot meg egy pólót majd a házukhoz indultam. Résnyire nyitva volt az ajtó ezért bementem. De a franciaágyon Stella aludt Zaynnal! Mi van? Stella teljesen elvolt húzódva viszont amint láttam Zayn teljesen nyomult rá. Az egyik kezét rá is tette a derekára. De viszont Stella pont akkor kelt fel és arrébb gurította azt a férget. Nagyon bánt az hogy Stella nála vígasztalódott. Mondjuk minden az én hibám. Itt kint volt egy kanapé. Ráfeküdtem gondolkozni. De elaludtam.

~Stella

Kisétáltam a szobából és Austint pillanottam meg ahogy a kanapén vekszik. Tiszta libabőr. Megfogtam egy takarót és ráterítettem. Bementem a fürdőbe. Gondosan magamra zártam az ajtót nehogy valamelyik benyisson. Megmostam a hajamat és a fogamat. Ezek után felöltöztem majd dobtam.magamra egy kis sminket. Kiléptem az ajtón. Austin és Zayn beszélgettek. Tudnak egymással normálisak is lenne? A múltkor Zayn majdnem megölte Austint. Ezekbe mi ütött?
-Reggelt! - vágtam oda flegmán majd kisétáltam az ajtón. Az erdő felé vettem az irányt. Valaki hátulról visszahúzott a karomnál fogva.
-Én..
-Ne magyarázkodj Austin! Megértem hogy aggódtál de ezt nem így kell megbeszélni. Most pedig hagyj. - vágtam a szavába. A fülembe raktam a fülhallgatót majd leültem a "fámhoz". Austin csak állt velem szembe és nézett.
-Mit akarsz tőlem?
-Hallgass meg. - bólinottam majd leült mellém. Behunytam a szemem és vártam hogy megszólaljon de semmi. Csak engem nézett.
-Austin! Van 3 perced!
-Szeretlek. - csak ennyit mondott.
-Ezzel semmi sincsen elintézve. Elfordítottam a fejemet hogy ne lássa az arcomat.
-Tudom de...ezt nem tudom megmagyarázni!
-Mert te mit tudsz megmagyarázni. Semmit! Én mindent okkal teszek viszont te..-néztem fintorogva végig rajta. Felállt majd lassan közelíteni kezdett. Óvatosan neki tolt egy fának. Megcsókolt. De olyan gyengéden hogy így még soha. Nem toltam el viszont nem is viszonoztam. Csalódottan rámpillantott.
-Neharagudj. - ennyit tudott csak mondani, elmosolyodtam. De ennyivel nem fogok neki megbocsátani.
-Ma a városba megyünk. Öltözz fel. - bólintott majd elindult. Én is utánna elindultam de én a saját házunkba.
-Stella! - szaladt vissza Austin..
-Igen?
-Miért aludtál Zaynnel? - na szuper. Most ezt kell megkérdezned. Mindig a legjobb kérdések.
-Talán megvan tiltva? - visszakérdeztem. Jobb ötletem nem volt.
-Ami azt illeti igen. - mi van? Ezen most nagyon meglepődtem.
-Rajtam kívül senki sem aludhat veled!
-Menj öltözz fel. - elkezdtem tolni a házuk felé. De sikertelenül.
-Miért aludtál vele? - hangja egyre komolyabb és hangosabb lett.
-Mert!
-Tetszik neked? Őt szereted? - itt már szinte ordított.
-Nem! Téged! Semmi nem volt. Megmondtam hogy nem érhet hozzám. Itt nem ő a főnököm. - már én is ordítottam.
-Szóval ha a főnököd akkor hozzádérhet?- teljesen elborult az agya. Az arca vörös volt a szemei pedig feketék. Nem szóltam egy szót sem csak hátatfordítottam neki. Megfogta a kezemet majd visszahúzott.
-Te abba a házba nem mész vissza. Indulj meg az enyémbe. - így még sose beszélt velem. Nem akartam tovább idegesíteni így bementem a házukba. Tia és Justin nem volt sehol. Austiné volt a kisszoba. Bementem majd leültem az ágyra. 3 perc nem telt bele Austin áthozta az összes cuccomat. Ledobta az ágyra őket majd magára rántott.
-Én csak..csak azt akarom hogy az enyém legyél! - nagyon haragudtam most rá de ezt nagyon édesen mondta.
-Féltékeny vagy? - vontam fel a szemöldökömet.
-Én tudod csak...öhmm...na jó nagyon. Olyan rossz azt látnom hogy ő ér hozzád vagy mellette kelsz fel és ezeket nem mind velem.
-Ezt elmondod. Oké. Ari meg minden. De ennyivel le van zárva a dolog szerinted?
-Tudom hogy nincs de mit szeretnél?
-Ígérd meg hogy ilyet többé nem csinálsz. Hidd el ha nem szeretnélek nem lennék veled.
-Tudom. - nyomott egy puszit az arcomra.
-Ezt én tettem? Mond hogy nem.
-Oké , nem te tetted. - megforgatta a szemeit amin elnevettem magam.
-Fáj?
-Ez csak egy lila folt. - megpuszilta a csuklómat majd a szemembe nézett.
-Még haragszol?
-Ordítoztál, erőszakoskodtál, ide rángattál. Nem haragszok. Csak inkább csalódott vagyok.
-Na! - az arcomat végig simította majd a hajamat a fülem mögé tette.
-Ne hisztizz! - megforgattam a szememet majd felültem.
-Menj öltözz fel! - elment öltözködni. Istenem. Miért ilyen akaratos. Hogy lehet olyan buta hogy azt hiszi hogy nem szeretem? Az életemet odaadnám érte. De azt hiszem bizonyítottam amikor Zayn és közé álltam. Zayn pedig naiv ha azt hiszi hogy vele leszek csak mert a főnököm.

28.rész

~Stella

Istenem de fáj a fejem. Kinyitottam a szememet és Austin szobájába voltam. Szóval annyire berúgtam hogy nem is emlékszem hogy kerültem ide. Akkor ezért fáj ennyire a fejem. Megpróbáltam felülni de nem ment mert Austin annyira szorított magához. Elkezdett morgolódni.
-Aludj még. - majd lenyomta a fejemet a párnára.
-Ma kezdődik a 2 napos tábor! Gyere. - felálltam majd felhúztam őt is. Tovább morgolódott. Ilyenkor még méllyebb a hangja annyira aranyos.
-Még össze is kell pakolni. - intett egyet a kezével. Tényleg rosszul aludhatott. Megfogtam a bőröndömet és belepakoltam. Kerestem egy másik bőröndöt Austinnak is. Amíg a fürdőben volt bepakoltam neki is. Majd kikészítettem a ruháját az ágyra. Hirtelen átölelt hátulról.
-Ne haragudj. - búgta a fülembe. Szembedordultam vele, végig simítottam a tarkóján majd adtam neki egy szájrapuszit.
-Öltözz fel. - nyomtam a kezébe a ruhát. Kiszálltam az öleléséből majd a fürdőbe mentem. Lezuhanyoztam, megmostam a fogam majd felöltöztem. Tettem magamra egy kis szolid sminket. Felkötöttem a hajam majd beszaldtam a szobába. Már egyik bőrönd sem volt ott. Lehet hogy csak 2 napra megyünk de nem lehet tudni milyen lesz az idő vagy hogy kell -e pótruha. Felkaptam a telefonomat a töltővel együtt majd lerohantam a lépcsőn. A kulcs az ajtóban volt. Bezártam gyorsan magam után majd beültem az autóba.
-Azt hittem sosem jössz. - nevette el magát.
-Nagyon vicces, csak hogy tudd én csomagoltam össze neked is. - mutató ujjammal megböktem a mellkasát. Ismét elnevette magát. Most követtem én is. 10 perce nevethettünk majd elindult az autóval. Hamar odaértünk. Egy hatalmas busz várt minket. Austin kiszedte a kocsiból a bőröndöket majd azokat magunkután húzva elindultunk a buszhoz. Az osztályfőnök ott várt.
-Úgy látom mindenki itt van. Én már felosztottam a szobákat. Hármasával lesztek. Elkezdte felsorolni a neveket. 6 ember maradt. Tia, Justin, Austin, Zayn, David, Én. Jajj...
-Nos akkor a következő páros Tia Justin Austin. - azt hittem összeesek. Hogy Zaynnel meg azzal a Daviddal legyek akit nem is ismerek?
-Nem lehetne cserélni? - kérdezte Aust.
-Nem! - ordította az arcába Mr.Turner. Buszon szerencsére mellette ülhettem. Csak szótlanul ültünk egymást kezét fogva meredtünk előre. 2 óra utazás után megérkeztünk. Tóparti faházak voltak. Előtte egy hatalmas puszta mögötte pedig egy hatalmas erdő. Austinék a 3. házat kapták míg mi a 9.! Kár volt reggel felkelteni. 2 szoba volt. Volt egy franciágyas és egy pici egyszemélyes ágyas szoba. Én persze elfoglaltam az egyszemélyest.
-Mi alszunk ketten? - David totál kiborult.
-Most komolyan Stel. - simított végig az arcomon Zayn.
-Nem érdekel. Egyikőtökkel sem fogok aludni!
-De azt mondtam hogy...
-Nem Zayn itt nem vagy a főnököm itt nem! - kiabáltam az arcába. Persze majd ő fogja megmondani hogy mit tegyek pont itt. Nem érdekelt hogy keresni fognak vagy hogy esetleg teljesen elveszek. Bementem az erdőbe és leültem egy hatalmas fa tövébe. Beraktam a fülhallgatót a fülembe majd neki döntöttem a fejemet a fának.

~Austin

Volt gyűlés. Nem volt ott Stella. Körülbelül három órája nincs meg. Kopogás nélkül berontottam Zaynék házába. A franciaágyon feküdtek.
-Hol van Stella? Amugy itt melegek gyülekezete van? Tőletek nem is féltem már. - nevettem el magam. De aztán megint eszembe jutott Stella.
-Elment valahova.
-Csak ennyi? Kocsija nincs amivel mehetne. Gyalog? Gyalog ilyenkor, egyedül?
-Erősebb mint te gondolnád. Nem lesz baja. - bevágódott az ajtó. Stella volt hála istennek. Mielőtt megszólalhattam volna adott egy szájrapuszit majd Zaynékhez fordult.
-Látom összemelegedtetek. Maradjon is így. - rájuk kacsintott majd visszafordult hozzám.
-Hol voltál? - derekánál fogva húztam magamhoz közelebb.
-Az erdőben.
-Mit csináltál te ott?
-Zenéthallgattam egy fánál. - totál ideg voltam. Szólni sem szólt. Itt idegeskedjem magam halálra a hülyesége miatt.
-Nem gondoltad hogy szólni kéne mondjuk nekem?
-Miért, kellett volna? Nem tartozok magyarázattal! - vettem egy mély levegőt. Nem akartam bántani. De alig bírtam magammal. Zayn elhúzta Stellát majd a falhoz nyomott.
-Most menj el! Reggel gyere vissza nyugodtan. - halál nyugodtan mondta. Talán csak jót akarna!? Nem hiszem. Ő Zayn Malik. Megráztam a fejem majd kimentem az ajtón.

~Stella

-Zayn!
-Igen?
-Öhmm köszi. - alig bírtam ezt kimondani. Borzasztó volt hogy úgymond ő védett meg Austintól. Láttam a tekintetében a dühöt. De ilyet még sosem.
-Hé, tudod hogy rám számíthatsz. Viszont nem akarok Daviddel együtt aludni. Vagy vele alszol vagy velem.
-Mond meg neki hogy cuccoljon át. - mosolyra húzódott a szája majd bement a szobába. Stella! Te hülye! Ha ezt Austin megtudja. De most ez kevésbé érdekel. Àtvittem a cuccomat a nagyszobába. Zayn megágyazott. Az ágy végébe. Jobb és bal oldalra. Leraktam a cuccomat majd lezuhanyoztam. Zayn egy boxerban ült az ágyan.
-Tetszik?
-Van jobb is. - elmosolyodott. Kezdem megkedvelni ezt a srácot.
-Zuhanyoztál már?
-Aha amikor te az erdőben voltál vagy hol.
-Vegyél fel egy pólót!
-Jó. - felpattant majd gelkapott egy trikót. Pólót mondtam. De mind egy.
-Nem érsz hozzám, kellő távolságot tartasz! - bólintott. - Jó éjt!
-Neked is. - mormolta az orra alatt.

27.rész

~Stella

Annyi mindent kéne Austintól kérdeznem. Lehet hogy csak most van meg rá a lehetőségem.
-Austin?
-Hmm?
-Mit akar Zayn?
-Valószínű hogy vele legyél. Talán addig békén sem hagy minket. - megráztam a fejemet hogy ezt a gondolatot kiverjem a fejemből. Én Austint szeretem.
-Miért voltak annyira távolságtartóak velem a munkatársaid?
-Két okból. Te szintén az egyik banda része vagy. A másik pedig hogy te velem voltál. Úgymond tulajdon. És mi nem vesszük el ami a másiké. - megvakarta a tarkóját. Zavarba jött a "tulajdon"szó kiejtésénél. Én tudom hogy érti. De nem valószínű sőt biztos hogy azt hiszi hogy nem értettem meg. Annyira édes volt. Elnevettem magam. Ő pedig csak értetlenül nézett a gyönyörű kékeszöld szemeivel.
-Zavarban vagy? - ahogy ezt megkérdeztem tőle teljesen elpirosodott. Ismét elnevettem magam.
-Tudod én ma este vacsorázni szerettelek volna vinni. De sajnos nem így alakult.
-Nekem ez így tökéletes.  - mosolyogtam rá. Majd egy puszit nyomtam a szája szélére.
-Nem zavar?
-Nem. Veled vagyok. - elmosolyodott. Úgy imádom a mosolyát. Belenéztem a szemébe de hiba volt. Ismét elvesztem a tekintetében. Megráztam a fejem. Vagy bolond vagyok vagy ennyire szerelmes. Austin a homlokát az enyémnek támasztotta. Azt hiszem így lehettünk 2 percig majd oldalra fordította a fejét.
-Gyere velem. - elindultunk a tengerbe.
-Nem akarok vizes lenni.
-Ne nyávogj már. - felkapott az ölébe majd elkezdett a tenger felé sétálni. De mégsem arra ment igazából. Egy kis vízesés felé haladtunk. Mit akarhat itt? A vízesésen keresztül mentünk. Csurom víz lettem. De azt hiszem megérte. Egy gyönyörű barlang volt a vízesésen túl. Gyertyák égtek.
-Tetszik?
-Alig jutok szavakhoz. - a szám egy "o" alakot formált. Mire ő csak elnevette magát. Lerakott majd szembefordított magával. Mélyen a szemembe nézett majd sóhajtott egyet.
-Lennél a ...a barátnőm? - megfogta a kezeimet és úgy húzott magához.
-Nem. - ráztam a fejem. Ő csak sokkolva állt.
-Nem tudnék neked nemet mondani. Igen szeretnék a barátnőd lenni.
-Szeretlek. - nem várva a válaszomat megcsókolt. Egy ideje csókolózhattunk mikor hirtelen eltolt magától. Odament az egyik sziklához. A szikla mögül előhúzott egy üveg pezsgőt és két poharat.
-Tudtad hogy igent mondok?
-Csak reménykedtem. De amikor azt mondtad hogy nem. Akkor tel... - a mutató ujjamat a szájára tettem.
-Maradj csendbe. Ne gondolkodj annyit. - elnevettem magam majd leültem az egyik hatalmas kőre. Austin is leült mellém. Szótlanul ült. Istenem. Megint gondolkodik.
-Min gondolkodsz?
-Rajtad. - nézett mélyen a szemembe. Értetlenül megráztam a fejemet.
-Az iskolában amikor megláttalak a tanár mellett. Amikor súlyosan átvertelek. Amikor a megbízóm voltál. Amikor leugrottál a szikláról és én mennyire féltettelek. Majd amikor a parkban mindent elmondtam neked. Amikor hozzám költöztél. Amikor beléd szerettem. - ennél a mondatnál elmosolyodott.
-Te mikor?
-Hmm, én mindig is szerettem a rossz fiúkat. - felnevettem. De már alid tudtam hol vagyok. Borzasztó sokat ittam. Az utolsó emlékem hogy a barlangban vagyok Austinnal.

26.rész

~Stella

Kiléptem az iskola kapuján és megpillantottam Austint. Elindultam felé de Zayn az utamba állt. Kezét a derekamra csúsztatta így közelebb húzott magához. A hajamat a fülemmögé tette majd végig simított az arcomon. Én csak szemöldökömet felhúzva néztem az előttem álló taplót.
-Mit akarsz? - válla fölött elnéztem és Austint kezdtem el keresni. Megtaláltam. Még mindig ugyan ott állt ahol az előbb. Csak a történéseket figyelte.
-Mégis érdekelne a barátságod.
-Azt te már elbasztad. - ellöktem magamtól majd Austinhoz szaladtam. Szorosan megöleltem amit ő is viszonzott.
-Ez mi volt?
-Én sem tudom. De nagyon zavar hogy az osztálytársunk.
-Engem is. - sóhajtott egyet majd megfogta a kezemet és a parkoló felé húzott. Beültünk az autóba majd nem hazafelé hanem a városba indult.
-Hova megyünk? - kérdeztem izgatottan.
-Elsőnek Marchoz. - tekintete forrt a dühtől. Inkább nem kérdezek tőle már semmit sem. Rátaposott a gázra. Ennyire zavarná Zayn? Nem mondom hogy engem nem zavar de ennyire. Ő csak egy szerencsétlen senkiházi aki mások életére tör. Aust leparkolt majd kipattant a kocsiból.
-Siess már! - nyújtotta felém a kezét. Kiszálltam majd megragadtam a kezét. Kézenfogva besétáltunk. Bekopogtam.
-Gyere! - beléptünk majd Marcot pillantottam meg ahogy csomagol.
-Mit csinálsz?
-Zayn az örökös.
-Mi van? - mordult fel Austin.
-Jól hallottátok. Ő lesz a főnök. - lesütöttem a szememet. Ő lesz a főnök istenem. Hirtelen Zayn toppant be.
-Látom megjöttetek. - végig simított az arcomon majd leült a bőrszékbe.
-Kifelé! - ordította el magát. Elindultunk ki. - Stella te ne. - megtorpantam. Austin még mindig szorította a kezemet. Rábólinottam jelezve hogy nem lesz semmi baj.
-Mit szeretnél?
-Mától fogva én vagyok a főnököd. Szóval azt teszed amit én mondok.
-Miért nem hagysz minket élni?
-Őket hagyom. De neked. Neked mellettem lenne a helyed.
-Én szeretem őt.
-Szerinted engem ez érdekel? Gyere ide. - Odasétáltam majd szembe álltam vele. Felállt majd homlokát az enyémnek nyomta. Igazából nem mertem neki ellenkezni hogy a főnököm lett.
-Menj el kérlek. - arcát elfordította. Nem szóltam egy szót sem. Csak kisétáltam az ajtón. Odamentem Austinhoz megragadtam a kezét majd kihúztam a kocsiba. Hirtelen megcsörrent a telefonja.
-Muszály pont ma este?
-Igen! Muszály!
-Rendben. Hányra?
-Most van 6. Legyél itt 7:30ra.
- Jó. - majd azzal ki is nyomta a telefont. -Én sajnálom.
-Hé elkísérlek utánna meg menjünk le a partra. Úgy is telihold van. Az olyan..
-Romantikus? - nevette el magát.
-Igen az. - már én is nevettem. Hazamentünk átöltözni. Feketébe öltöztünk mind a ketten. Elindultunk Austinék helyére. Még sosem voltam itt. Kiszálltunk az autóból majd Austin szorosan magához húzott. Végig sétáltunk az emberek előtt. Ők csak Austinra néztek. Nem értem hogy miért. Bekopogott az irodába majd benyitott.
-Megjöttünk.
-Ő ki?
-Másik tag. Ő az akinek egyszer átkellett adnom. Ő az a lány.
-Elnézést. - a pasi zavartan lehajtotta a fejét majd odajött kezet fogni. Végig nem nézett a szemembe. Nem értettem miért viselkednek velem ilyen furcsán. Austin megkapta a címet majd elindultunk. Hamar odaértünk. Ő kiszállt én pedig az autóba ülve vártam. Addigra már besötétedett. Beszállt majd a partra hajtott. Ott leültünk a homokba. Austin leült mögém majd hirtelen magafelé fordított és az ölébe ültetett. Úgy érzem egy kiadós beszélgetés vár ránk.

25.rész

~Austin

Hulla fáradt vagyok. Alig aludtam. Nem is tudtam volna meg csak Stellát figyeltem. Tényleg hol van ő? Csukott szemmel végig tapogattam az ágyat de nem volt ott. Valaki ráugrott az ágyra.
-Jó reggelt édes. - nyomott egy puszit a számra majd kiszállt az ágyból.
-Neked is. - válaszoltam rekedtes hangon.
-1 óra múlva indulunk. Mára már nincs kikérőnk.
-Nem akarok suliba menni.
-Jajj inkább készülödj. - ezzel a mondattal ki is ment a szobából. Szuper. Kiszálltam az ágyból. Bebaktattam a fürdőbe. Mikor végeztem a zuhanyzással megmostam a fogamat és kisétáltam a fürdőből a szobába. Az ágyamra volt rakva egy piros trikó egy fekete nadrág és az ágy mellett egy piros-fekete Nike Air Jordan volt. De édes. Kikészítette a ruhámat. Felöltöztem majd lesiettem a lépcsőn. Stella ott állt az ajtónak dőlve. Biztos rám várt.
-Indulhatunk, hercegnő? - kérdeztem a gyönyörű lánytól aki mellettem áll. Meg sem kérdeztem igazából hogy lenne -e a barátnőm. Szóval igazából nem tudom mi is van közöttünk.
-Hé figyelj. Ma este eljössz velem valahova?
-Hova? - kérdezte egy 1000wattos mosollyal.
-Meglepetés. - megfogtam a kezét majd kihúztam a házból. Bezártam a ház ajtaját majd beültünk a kocsiba. Kezemet Stel combjára raktam. Olyan megnyugtató csak az is ha hozzáérek. Ő a kezemre nézett majd az arcomra és elkezdett nevetni.
-Mit nevetsz? - meglepődve kérdeztem.
-Ilyenkor olyan aranyos vagy. - megráztam a fejem.
-Csak aranyos? - bigyesztettem le az ajkaimat.
-Na jó szexi is de vezess inkább. - ismét elnevette magát. Most követtem a példáját. A sulihoz érve egy ismeretlen terepjárót pillantottam meg. Vagyis ismerős volt de nem tudtam kihez azonosítani. Bementünk a terembe. Én leültem Justin mellé Stella pedig Tia mellé.
-Gyerekek! - jött be Mr. Turner. - Ültetés lesz. De előtte bemutatom az új osztálytársatokat. Zayn lépett mellé. Mi van? Osztálytárs?
-Hello. Zayn Malik vagyok. 18 éves.
-Várj itt egy kicsit amíg ültetek. - bólintott Zayn majd Stellát kezdte el bámulni. Engem Stella mellé ültettek hála istennek. De Tiát. Tiát Zayn mellé.
-Zayn mellé ültették. Ha megtudja hogy a legjobb barátnőm bántani akarja majd.
-Nyugodj meg. Nem lesz semmi baj. - megszorítottam a kezét hogy érezze hogy mellette vagyok.

~Stella

Totál ki vagyok. Zayn ezt direkt csinálja? Alig tudom elhinni. Nem lesz valami kellemes. De lehet hogy csak Austin és miattam van itt. Meg kell védenem Tiát. De Austin ma valahova el visz. Annyira izgatott vagyok. Oldalra pillantottam és észrevettem hogy Zayn folyamatosan engem néz. Fintorogva rá néztem majd Austinra pillantottam. Le volt húnyva a szeme. Az egészben csak annyi jó hogy Aust mellett ülhetek. Gondolkozásomból a csengő zavart meg. A nap azzal telt hogy Zayn less Austin meg csak idegeskedik.

1.díj

Sziasztok! Most nem résszel jöttem hanem egy díjjal. Nagyon örültem neki. Megéri annyit dolgozni a bloggal. Köszönöm Kiss Beccának! 

Szabályok! :
1.Írj 10 dolgot magadról.
2.Válsszolj 10 kérdésemre.
3.Írj 10 kérdést.
4.Küldd tovább 10 embernek! 

1.Márciusban leszek 15 éves.
2.Belieber és Mahomie vagyok.
3.Van egy Yorkim. Trixinek hívják.
4.Eddig 9 országban jártam.
5.Egerben születtem.
6.Sötétkék a kedvenc színem.
7.Farkas a kedvenc állatom.
8.Imádok ruhát vásárolni.
9.Justin Bieber, Austin Mahone és Cody Simpson kívül csak Macklamoret hallgatok.
10.Rengeteg Justinos dolgom van.

1.Justin Bieber a példaképem.
2.Van, nem engedném hogy elköltözzünk.
3.Nekem 3 kedvenc zeném van. 
Austin Mahone : 11:11
Justin Bieber : Love me, Yellow Raincoat
Cody Simpson : No ceiling
4. Nincs kedvenc színésznőm.
5.Argentína
6.Vannak
7.Vámpírnaplók
8.Sajnos nem.
9.Sok van.
10.Nem tudom. :')

1.Van példaképed?

2.Milyen zenéket szeretsz?

3.Kedvenc könyv?

4.Mit csináltál a nyári szünetben?

5.Van olyan hely ahol szívesen laknál?

6.Hány éves vagy?

7.Kedvenc szín?

8.Kedvenc színész?

9.Megvagy elégedve magaddal?

10.Mióta vagy blogger?

Blogok akiknek küldöm.:
http://newhomejb.blogspot.hu/?m=1
http://camplove0.blogspot.hu/?m=1
http://come-and-get-it-am.blogspot.hu/?m=1
http://you-remysanctuary.blogspot.hu/?m=1
http://justinegyfasz.blogspot.hu/?m=1
http://ashleyandnicolebestfriend.blogspot.hu/?m=1
http://liveoncebutitcanbevery.blogspot.hu/?m=1
http://kocsiskira.blogspot.hu/?m=1
http://criminal-fanfic.blogspot.hu/?m=1
http://jb-savemysoul.blogspot.hu/?m=1

Ne haragudjatok ha valamit rosszul írtam, csináltam de telefonról nehéz volt. Mégegyszer köszönöm szépen a díjat! ♥

24.rész

~Stella

-Tia, nálunk van Jus totál részegen.
-Indulok. - leraktam a telefont majd bementem a nappaliba. Justin a kanapén feküdt Austin pedig idegesen állt fölötte. -Veled még számolok! - mutatott rám az ujjával Austin majd legugolt Justinhoz.
-Hozz egy borogatást. - felszaladtam a fürdőbe fogtam egy törölközőt. Jól bevizeztem. Ráraktam Jus fejére de egyből csengettek is.
-Tia! - megöleltem legjobb barátnőmet. - Szívem gyere beljebb. Mesélj el mindent.
-Ő hol van? - kérdezte zokogva. De mi történhetett itt?
-A nappaliba Austinnal. - elszaladt mellettem majd berohant a nappaliba. Én is bementem. Tia Justinra volt borulva. Érdekes látvány volt. Intettem Austinnak a fejemmel hogy jöjjön ki.
-Gyere menjünk fel. Ott beszéljük meg. - bólntott majd köveni kezdett a lépcsőn. Felértünk a szobájába és én levetettem magam az ágyára. Ő a földre ült és komolyan rám nézett.
-Csalódtam benned. - ennyit mondott majd szemét lehunyva hátradőlt.
-Ezért nem akartam elmondani.
-Nem érdekel hogy mit tettél. Viszont az igen hogy nem te mondtad el hanem Zayn.
Ő hogyan tudta meg?
-Nem tudom. Viszont Marc teljesen mellette áll. - Austin rám se nézett csak feküdt. De most komolyan ezért haragszik? Felálltam majd az ajtó felé indultam.
-Valahogy kiengesztelhetlek? - kérdeztem tőle de még mindig háttal.
-Valahogy. - éreztem hogy elmosolyodik. Leszaladtam a lépcsőn majd bementem a nappaliba. Tia és Jus szorosan egymás mellett ültek.
-Minden oké?
-Aha. - bólogatott Tia.
-Akarsz róla beszélni? - bólogatott majd elindultunk a kertbe. Leültünk a fűbe háttal a bejárati ajtónak. Elkezdtem idegesen tépkedni a füvet amit Tia is észrevett.
-Austin?
-Aha, de mesélj te. -sóhajtottam.
-Nos, vártam Justint haza de egy betépett haverjával érkezett meg. Az a haverja megcsókolt de nem tudtam ellökni magamtól. Ezt Jus észrevette vagyis azt hogy mást csókoltam meg. Elviharzott a házból majd 3 óra után hívtál te.
-Féltékeny. Szóval szeret. - ráhajtottam a fejem Tia vállára.
-Úgy gondolod?
-Ha megbeszéled vele a dolgokat akkor minden újra a régi lesz. Mert szeretitek egymást.
-Köszönöm. Imádlak. - nyomott egy puszit az arcomra majd felállt és elszaladt. Semmi kedvem nem volt bemenni a házba. Inkább akkor már itt kint maradok. Hátradőltem a fűben majd a naplementét kezdtem el nézni. Annyira gyönyörű volt.
-Stella mi elmentünk.
-Csók! - dobtam egy puszit Tiának és a mellette álló Justinnak. Szuper. Elmennek. Érzem hogy valami kínos dolog kezdődik. Egy kínos beszélgetés talán. Vagy rosszabb. Lement a nap. Szuper. Korom sötét van. Szerencsére a udvar hatalmas. Elballagtam az udvar végében lévő fához. Leültem a földre a hátamat neki támasztottam a fának.
-Csak nem menekülsz?
-Nem. - vágtam oda nyersen.
-Jó játszuk így. - leült mellém majd az eget kezdte el kémlelni.
-Mit akarsz?
-Jöttem a kiengeszelésért.
-Hallgatlak. - hirtelen felállt és az ölébe vett.
-Ne merd! - de késő volt. A medencébe landoltam. Vetettem rá egy szúros tekinetett majd kimásztam a medencéből.
-Ma nem mert fáradt vagyok de holnap elköltözök. - felmentem a szobámba. Lezuhanyoztam megmostam a fogam majd a vendégszobába indultam. Austin az ágyon ült egy boxerban. Nem foglalkoztam vele csak bebújtam az ágyba.
-Meddig akarod ezt csinálni? - nem válaszoltam rá csak felkeltem és odaültem mellé.
-Nehéz volt ez az egy hét. Túl nehéz.
-De én itt vagyok neked. - megcsókolt majd ledöntött az ágyra. Beletúrtam a hajába amire ő a számba harapott.

♡♥♡♥♡♥♡♥♡♥♡♥♡♥♡♥♡♥♡♥

Mellkasán pihentem. Igen elmondhatom hogy tényleg szeretem. Azt hiszem ő is így érez.
-Austin.
-Igen?
-Szeretlek. - belebújtam a mellkasába.

23.rész

~Stella

-Utoljára kérdezem hogy mi a fancot akarsz!
-Tudod te azt. - majd hirtelen megcsókolt. Nem tudtam elhúzódani mert teljes erejével szorított magához. Annyit tudtam tenni hogy nem csókoltam vissza. A fejemet sem tudtam oldalra rántani. Gondoltam majd Marc segít. De rá várhattam. Csendben ült és nézett. Levegő hiány miatt elengedett majd idegesen a szemembe nézett.
-Miért jobb ő mint én? - kérdése közben végig szorította a csuklómat.
-Nem tudom. De hogy jobb az biztos.
-Büdös kurva! - ordítot rám Zayn.
-Tudod engem mindennek elmondhatsz de ennek az egynek nem! - vágtam oda neki nyersen. Láttam hogy a kemény tekintete megenyhül.
-Öhmm ne haragudj én..- megvakarta a tarkóját de még mindig az ölében ültem.
-Felejtsük el. Egy dolgot tudok neked viszont felajánlani. A barátságomat.- Kilökött az öléből egyenesen a földre. Kiszállt a fotelból majd kirohant az ajtón. Utánna akartam menni de Marc megfogta a kezem.
-Maradj itt kérlek.
-De bántani fogja!
-Meg tudja szerintem oldani.
-És ha elmondja?
-Zaynnek nincs ezzel baja ott van ő.
-Miért véded hirtelen ennyire Zaynt?
-Nem értheted!
-Jó legyen! - majd felugrottam és a kocsim felé futottam.

~Austin

Valamilyen hülye szappanopera megy a TVben. Nincs egy rendes műsor. Ki a franc csenget ilyenkor? Stel vajon nem vitt kulcsot?
-Megyek! - kiugrottam az ágyból és egyszáll boxerba kinyitottam az ajtót.
-Mi a f*sz? Mit keresel itt? - nem szólt egy szót sem csak arrébb lökött és besétált. Bezártam az ajtót. Na ez érdekes lesz.
-Hogy csinálod? - kérdezte Zayn totális dühvel a szemében.
-Mégis mit? - értetlenkedtem. Valljuk be. Nagyon fura ez a gyerek.
-Jajj tudod te azt. - itt rájöttem. Stella miatt jött.
-Talán nem vagyok akkora féreg mint te. - száját egy gúnymosolyra húzta.
-Buta nagyon buta vagy Mahone.
-Miért? Mit tudsz amit én nem?
-Tudtad hogy a szereted Stellád egy gyilkos? - itt azt hittem összesek.
-Tessék? - majd hirtelen berontott Stella.
-Aus...Zayn mit mondtál? - kérdezte aggódva. Szóval ez az a titok. Ez az amit én nem tudhattam volna meg.
-Stel, csak az igazat. - majd besétált a konyhába Zayn. Stella leült a lépcsőre. Arcát a tenyereibe temette. Zayn kisétált egy késsel.
-Stel szívem nézz ide. - megforgatta a kezében a kést majd felém indult.
-Zayn tedd le! - ordított Stella.
-Megölöm úgy ahogy te tetted az apámmal! - itt már sík ideg voltam. Tudat hogy Stella nem mondott el valamit is. És minjárt megölnek. Stella, Zayn és közém lépett.
-Előbb ölj meg engem ha bántani akarod! - Stel komolyan felálldozná az életét értem!?
-Menj a francba. - Zayn ledobta a kést majd kisétált. Stel csak lecsúszott a falnál. Felhúzta a lábait és átkarolta őket.

~Stella

-Előbb ölj meg engem ha bántani akarod!
-Menj a francba. -Zayn ledobta a kést a földre majd kiviharzott a házból. Lecsúsztam a falnál és egyenesen a földre ültem. A lábaimat felhúztam és átkaroltam őket. Teljes sokk alatt álltam. Felemlegette a történteket. Mindet Austin előtt. Most vajon mit gondolhat rólam? Inkább elmegyek innen.
-Felmegyek összepakolom a cuccaimat.
-Itt akarsz hagyni?
-Ezek után a szemebe tudsz nézni? - kérdeztem, és egy könnycsepp gördült ki a szememből.
-Mondj el mindent. - vettem egy mélylevegőt majd a szemébe néztem.
-Önvédelem de nem volt szándékos! Én nem akartam. Nem. - az arcomat a tenyereimbe temettem és csak zokogtam.
-Bántani akart?
-Igen vagyis úgy..de pont főztem és...
-Shh. Stel nyugodj meg.
-Nem undorodsz tőlem? - kérdeztem Austinra nézve. Aki válasz képpen megcsókolt. A csókjában éreztem a bánatot szeretetet megértést és a csalódottságot. Egy kis idő után elhúzódtam tőle majd megöleltem. Ő végigsimított a hátamon és a hajamba adott egy puszit. Hirtelen valaki belépett az ajtón. Justin volt egy whisky-s üveggel a kezében.
-Austin haver! Gyere igyál!
-Felhívom Tiát. - felkaptam a táskámat, előkotortam a telefonomat majd tárcsáztam Tiát.
-Tia, nálunk van Jus totál részegen.
-Indulok.

◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Alig kapok komit aminek nem nagyon örülök. Szóval nem tetszik a blog? Ha nem tetszik akkor abbahagyom. Lehet hogy nem profi de nézzétek el mert ez az első blogom. Azért köszönöm az eddigi komikat! :)

22.rész

*Repülőn, 3nap elteltével*

~Stella

Akárhogyan is de ide nem akarok visszajönni. Annyi rossz emlékem van Londonból. Mindent elkell felejtenem és lezárnom. Az életemből ezt a fejezetet kikell taszítanom. Nehéz lesz. Aludni nem merek. Minden álmomban benne van Ő. Ha csak egy pillanatra is de benne van. Még van 1 óra az útból. Mindjárt Miamiba érünk. Tartok attól hogy Austin mindent megtud és utánna már nem fog szeretni. Vagy esetleg megutál. Zayn akármire képes lenne. Nem akarom hogy rossz időben rossz helyen legyünk. Vagy is pontosabban Aust. De jó neki. Most is itt alszik mellettem. Hogy ha hazaérünk mi lesz? Nem akarom tudni. Annyi probléma lesz. Kezdődik minden előről. Iskola, Marc, Zayn. És hogy Austin ne tudja meg. Majd ha jónak látom elmondom neki. De még nem lenne szabad.

~Austin

Már egy ideje úgy teszek mint aki alszik. Stellát figyelem. Látszik hogy csak gondolkodik és csak gondolkodik. Néha rámpillant és elmosolyodik. Nem tudom mit titkolhat előlem de meg kell tudnom. Muszály felkeresnem Zaynt. Lehet hogy az életembe vagy az egészségembe kerül de nem érdekel. Ha Stel nem mondja el akkor nekem muszály lesz kiderítenem. Stel felállt majd elment a mosdóba. Muszály tettetnem hogy most keltem fel. Legálmosabb fejem elő vettem és elkezdtem nyújtózkodni.
-Hogy aludtál? - ült le mellém Stel.
-Sajog a fejem. De jól.
-Kérek neked gyógyszert. - hirtelen csak felugrott. Megfogtam a kezét majd visszarántottam a helyére.
-Annyira nem fáj. Kibírom. - mire csak elmosolyodott.
-Igaz nem is aludtál? - tette fel a kérdést. Tényleg okos.
-Aludtam. - elnevette magát.
-Az életemen gondolkoztam. - bólinottam egyet majd egy puszit adtam az arcára.
-Kérem kapcsolják be az öveiket. Hamarosan leszállunk. - bekapcsoltunk az öveinket. 10 perc után földet értünk. Igen Amerikai földet. Örültem neki hogy nem a nyálkás Londonban kell élnem. Megkerestük a csomagjainkat majd beültünk az autóba. Stel a telefonját nyomkodta. Majd hirtelen a füléhez emelte.
-Most szálltunk le. 1 óra és ott vagyok. Anyuékhoz hazamegyünk és indulok.
-Rendben de magadba gyere. - hallottam Marc hangját.
-Nem vagyok hülye. - ezzel ki is nyomta.
-Menjünk anyudékhoz. Nálam van a kocsid szóval utánna hozzám.
-Rendben. -végigsimított a kezemen majd leparkoltam a házuk előtt.
-Ne vedd ki a táskákat majd nálad. - ezzel a mondattal meg is fogta a kezemet majd behúzott a házba.
-Sziasztok!
-Jó napot! - kiabáltam be én is.
-Jajj drágáim. - Szaladt felénk Stel anyukája. Végig ölelt meg puszilgatott minket majd felém fordult. Stel a nappaliba ment.
-Austin tegezz nyugodtan. Maria. - mosolyodott el Stel anyukája.
-Rendben. Lakhat továbbra is velem a lánya?
-Részemről nincs akadálya. Gyere a konyhába. - bementünk a konyhába majd leült velem szembe Maria.
-Van köztetek valami? - megvakartam a tarkómat majd Mariára néztem.
-Mind ketten többet érzünk mint barátság de hogy őszinte legyek nem tudom.
-Értem. Erről még Stellát is kifogom faggatni.
-Mi van velem?
-Semmi, de most gyere menjünk. - felálltam majd magamután húztam.
-Én vezetek! - jelentette ki Stel.
-Tessék? Nem, biztos nem. - a kezemben volt a kulcs. Odalépett hozzám. Belenézett a szemembe majd az ajkaimra vándolort a tekintete. Megcsókólt. Az egyik kezével beletúrt a hajamba majd a másik kezével óvatosan elvette a kulcsot. Ahogy kivette a kezemből fejét elhúzta és győzedelmesen mosolygott.
-Francba Austin. - ennyit tudtam mondani magamnak. Majd beültem az anyós ülésre. Kikanyarodott az utcából majd teljesen a gázra lépett.
-Normális vagy? Itt száguldozol?
-Fogd be édes. - édes? Így még nem hívott. Meglepődtem hogy hirtelen mi is sietős neki. Ja igen. Marc. Az egy órás utat megtette 20perc alatt. Leparkolt a ház előtt majd idegesen toporgott a ház ajtajában. Kinyitottam majd ő fel sprintelt az emeletre. Kezében a BMW kulccsal rohant le a lépcsőn.
-Majd jövök. - nyomott egy puszit a számra majd kiviharzott a házból. Hallottam ahogy beindítja a kocsit majd elhajt vele. Kimentem a cuccainkért majd elmentem zuhanyozni.

~Stella

Ahogy Austin kinyitotta az ajtót felrohantam megkeresni a kocsikulcsot.  Kisebb keresgélés után megtaláltam majd ahogy felrohantam olyan sebességel le is futottam a lépcsőn. Odaszaladtam Austhoz adtam neki egy szájrapuszit.
-Majd jövök. - behúztam magam után az a bejárati ajtót majd beültem a kocsimba. Alig van benzin. Szuper. Elmentem a legközelebbi benzinkúthoz teletankoltam majd teljesen rálépve a gázra elindultam Marchoz. Ahogy odaértem leparkoltam majd bementem az épületbe.
-Szevasztok. - köszöntem Zackéknek.
-Van egy srác az irodájában. - nem érdekelt amit mondott. Kopogás nélkül benyitottam. Persze hogy Zayn az a srác.
Lehuppantam az egyik fotelba majd ideges néztem mindkettőjükre.
-Stella Black! Nyugodj meg! - kiabált rám Marc.
-Mit kérsz Zayn? - lesütött szemmel kérdeztem.
-Gyere ide. - odasétáltam ő pedig az ölébe rántott. Olyan szorosan húzott magához hogy nem tudtam kiszabadulni.
-Marc?
-Ne haragudj. Nem szólhatok bele.
-Mi van? Miért? - a hangom megütötte a magas "c" -t.
-Nyugi cica. - Zayn egy puszit nyomott a nyakamra. Majdnem elhánytam magam. Elegem van belőle.
-Utoljára kérdezem hogy mi a francot akarsz!!

21.rész

~Stella

Egy hatalmas fehér szobában ébredtem. De miért nincs benne bútor? Fekete ruhában vagyok és a földön feküdtem. Mögüllem hirtelen hangokat hallok. Hátra néztem. Nem az nem lehet. Ő nem lehet itt. Austin volt nála. Úgy ölte meg ahogy én őt.
-Ne! - kiabáltam és sírtam. - Elkezdtem futni de hirtelen elestem.
Arra ébredtem hogy a földön vekszek mert leestem az ágyról. Úristen. Ez hogy lehet? Miért kell ilyet álmodnom? Miért vele. Vele akit megöltem!? Stel nyugi. Nyugi csak a védelmedért tetted. Próbáltam nyugtatni magamat de nem ment. Az órára nézve láttam hogy reggel 7 óra van. De hiába próbáltam elhesegetni a gondolataimat nem ment. Ha álmomban is nem akartam hogy kísértsen. Amikor az eset történt teljesen összetörtem. Marc és a bandán kívül senki sem tudja. Ha Austin megtudná tuti eltávolodna tőlem. Lehet meg is utálna. De nem. Nem tudhatja meg.
-Stel szívem, mennyi az idő? - Annyira édes volt. A hangja bevolt rekedve. Nagyon mély volt. Sokkal mélyebb mint az "eredeti".
-7 óra. De te aludj nyugodtan.
-Gyere ide. - felült majd kölyökkutya szemekkel nézett rám. Na igen nem akarom hogy ez tönkre menjen. Csak mert megtudná egy igen sötét titkomat. Odamentem hozzá. Az ölébe rántott majd szorosan átkarolt. Homlokomat a vállára raktam. Ő hirtelen hátra dőlt. Így ő feküdt alul én pedig rajta. Szorosan húzott magához.
-Austin!
-Na, maradjunk egy kicsit így. - annyira édesen mondta hogy belementem. 20 perce feküdhettünk így majd hirtelen megcsörrent a telefonom. Marc hívott.
-Hol a f***omba vagy Austinnal?
-Marc, emlékszel Rockyra?
-Rachel?
-Igen, igen. Miatta vagyunk itt.
-Ti Londonba vagytok? Elment a sütnivalód? Miért nem szóltál? Miért vele? Miért mentetek el? - bombázott a kérdéseivel. Vettem egy mély levegőt mielőtt elkezdtem volna.
-Londonban. Nem ment el. Elfelejettem. Csak mert. Rachel elhunyt.
-Ne viccelődj ilyennel. - itt már sírtam hogy gondolhatja hogy ilyennel viccelődhetnék?
-Jó ne haragudj. Viszont nekem is van egy rossz hírem.
-Mi?
-Zayn tudja! Tudja az egy éve történteket. - szóval nem hiába volt az álmom.
-Tessék? De mégis kitől?
-Nem tudom szivi nem tudom. De nyugodj meg. Nem tudják meg.
-Mennem kell. - majd hirtelen lecsaptam a telefonomat. Lihegve rohantam a fürdőbe. Bezártam az ajtót és annak támaszkodva lassan lecsúsztam. Lábaimat kinyújtottam fejemet az ajtónak támasztottam.
-Stel! Gyere ki kérlek.
-Austin én... - mondatomat nem tudtam befejezni mert hangos zokogásba kezdtem. Nem tudhatja meg. Még legalábbis nem.
-Zayn mit tudd? Mit tud amit én nem?
-Ez lényegtelen. Mennyire bízol meg bennem?
-Még megbízok. De annyi mindent rejtegetsz előlem. Egy kapcsolat csak bizalomra épülhet.
-Milyen kapcsolat? - kérdeztem az ajtó másik oldalán álló sráctól.
-Milyen kapcsolat!? Neked semmit nem jelent ami köztünk van?

~Austin

-Még megbízok. De annyi mindent rejegetsz előlem. Egy kapcsolat csak bizalomra épülhet. - a homlokomat az ajtónak támasztottam így vártam Stella válaszát.
-Milyen kapcsolat? - itt azt hittem összesek. Mi van?
-Milyen kapcsolat!? Neked semmit nem jelent ami köztünk van? - fakadtam ki. Neki semmit nem jelentett volna ez az egész? Csak arra vágyott hogy egy palimadár ápolgassa?
-Ez nem.. - nem hagytam hogy befejezze a mondatát közbevágtam.
-Tudod mit? Leszarom. Menj Zaynhez vagy amelyikhez akarsz. Ők úgy is mindent tudnak. - majd kirohantam a szálloda udvarára. Szakadt az eső de jelen pillanatban nem érdekelt.
-Austin...én nem úgy...értettem. - nem fordultam hátra nem is válaszoltam. Mellém állt majd összekulcsolta a kezünket.
-Nem úgy gondoltam. - nem tudtam eldönteni hogy sír vagy sírt mert szakadt az eső. De a szemei pirosak voltak.
-Hogy gondoltad?
-Van valami amit majd csak később szeretném hogy megtudj. - becsuktam a szememet. Vajon mit titkolhat? Mi az amit ÉN sem tudhatok. Csak igen. Csak a bandája tudja. Szóval zavaros ügy.
-Hé figyelsz te rám? - nézett rám gyönyörű szemeivel
-Persze, persze. De tudnod kell hogy sokáig én sem tudok tűrni.
-Igen tudom. De..  - az mutatóujjamat a szájára tapasztottam.
-Shhh. Nem akarom tudni. Mindent idővel.
-Csak annyit akartam mondani hogy szeretlek de akkor mindent idővel. - kacéran rámmosolygott majd felment a hotelszobába. Én is felszaladtam. Berontottam a szobába és egy száll fehérneműben találtam. Észrevett és gyorsan felkapott egy rövidnadrágot egy pólóval. Lebigyesztettem az ajkaimat amin ő csak nevetett. Jobb volt így látni és nem úgy ahogy tegnap a kórházban. Örülök hogy eltudom terelni a gondolatait. Elmélkedésemből az zavart meg hogy hozzámvágott egy csomó ruhát.
-Öltözz át!
-Előtted? Csak ne hogy rám vesd magad. - kacsintottam rá. Elnevette magát.
-Menj a fürdőbe ha ennyire zavarlak.
-Inkább fordulj el. - nem gondoltam komolyan de a fejét a párnájába temette. Gyorsan átöltöztem. Mellé ugrottam.
-Mit akarsz ma csinálni? - kérdeztem mosolyogva.
-Meglátogatni Rachel szüleit. - amióta elhunyt a lány nem hívja a becenevén.
-Mégis miért? - itt már egyáltalán nem mosolyogtam.
-Mindenkinek el kell tőle búcsúznia. Ha te nem jössz megértem. De én megyek. - közel húztam magamhoz majd egy puszit nyomtam az arcára.
-Mondtam már. Rám számíthatsz.

20.rész

~Stella

-Austin kérlek mond hogy nem...
-Keresek egy orvost. -Austin hihetetlen gyorsasággal felpattant és elszaladt. Két perc múlva 3 orvos jelent meg és bementek Rockyhoz.  Austin szorosan magához húzott.  A pólójába bújtam nem akartam hogy a külvilág lássa a fájdalmamat.  Rocky szülei idegesen fel alá mászkáltak. A sípoló hang megszűnt és kijöttek az orvosok. 
-Kik a hozzátartozók?  Esetleg család vagy barátok?
-Mind. - Válaszoltam.
-Rossz hírt kell közölnünk önnökkel.. Rachel elhunyt. - ennél a mondatnál egy világ tört össze bennem.  A földre rogytam és csak zokogtam. Valaki felemelt a földről és az ölébe ültetett.  Sejtettem hogy ki az.  Ki más mint Austin.!? Telezokogtam a pólóját.  Ő csak simogatta a hajamat. 
-Mindig itt leszek melletted.
-Austin, szeretlek! -suttogtam a fülébe.

~Austin

Stella telezokogta a pólómat.  Simogattam a haját hátha megnyugszik.
-Mindig itt leszek melletted.
-Austin, szeretlek! -suttogta a fülembe.  Legszívesebben felkapni és megcsókolni akartam. Örültem hogy viszont szeretnek. De majdnem összeroskadtam a fájdalomtól hogy akit a világon a legjobban szeretek itt szenved.  Nekem csak ő van. 
-Én is. -adtam a homlokára egy lágy puszit. - végre tudtam hogy mit is érez irántam, szeret.
-Szeretném látni.
-Nem tartom jó ötletnek de megvárlak itt kint. - bólintott majd belépett a kórterembe.

~Stella

Meghalt az a személy aki óvodás korom óta velem volt. Vele vásároltam vele csináltam mindent.  És most...  Itt vekszik holtan. 
-Rocky, köszönöm a gyönyörű éveket.  Amiket vagy azzal töltöttünk hogy hülyéskedtünk vagy meghallgattuk a másikat vagy csak mint jó barátok veszekedtünk. Mára visszasírom az összes veszekedésünket. Öröm és bánat könnyeinket.  Köszönöm neked hogy te mindig hittél bennem és mellettem álltál.  Örökké legjobb barátok ∞.  -Az utolsó mondatomnál már záporoztak a könnyeim. Megsimigottam a karját majd kiléptem a kórteremből. Emett és Rachel szülei is sírtak.  Austin is szomorú volt. Nem ismerte Rachelt. De szerintem miattam szomorú. Vagyis azért hogy szomorú vagyok. Odamentem hozzá. Megfogta a kezemet majd kisétáltunk a kórházból. Addigra már ott volt egy taxi. Beszálltunk aki a hotelba vitt minket. Austin némán ült és szorította a kezemet mindvégig. Kifizettem a taxit majd felmentünk a szobába. Tudom hogy életem egyik legfontosabb személye ment el. De fel kell állnom. Nem szabad elhagynom magam. Austin ledőlt az ágyra és a plafont kezte el kémlelni. Én felkaptam a táskámat vagyis a bőröndömet és az egészet bevittem magammal a fürdőszobába. Lezuhanyoztam. Majd lemostam magamról az elkenődött sminket. Hajamat befontam. Felvettem egy farmer shortot egy fekete toppal és egy fekete Supraval. A gyász színnek azért meg kell lennie. Utolsónak hagytam a sminket. Csak szempillaspirált használtam és egy kis szájfényt. Kivonszoltam a cuccaimat a fürdőből majd leültem az ágy végébe. Austin hirtelen felült és végigmért.
-Előttem nem kell erősnek mutatnod magad.
-Megszokás. -rántottam meg a vállamat.
-Azt hittem nekem rossz az életem. De téged sorban érnek a megpróbáltatások és csapások. -komolyodott el Aust hangja.  - Elmegyek zuhanyozni. - felpattant majd bement a fürdőbe. 20 perc elteltével egy száll boxerban jött ki.  A szám egy "o" alakot formált akaratom ellenére is. A számba haraptam amit ő is észrevett. Felémindult majd ledöntött az ágyra. Leszedte rólam a ruhát így csak egy fehérneműben voltam. A testem minden szegletét apró csókokkal hintette be. Amikor a számhoz ért elmosolyodott. Beleharapott az alsó ajkamba. Finoman eltoltam magamtól. Ilyedten nézett rám.
-Ma hallt meg a legjobb barátnőm. 1 hetet kérek.
-Szeretlek. - ahogy ezt kimondta a szemembe nézett. Teljesen elvesztem a gyönyörű zöldeskék szemében. Délután 3 óra van. De hulla fáradtak vagyunk. Lefeküdtem az ágyra. Austin mögémfeküdt majd bal karjával szorosan magához húzott. Ha akartam volna se tudtam volna megmozdulni. A nyakamra adott egy gyengéd puszit majd letette a fejét a párnára. A fejemet én is lehajtottam hogy eltudjak aludni és ha csak egy pár órára de kiverjem a fejemből az egészet.

19.rész

~Austin

-Stella, kelj fel! - rázogattam Stellát.
-Hol vagyunk?
-Repülőn, butus.
-Jaj tényleg. Austin, borzasztóan fáj a fejem.
-Adok gyógyszert ha leszálltunk. Viszont most ülj vissza és kösd be magad! - morcosan rám nézett majd a mellettem lévő fotelba ült és bekötötte magát. A haja kócos volt egy kicsit. A ruhája furán állt. Nem bírtam ki nevetés nélkül.
-Mi olyan vicces?
-Semmi. - majd hirtelen magára nézett. Megigazította a ruháját a haját pedig kifésülte a kezével. Rámnézett majd rámnyújtotta a nyelvét.
-Még egy ilyen és leharapom! - erre csak bevágta a durcit. Annyira édes volt. És még így is gyönyörű. Vajon ő mit gondolhat rólam? Valahogy megkell tudnom. Már csak azt kell kitalálnom hogy hogyan és miként. De ezt majd idő közben. Stel csak bámult maga elé. Hogy mi nézett? Azt szerintem ő maga sem tudja. Hirtelen elkezdett lefelé szállni a repülő. A fejem hasogatot. A fülem szinte sípolt. Stella rám kapta a tekintetét. Láttam a szemében hogy aggódik miattam. Végig simított a kezemen. Az érintésére gyorsabban vert a szívem. Elkezdett felmenni a vérnyomásom. De legalább tudtam hogy nem is haragszik rám csak hisztizett. Hisz melyik nő nem csinálja?
-Hé nyugodj meg. Lélegezz mélyeket!
-Nem vagyok jól. - hirtelen felémhajolt majd megcsókolt. Gyengéden csókolt. Beletúrtam a hajába amit egy mosollyal díjjazott. Mind ketten belemosolyogtunk a csókba. Hirtelen eszembe jutott hogy hol is vagyunk. Eltoltam magamtól. Visszaült a helyére majd bekötötte az övét. Még mindig fájt a fejem. De nem érdekelt. A csókban azt érzetem hogy szeret. De valószínű hogy csak beképzeltem. Hogy is szerethetne engem? Nem tudom hogy mit akar pontosabban. Pénze van. Pasija annyi lehetne amennyit akar. Szóval nem a szex érdekli. Az kell hogy megvédje valaki? De azt akár Zayn is megtehetné. Vagy csak játszadozik velem? Amíg gondolkoztam közben leszállt a repülő. Kiszálltunk belőle majd indultunk megkeresni Stella cuccait. 20perc keresgélés után sikeresen megtaláltuk. Hívtunk egy taxit majd egy hotelba siettünk. Az úton nem szólt hozzám. Lehet Rocky miatt. Most pedig nem akarom abajgatni. Persze jó lenne tudni hogy mit érez vagy mit gondol sokszor. De sajnos nem lehet.
-Megérkeztünk.
-Köszönjük. - egy halom pénzt átnyújtott Stella majd kiszálltunk az autóból. Hajnali 5 van. Én kifejezetten most nem aludtam. Végig Stellát figyeltem. Felmentünk a szobába. Majd örömömre láttam hogy franciaágy van.Nem perverzségből. Csak tudtam hogy éjszaka is vele lehetek. Ő csak lehuppant rá. Totálisan kimerült. Lefeküdtem mellé. Majd vártam hátha hozzám szól.
-Gyere menjünk vásárolni. - annyira boldog voltam hogy hozzámszólt. De csak ennyit..
-Hajnali 5 van. - nevettem.
-Ja igaz. - újból csak nevettem. Ennyire fáradt lenne? Megint rámnyújtotta a nyelvét.
-Megmondtam hogy még egy ilyen és leharapom. - tornyosultam fölé.
-Kezdjek félni? - kérdezte nevetve. Amikor megakartam csókolni pont megcsörrent a telefonja. Igen. Az csak is én lehetek.
-Emett?
-Stella baj ban. Gyertek a kórházba most! - szinte sírva mondta a srác.
-Megyünk. - ezzel ki is nyomta.
-Austin neharagudj de most mennünk kell. - megölelt majd felállt és a táskájához sétált. Kivett belőle egy csomó pénzt és odanyújtotta nekem.
-Mit kezdjek ezzel?
-Elmész vásárolni. - majd a kezembe nyomta a pénzt. - Itt van a kórház címe. Lent már vár minket két taxi. - lementünk és beültem a taxiba.
-Hello. A legközelebbi plázához vigyen.
-Oké rendben. - 5 perc után megálltunk egy hatalmas pláza előtt. Kiszálltam.
-Fizetni ki fog? - vágta a fejemhez.
-Várjon meg itt. - majd az épületbe siettem. Bementem a kedvenc boltomba és vettem egy pár ruhát. Kb 30 perce lehettem a boltban mikor kaptam egy SMS-t.
•Stella: Siess kérlek.♥
Gyorsan a pulthoz szaladtam hogy kifizessem a ruhákat. Kifizettem majd leszaladtam a taxihoz.
-Azonnal vigyen ide!
-Kórházba?
-Igen! Haladjon! - majd teljesen rátaposott a gázra. Fizettem neki majd a recepcióhoz szaladtam.

~Stella

Tudom hogy Austinnak ruha kell. De itt lehetne velem. Nem várok el sokat. Csak azt hogy itt legyen. Sokszor olyan jó lenne tudni hogy pontosabban mit is gondol. Vagy az érzésivel ha tisztában lehetnék minden könnyebben menne. És most pedig itt ülök a kórterem előtt a jobb oldalamon Emettel. Ő nyugtatgat de semmit nem érek vele. Rockyt akarom látni és Austint akarom magam mellett tudni. Elővettem a telefonomat és írtam egy SMSt Austnak. "Siess kérlek.♥"
-Kinek szivezgetsz? - persze Emett mindig a legjobb kérdéseket teszi fel.
-Austnak írtam. - majd rámosolyogtam Emettre.
-Becézgeted és még szivezgetel is neki? Van valami köztetek?
-Szerintem ezek nem rád tartoznak.

~Austin

-Felszaladtam az emeletre majd a szoba felé indultam. Tudtam hogy ott lesznek. Megpillantottam Stellát és Emettet. Emett próbált társalogni de Stel mindig visszautasította. Ezen nagyon jól szórakoztam. Stella arca a tenyereibe volt temetve. Odaléptem hozzájuk.
-Mit akarsz? - kérdezte Emett felállva.
-Igazából nem hozzád jöttem.
-Austin. - Stel a nyakamba ugrott. Végigsimítottam a hátan. Adott egy szájrapuszit majd lehúzott az egyik székre.
-Látom találtál plázát. - nevette el magát.
-Tudod ha nem engedtél haza menni. - mosolyogtam rá a legbájosabb mosolyommal. Emett csak egy undoró pillantást vetett rám majd Stellát kezdte el nézni. De Stella engem nézett. Akkor éreztem úgy hogy tényleg lehet valami közöttünk.
-Azt mondtad hogy nincs köztetek semmi. - Emett Stella fölé tornyosult. Hirtelen Stella felállt majd szinte Emettet a falhoz szorította. Érdekes látvány volt.
-Azt mondtam hogy nincs ehez közöd.-  Gyomorszájba ütötte majd visszaült hozzám mosolyogva. Látszik rajta hogy maffiás. De ezt Emett nem tudja. Hirtelen csipogásokat lehetet hallani Rocky kórterménél. Én tudtam mit jelent.

18.rész

~Stella

-Marc képzel... - itt elcsuklott a hangom. Olyasvalakit pillantottam meg akit nem akartam.
-Ő mit keres itt? - fakadtam ki. Austin lépett mellém. Átkarolta a derekamat majd védelmezően magához húzott.
-Drake, én nem szeretnék veled beszélni. - a név hallatán Austinnak megfeszült az összes izma.
-Beszélhetnék négy szemközt?
-Nem maradok veled kettesben. Austin itt marad ha beszélni akarsz.
-Marc, te komolyan ezért ráncigáltál ide minket? - kérdezte Aust.
-Fogd be a pofádat, senki sem kérdezett. - Ordított Drake Austinra.
-Drake szerintem neked sem osztottak lapot. - Austinnal szembe fordultam és segítség kérően rá néztem. Vette az adást. Elém állt én pedig hátulról átkaroltam.
-Te vagy az új kiskutya?
-Tessék?
-Nem kellesz neki semmire. Te nem. Igazi férfire van szüksége.
-Olyanra aki majdnem megöli és közben megerőszakolja? Igazi férfi mondhatom. - hirtelen megrezzent a telefonom. SMS-t kaptam. Ez állt benne: " Vigyázz magadra".
-Austin. - fakadtam sírva. - Ez biztos Zayn.
-Shhh. Add ide. - elvette a telefonomat. Elolvasta az üzenetet minimum 10x.
-Marc mi most megyünk. Egy-két hétre el kell tűnnük.
-Mégis miért? Zayn miatt?
-Igen valószínű.
-Nem menekülhettek a probléma elől!
-Marc, a parton majdnem megölte Austint!
-Felhívom a főnökét.
-Ő is...
-Igen. Ezért olyan durva. - vágott közbe Austin.
-Stella gyere ki egy pillanatra. Kimentünk az irodájából. Egyenesen az udvarra ahol megállt egy fánál.
-Felejtsd el őt. Ott van Drake.
-Igen, persze válasszak olyat aki majdnem megölt.
-De itt nem erről van szó.
-Akkor mégis miről?
-Ő megtudna védeni.
-Austin is megtud!
-De Stel én csak téged féltelek.
-Engem nem kell félteni. Eddig is elintéztem azt a férget ha kell megölöm!
-Ennyire szereted ezt a srácot?
-Ezt nem veled fogom megbeszélni. Majd hívlak. - beszaladtam az épületbe Austinért.
-Austin! - beléptem az irodába. Austin és  Drake  2cmre lehettek egymástól. Mindkettő tekintete forrt a dühtől. Közéjük álltam. Úgy hogy Austinnal legyek szembe. Drakenek pedig háttal. Karjaimat Austin nyaka köré fontam majd adtam neki egy csókot. Az elején nem akarta viszonozni de utánna megtette. Elválltak az ajkaink.
-Nyugodj meg! - kérleltem. - ő csak lesütötte a szemét.
-Menjünk. - kérlelt. Megfogta a kezemet és magaután húzott. Beültünk a kocsiba de nem szólt hozzám. Annyira megijedtem. Nem tudom hogy mi történt vagy hogy mit mondtak egymásnak. Austin hirtelen megállt majd komoran rám nézett.
-Tudnod kell valamit.
-Mégis mit?
-Drake azt mondta hogy valamilyen Rocky balesetet szenvedett. Hogy igaz- e azt nem tudom.
-Rocky? Azonnal felhívom. Felkaptam a telefonomat majd Rockyt tárcsáztam. Kihangosítottam a telefont hogy Aust is hallja.
-Stella, itt Emett. - hangjából érződött a kimerültség.
-Mi van Rockyval??
-El...elütötte egy autó. - Itt már zokogtam. Austin magához húzott majd elvette a telefont.
-Emett, itt Austin. Máris indulunk a reptérre.
-Ki vagy te?
-Legyen elég annyi hogy jót akarok Stelnek.
-Le kell tennem. Itt az orvos. - ezzel ki is nyomta Emett. Austin visszaadta a telefonomat majd hozzánk indultunk. Hamar odaértünk. Berontottam az ajtón egyenesen fel a szobámba. Hallottam ahogy Austin és a szüleim beszélgetnek. Gyorsan összepakoltam a dolgaimat majd lerohantam a lépcsőn. Mivel hozzánk közelebb van a reptér Austinékhoz nem megyünk. Hoztam magammal egy rakat pénzt. Igen a Marctól kapott pénzemet mindig elraktam. Ès most van egy halom. Lementem a lépcsőn. Anya hirtelen odaugrott hozzám és megölelt.
-Kincsem, vigyázzatok magatokra.
-Kivel megyek? Nem csak én?
-És én? - bigyesztette le az ajkait Aust. Annyira édes volt hogy elmosolyodtam. Odajött hozzám elvette a táskámat. Köszönt anyuéknak majd kiment a kocsihoz. Megölelt a családom és szótlanul kisétáltam az ajtón. Beültem Aust kocsijába majd vettem egy mély levegőt. Austin megszorította a kezemet bíztatás képpen. Rámosolyogtam. Behunytam a szememet majd vártam hogy megérkezzünk. Éreztem hogy megáll az autó. Kinyitottam a szemem és már a reptéren voltunk.
-Nincsennek ruháim.
-100ezer dollárból fel tudsz öltözködni?
-Honnan van ennyi pénzed?
-Amit Marctól kaptam mindet elraktam.
-Gyere mennünk kell. - Bólintottam majd kiszálltunk az autóból. 10 óra utazás. Így az első osztályra kértem 2 jegyet. Van 20 percünk a beszállásig. Leadtuk a csomagokat majd becheckoltunk. Felszálltunk a repülőre. Hatalmas bőrfotelek voltak. Megkerestük a helyünket majd leültünk. Austin ült az ablak mellé én pedig a kis folyosó mellé. Teljesen kimerültem. Ezt Austin is észrevette. Az ölébe ültetett. Egy fotelban ültünk ketten. Mivel nagy volt a fotel elfértünk kényelmesen. Belebújtam a pólójába a mellkasára tettem a fejem. Adott egy puszit a hajamba. Megnyugtató volt a közelsége. 

17.rész

~Austin

Arra keltem fel hogy valaki nyomja a karomat. Kinyitottam a szememet majd megpillantottam Stellát aki még mindig a karjaimban aludt. Annyira édes volt de muszály felkeltenem. Ma versenye van. Nagyon megszeretném nézni ahogy táncol de Marchoz kell mennem. Megígértem Stellának és nem hagyhatom cserben. 7 óra van. Nyomtam egy puszit a szájára mire kipattant a szeme. Rám nézett majd elmosolyodott. Fejét a mellkasomba fúrta. Megsimogattam a haját.
-Készülni kéne.
-Még egy kicsit hagy maradjak. - kérlelt.
-5percet kapsz! - nyomtam egy puszit a hajába majd megpróbáltam kirakni az ölemből. Belemarkolt a pólómba majd egy puszit nyomott a nyakamra. És igen kimondhatom hogy beleszerettem. Teljesen ellopta a szívemet. Adott egy utolsó puszi a szám szélére majd kiszállt az ölemből és a fürdőbe ment. Én is elmentem az egyik fürdőbe. Lezuhanyoztam majd egy száll boxerba visszamentem a szobába. Ő már teljesen fel volt öltözve. Hirtelen kapott egy SMS-t. Feloldotta a telefonját. Biztos elolvasta vagy 10x mert nem hiszem hogy valaki ennyit írt volna. Leült az ágyra a kezében a telefonnal majd tovább bámulta. Odaléptem hozzá. Kivettem a telefont a kezéből de ő még mindig csak előre bámult.
-"Utolérlek" - ennyi állt a levélben. Tudtam hogy ki az. Ki más mint Malik? Ki más lehetne az? Mindig megkellett keserítenie az életemet mindig. Stella megrázta a fejét majd felállt.
-A kocsinál várlak. - ennyit mondott rezzenéstelen arccal. Gyorsan elkészültem majd kisiettem hozzá. A kocsinak volt támaszkodva. Odasiettem majd beültem a kocsiba. Ő is beült. A házukig szótlanul ült. Nagyon megijedhetett ha ilyen sokk alá került. Leparkoltam a házuk előtt majd bementünk. Még nem találkoztam a szüleivel.

~Stella

-Sziasztok! Anya, Apa, Elizabeth. Ő itt Austin. - bemutattam Austint majd felrohantam a szobámba elkészülni. Felvettem a kedvenc tánc ruhám. Sötétkék- fekete ruha. Fekete balett cipő. Felkötöttem a hajamat. Kisminkeltem magam majd lesiettem a nappaliba. Austin és Elizabeth édesen játszottok, nevetgéltek. De honnan ért ő a gyerekekhez?
-Kicsim, miért nem mondtad hogy ilyen rendes barátod van?
-Barátom? - kérdően néztem Austinra mire csak kínosan mosolygott. Szóval anyuék beszélték belé.
-Mrs. Black a lányáért délután háromra jönnék.
-Austin édesem, mit szólnál egy vacsorához a szüleiddel?
-Anya. - ripakodtam anyára. Nyilván nem tudhatta. Odamentem Austinhoz. Adtam egy puszit a szája szélére majd a füléhez hajoltam.
-Ne haragudj. - felálltam majd a konyhába indultam apáért.
-Apa! Induljunk!
-Rendben, menjünk. Felállt apa a laptop elől majd a kiment a kocsihoz.
-Sziasztok! Elmentünk!  - kiabáltam a nappaliba. Nem várva a válaszukat beszálltam apa mellé az autóba. Most nagyon izgultam. Nem amiatt hogy miként fogok táncolni. Hanem azért hogy apa ne csalódjon bennem. 10perc autózás után megérkeztünk a helyszínre. Rengeteg ember volt ott. Kb 100 induló meg a hozzátartozók.
-Az első forduló 78. versenyzője Stella Black. - Felmentem a színpadra. Egy lassú zenét raktak be. Elkezdtem táncolni. Behunytam a szememet majd átadtam magam a zenének. Hirtelen leállt a zene. Lementem a színpadról majd vártuk végeredményt. Körülbelül 20 perc után egy nő tipegett hozzánk.
-Stella maga bejutott a legjobb húszba.
-Köszönöm. - a nő nem válaszolt csak tovább állt. Kb van még 30 percem a döntőig.

~Austin

Beléptem az ajtón majd minden szem rám szegeződött a bandából.
-Mit akarsz Mahone? - kérdezte Zack.
-Marchoz jöttem.
-Az irodájában van. - bekopogtam. Hallottam egy halk "Gyere" -t ezért beléptem. Marc ült a bőr székében az ablakon bámult ki.
-Ti normálisak vagytok? - hirtelen kitört belőle.
-Tessék?
-Ti komolyan bedrogoztattátok Zayn-t?
-Hé! Akármit is mondott minket is illene meghallgatni. Én a hallban vártam ahogy mondtad! Stella drogoztatta be!
-Mégis miért?
-Jajj azt a barom már nem mondta?
-Mégis mit? Ülj le kérlek. Meséld el az elejéről.
-Stellával a parton futottunk. Belebotlottunk Malikba. Stellát magához rántotta majd rám egy pisztolyt fogott. Stellának kellett választania. Vagy eltölt vele egy napot vagy Malik megöl engem. Elvitte Stellát és majdnem megerőszakolta.
-Értem. Ahogy Stella visszaér hozd ide! Mondjuk négyre.
-Rendben. Hova kell mennem?
-Ide. -odadta a címet majd elindultam.

~Stella

Csengettek. Odaszaladtam majd feltéptem az ajtót. Austin volt az. A nyakába ugrottam.
-Nyertem! - búgtam a fülébe.
-Ügyes vagy. Tudtam hogy a legjobb vagy. Viszont most gyere velem. - magával húzott majd az autóba folytattuk a beszélgetésünket.
-Hova megyünk?
-Marchoz!
-Miért?
-Én sem tudom.
-És neked hogy ment?
-Jól. - az utat végig nevettük. Austin leparkolt majd bementünk az épületbe. Ez a harmadik otthonom. Igen van egy anyuéknál és egy Austinnál. Itt már nem szoktam kopogni. Berontottam Marc irodájába.
-Marc képzel... - itt elcsuklott a hangom. Olyasvalakit pillantottam meg akit nem akartam.