43.rész

~Stella

-Ülj le! - ordított rám a srác. Leültem a kanapéra mire ő mellém vágódott.
-Ismerlek valahonnan?
-Te nem ismersz engem, viszont én ismerlek téged. -válaszolt két vállrántás között.
-Elmagyaraznád nekem?
-Nem ismered a szüleidet.
-Dehogy nem. Velük éltem.
-Mi az hogy éltél? - emelte fel a hangját.
-Szerintem semmi közöd sincsen hozzá. - válaszoltam lenézően.
-Hidd el több közöm van hozzád mint mondjuk Austinnak.
-Nem hiszem. - fontam össze kezeimet, a mellkasomon.
-A bátyád vagyok. - erre a kijelentésre felhúztam a szemöldökömet, és kérdően pillantottam a "bátyámra".
-A nevem Simon Adams. A te igazi neved pedig Cara Adams.
-Ez lehetetlen. -sokkoltam le.
-Mostantól minden más lesz.
-Nem hiszek neked! Egy jött ment nem fog kiselőadást tartani az életemről! - felpattantam majd a bejárati ajtó felé indultam, volna. Ő megfogta a csuklómat.
-Egy DNS teszt?
-Tessék? Nem. Nem és nem. Nem megyek bele ilyenbe. Nekem minden jó ahogy most van. -ahogy ezt a mondatot kijelentettem hatalmas csattanással csapódtam neki a falnak. Majd lassan teljesen elkábultam.

~Austin

Minden erőmmel a kapu ajtót vertem. Hiába. A csengőnek is neki támaszkodzam az is hiába. Hogyha Zaynre nem számíthatok akkor kire? Csak Justin maradt. Elővettem a telefonomat majd idegesen tárcsáztam. Bediktáltam neki a címet minden magyarázat nélkül majd leültem a kapuba. Kis idő múlva megjelent. Kérdőre vonóan pillantott rám. Elmondtam neki MINDENT. Beleszólás nélkül halgatta végig a mondandómat.
-Én melletted állok. - bólintottam egy aprót, mire ő elmosolyodott.
-Hogyan csináljuk?
-Majd èn becsengetek. - rántott a vállán Justin. Justin becsengetett majd vártunk.
-Justin rég láttalak. - pacsiztak le.
-Be sem jöhetek? - vigyorgott Bieber.
-De persze, gyere. - Justin bement én pedig megint ott vagyok ahol a part szakad.

42.rész

~Stella

Fordultam egyet az ágyban és sikerült le is esnem róla. Fejem hatalmas koppanással ért földet. Még a takarót is magammal rántottam. A redőny lyukain nem szűrődik be fény. Szóval hajnal lehet.
-Mi a francot csinálsz? - morgolódik Mahone.
-Inkább fogd be a szád és aludj tovább. - felálltam a földről, a takarót az ágyra dobtam majd a fürdőbe mentem. Elvégeztem a rutinos reggeli dolgaimat majd visszabaktattam a szobába. Austin az ágyon ül. Ugyan úgy törökülésbe leülök vele szembe.
-Na ma mit csinálunk?
-Ma dolgoznunk kell.
-Azt hittem én még betegnek vagyok elkönyvelve.
-Az lehet. De akkor sem maradunk itthon.

~Austin

Nem fogom itthon hagyni egyedül, a legbiztonságosabb ha pedig alig vagyunk itthon. Hogy most újra "együtt" vagyunk végképp nem hagyom hogy egy ideg beteg elvegye tőlem. Nem mondhatom el neki. Nem lehet.
-Na akkor mi lesz?
-Mivel mi lesz? - értetlenül válaszolok vissza.
-Hát a mai nappal.- mosolyog.
-Jössz velem, szóval menj öltözz fel RENDESEN. - a rendesen szót kifejezetten kihangsúlyoztam. Felugrott majd elindult készülődeni. Én is elkészültem. Persze tetőtől talpig feketébe mind a ketten. Kutyáját amit Zayntől kapott beültettük az autóba majd beültünk mi is. Az út csendesend telt. Nem is értem hogy bírt ki ennyit beszéd nélkül. Odaérve leparkoltam majd kiszálltunk az autóból. Bal kezembe a pórázt fogtam meg. Meglepetésemre Stella összekulcsolta a kezünket. Szóval betartja az ígéretét. Őszintén szóval nagyon örülök neki.

~Stella

Kéz a kézben sétáltunk be az irodába. Zayn vigyorogva ült a székében. Hihetetlen hogy 2 hete még én ültem ott Zayn mellett.
-Örülök nektek. - arcomra gúnymosolyot vettem fel és úgy vigyorogtam rá. Összecsapta kèt tenyerét majd komolyan ránk nézett.
-Megadok majd egy címet. Oda kell majd kimennetek. Kb 20 éves srác nemrég költözött oda.
-Nem gond. Képed van? - érdeklődtem.
-Nincs.
-Francba! - megragadtam Austin karját majd berángattam az autóba.
-Mi van már?
-Mi lenne? Gyorsan végezni akarok utánna pedig haza menni. - sóhajtott egy hatalmasat majd a címet beírta a GPS-be. Hamar odaértünk egy hatalmas ház, luxus autókkal, kamerákkal.
-Bekopogtassunk vagy mi legyen?
-Kopogtass be te de én oda nem megyek.
-Oké. - kipattantam a kocsiból majd becsengettem. Egy kis idő után egy srác nyitott ajtót.
-Szia! Eltévedtem a barátommal! Tudnál segíteni? - mosolyogtam rá.
-Persze. Ott az autóban?
-Igen! - a srác az autóhoz sétált.
-Te meg mit keresel itt? - kiabált Austin.
-Az ott Stella?
-Nem! Az ott nem Stella!
-Majd el is hiszem. - a srác megragadta a karomat és berángatott a házba.

~Austin

-Az ott Stella?
-Nem! Az ott nem Stella! - ordítottam.
-Majd el is hiszem. - megragadta a karját majd beráncigálta a házba. Kiszálltam az autóból, és amit csak tudtam elkezdtem rugdosni idegességemben. Telefonomat előkotortam majd tárcsáztam Zaynt.
-Zayn miért ezt a címet? - ordítottam a telefonba.
-Sajnálom haver. Muszáj volt. - ezzel ki is nyomta a telefont. Telefonomat bedobtam a kocsiba én pedig a földre rogytam. Most mit csináljak? Mit?

41.rész

~Stella

-Stella...-szólt nekem Zayn.
-Ti kik vagytok? - majdnem elnevettem magam de most nem szabadna.
-Te..te nem emlékszel ránk?
-Nem. És ki az a Stella? - hunyorítottam.
-Zayn ki kell mennem egy pillanatra
-Austin Carter Mahone! Ki ne merj menni azon az ajtón vagy neked vágom a párnám. - és igen. Sikerült elszúrnom, megint.
-Várjunk csak. - fordult felém Austin.
-Nem, semmire sem kell! - vertem a fejem a párnámba.
-Te komolyan elakartad velünk hitetni hogy emlékezet kiesésed van? - akadt ki Zayn.
-Nem tudom miről beszéltek. - vigyorogtam.
-Ez most nagyon ütős volt. - huppant le Austin.
-Én viszont most megyek. Várnak. - Lepacsiztak a fiúk majd Zayn elhagyta a kórtermet.
-Zayn becsajozott. - röhögött Austin.
-Te is becsajozhatnál már. - grimaszoltam neki. Rám nyújtotta a nyelvét majd a kínos csend beállt. Én feküdtem és néztem őt. Austin ült és nézett engem. 1 órája lehettünk így mire megtörte a csendet.
-Miért akartad megölni magad?
-Mintha nem tudnád. - sóhajtottam.
-Szeretném ha elmagyaráznád.
-Főleg a helyzet miatt amit rám erőszakoltatok.
-Vagyis most azt mondod a mi hibánk hogy megakarunk védeni?
-Na és kitől, vagy mitől?
-Inkább megkeresem az orvost. - Austin felállt majd az ajtóhoz indult. Mire kinyitotta azt már az orvos ott állt.
-Jó napot! Hogy érzi magát? - Austinnal mit sem törődve fordult felém az orvos.
-Köszönöm, jól. Mikor mehetek haza?
-Én még 2 napig bent tartanám de saját felelőségre akármikor távozhat.
-Akkor mennék most.
-Biztos benne?
-Majd otthon vigyáznak rám. - mosolyogtam az orvosra.
-Rendben. - letette a papírokat majd kiment.
-Otthon? Mit takar ez?
-Úgy gondolom hogy nincs választásom. - sóhajtottam.
-Nincs is! - felkapta a bőröndőmet majd mindent bele dobált. Egy ruha szettet hagyott csak kint. Gyorsan átöltöztem majd elindultunk. Az orvosnak fizettünk, megköszöntük majd távoztunk. Autóba ültünk majd haza mentünk. Minden úgy volt ahogy Austin hagyta. Gyorsan lezuhanyoztunk majd befeküdtünk az ágyába. Már nem is merek ellenkezni. Meg nem is akarok.
-Tudod hogy megrémisztettél 2x is?
-Nem és nem is érdekel. - vágtam oda neki.
-Mindent megteszek hogy visszakapjalak de téged meg sem hat.
-Ezt jól gondolod.
-Próbáld meg. Kérlek. - erre már nem válaszoltam csak hozzábújtam. Megpróbálom.

40.rész

~Austin

Idegesen szálltam ki a kocsiból. Zayn rontott be elsőnek az irodába. Ledermedt a látványtól. Nekem is kevés kellett. Stella ott feküdt a hideg kövön, hófehéren. Odasiettünk hozzá, pulzusa még hála istennek volt. Gyorsan beraktuk a kocsiba majd a legközelebbi kórházhoz hajtott Zayn. A kórházban kikell majd mosni a gyomrát. Az már biztos. Ahogy megérkeztünk Zayn az ölébe vette majd berohant vele. Látszik hogy még mindig szereti. Bezártam a kocsit majd utánnuk kullogtam.
-Most mossák ki a gyomrát.
-Tudtam hogy ez lesz. Erőltetned kell. Szerencsétlen azt sem tudja mi van most. Kérdéseire olyan válaszokat kap amiket mi magunk is alig értünk meg. Tudjuk hogy mi miért teszünk amit teszünk de neki fogalma sincsen. Azt hiszi hogy beszabályozni akarjuk.De nem. Mi megvédeni akarjuk mert mind a ketten szeretjük. Rám haragszik. Rád is, és amit most tett nem azért tette hogy megfélemlítsen minket. Megakarta ölni magát.
-Igen tudom. Tudom! - ordította. Este 11 óra alig vannak a kórházba de akik vannak azok is csak minket néztek.
-Hozzak neked valamit a büféből?
-Nem kell semmi! - bólintottam majd lehuppantam mellé.
-Nem a te hibád. Ne is hibáztasd magad!
-De, minden az én hibám. Én bojgattalak meg titeket. Én vettem el tőled majd adtam vissza mint holmi tárgyat. Én keserítettem meg az életét. Én lőttem rá. Én zártam be.
-Minden okkal történik. - sóhajtott egy hatalmasat majd hátra döntötte a fejét, és becsukta a szemét. Felálltam majd sétálgatni kezdtem a hosszú folyosón. Fogalmam sincs hogy mit tegyek. Több problémám van. A munkám. Stella szülei. És maga Stella.  A várakozás az örökké valóságig tartott. 2 óra után végre kijött az orvos. Zayn felpattant én pedig odaszaladtam az orvoshoz.
-Nos, minden jól ment, de kómába esett. És 50% hogy felébred. - Szemeim kidülledtek, szám nyitva maradt. Mire gondolhatnék ilyenkor? Szánalmat érzek. Mi mást. És nem valaki iránt. Magam iránt.
-Nekem most el kell mennem!
-Zayn, csak okosba! - bólintott majd kiviharzott az épületből. Mivel egy kocsival jöttünk hívtam egy taxit magamnak. Haza megyek ruháért Stellának, én pedig majd lezuhanyzok. A taxisnak gyorsan elmondtam a címet, aki teljes sebességgel hajtott. Kifizettem neki majd gyorsan összekapkodtam a cuccokat, lezuhanyoztam. Felkaptam a kocsikulcsot majd első megálló hely a benzinkút volt. Teletankoltam a terepjárómat majd amilyen gyorsan csak tudtam a kórházba hajtottam.

~Zayn

Fogalmam sincs hogy mit csináljak én a nagy Zayn Malik. Hogy Stellával mi lesz. Esetleg Austinnal. Ha Stella nem ébred fel. Ha MI itt maradunk. És mit értem el ezzel hogy eltaszítottam magamtól, akkor amikor már szeretet. Azt értem el vele hogy kórházba jutattam. Nem is én lennék.

~Stella

Büdös gyógyszer szag van. A gépek itt pittyegnek mellettem. Azt hiszem egy kórházban vagyok. Szóval nem haltam meg. Ez azt jelenti hogy nem vettem be elég sokat na meg azt hogy a fiúk időben megtaláltak. Nem baj. Megleckéztetem őket akkor.

~Austin

-Zayn, gyere gyorsan! - kiabáltam Maliknak.
-Na mi van?
-Gyere azonnal. Felébredt! - boxoltam bele a vállába. Beléptünk az ajtón, ő ült és bambán nézett minket.
-Stella... - szólt lágy hangon neki Zayn.
-Ti kik vagytok?

39.rész

~Stella

Otthagytam Austint és Danielhez sétáltam. Győzedelmi vigyor ült ki a képére.
-Gyere igyunk valamit!
...
Daniellel igazán jól érzem magam. Ő aztán egy igazi party arc. Austinnal sosem buliztam így de ha belegondolok a mi kapcsolatunk nem is a szórakozásról szólt igazán. Mindig voltak bonyodalmak.
-Most már megyünk! - Austin megragadta a karomat majd kihúzott a szórakozóhelyről.
-Neked meg mi bajod van?
-Arról volt szó hogy velem leszel! - rám mordult majd berángatott az anyós ülésre, ő pedig beült a volán mögé.
-Legalább a számát hagy kérjem el!
-Biztos hogy nem. - ezzel be is indította az autót majd rátaposott a gázra. Akkor legyen így. Nem fogok hozzá szólni. Vagyis megpróbálom. Leparkolt a házánál majd kipattant belőle és ott várt rám. Kicsatoltam a biztonsági övemet majd komótosan kiszálltam az autóból. Ő kinyitotta a bejárati ajtót. Felmentem az emeletre. Gyorsan lezuhanyoztam majd befeküdtem az ágy egyik szélére. Ő is gyorsan lezuhanyzott majd befeküdt mellém. A telefonomat nyomkodtam nem figyelve rá.
-...De én tényleg!
-Mi? Ebből annyit értettem hogy de én tényleg.
-Te nem is figyeltél rám? Hát ezt nem hiszem el. - átfordult a másik oldalára majd én is. Egy ideig még gondolkodtam majd elaludtam.

*Reggel*

Reggel kiabálásra keltem fel. Az egyik biztos Austin. A másik hangot nem tudtam beazonosítani. Gyorsan rendbeszedtem magam majd lebaktattam a lépcsőn. Daniel állt Austinnal szemben.
-Reggelt! Reggelit ki kér? - fordultam feléjük vigyorogva. Mindkettő rám nézett tekintetük forrt a dühtől.
-Azt hiszem magamba eszek. - vigyorogtam továbbra is rájuk. - Ja és Austin, én ma már suliba megyek. Ha tetszik ha nem.
-Zaynnel mi lesz?
-Szerinted érdekel?

*Suliban*

-Te meg mit keresel itt? - valaki a falhoz nyomott így szembe találtam magam a rikító sulis fallal. -Megmondtam hogy Austin nélkül sehová sem mész.
-Honnan tudod hogy nincs itt?
-Most beszéltem vele telefonon.
-Miért nem hagytok élni? Vennék egy lakást vagy visszamennék a szüleimhez.
-Na azt már nem. Te sehova sem fogsz elköltözni!
-De miért? Meg tudod nekem indokolni?
-Stella! Nem kell neked mindent tudnod! Magántanárhoz jársz mostantól, nálam dolgozol és Austinnal leszel. Ennyi a te dolgod.
-Pfff. Szánalmasok vagytok!
-Kint vár a parkolóban. Indulj! - ráfintorogtam majd táskámat vállamra tettem és a kijárat felé indultam. Ezt hogy gondolta? Vagyis inkább hogy gondolták? Így beszabályozzák az életemet? Így beszélnek velem? Az életem amilyen csodálatos volt most maga a pokol. Kikullogtam a parkolóba ahol már Austin várt rám.
-Mit akartok már megint?
-Neked is szia. Üljünk be a kocsiba. - beültünk, de ahoz képest hogy megkellett volna szólalnia maga elé bambult.
-Na mit akarsz?
-Ezt itt Daniel hagyta neked. - egy kis borítékot tartott a kezében.
-Na akkor add ide, ha az enyém.
-Épp ez az. Hogy nem kapod meg. - elővett egy gyújtót majd elégette a borítékot.
-Ezt te komolyan gondoltad? Mindent meg kell fosztani tőlem? Miért van nálad gyújtó?
-Halál komolyan gondoltam. Nos, ami rossz neked nyilván megfosztom. Az ilyen helyzetek miatt. - Erre inkább már nem is válaszoltam. Behunytam a szemem majd vártam hogy felbőgjön a motor és elinduljunk. Hamar hazaértünk. Én leültem a kanapéra, még Austin "főzött" valamit. A szaga borzasztó volt. Az íze akkor milyen lehet? Komótosan felálltam a kanapéról majd a konyhába sétáltam. Sültcsirke helyett égettcsirke szaga terjengett a lakásban. Odamentem majd egy mozdulattal kidobtam.
-Mi bajod?
-Tudod mi az én bajom? Az hogy úgymond fogva tartasz. Nem hagysz élni. Sőt még főzni sem tudsz. Ha már itt kell lennem hagyj békén. Ne akarj nekem kedveskedni ezekkel a szarokkal. Nem érdekel amit csinálsz vagy épp nem csinálsz.
-Neked elment az eszed?
-Valószínű, hogyha még hagyom ezeket.
-Ti meg miért veszekedtek? - sétált be Zayn az ajtón. Igen, ő kellett pont ide. Lepacsizott Austinnal majd leült velem szembe.
-Na mond mi a problémád?
-Ti vagytok a problémám.
-Akkor legyen így. - Felállt, hozzám sétált majd felkapott az ölébe. Felvitt Austin szobájaba majd szó szerint ledobott az ágyra majd leült mellém.
-Amíg nem bírsz magaddal itt leszel.
-Na és akkor még a fürdőbe sem mehetek el? Konyhába sem? Szánalmas. Mindent megfosztotok tőlem. - elővettem a telefonom majd elkezdtem facebookozni.
-Azt hiszem erre sem lesz szükséged. - elvette a telefonomat majd az ölembe dobott egy könyvet.
-Nem gondolod? - összes erőmet összeszedtem majd neki dobtam a könyvet. Keménykötésű szóval biztos fájt neki. Megrázta a fejét majd elnevette magát. Könyvet rendbe szedte, hajába túrt majd kisétált az ajtón. Felöltöztem majd nemes egyszerűséggel kiugrottam az ablakból. Megvolt rá az esély hogy eltöröm valamimet de ha meghalok még az sem lett volna gond. Futás közben olyanokra gondolni hogy jobb lett volna ha meghalok nos elég felzaklató. Igazából fogalmam sem volt hova megyek. A zsebembe maradt még Zayn irodájának a kulcsa. Nem mondom hogy 1 óra autóval kevés, hogy akkor mennyi lesz futva de nem érdekel. Ő most úgy is "nálunk" van. Majdnem minden saroknál megálltam pihenni. A célom viszont meg volt. Bő 2 óra alatt megtettem az utat. Tüdőmet szinte kiköptem. A torkom megfájdult, annyira ki volt száradva. Kikaptam a kulcsot a zsebemből majd feltéptem az ajtót. Felkapcsoltam a villanyt majd elkezdtem kutakodni Zayn fiókjában. A fiókból kiszedtem egy kulcsot majd a kulccsal a szekrényhez indultam. Igazából hogy most mit fogok tenni? Valószínűleg megölöm magam.

~Austin

-Zayn! Gyere most! - ordítottam. Zayn felrohant az emeletre majd fejét fogva belerugott a szekrénybe.
-Mikor mehetett el?
-Talán miután kimentél tőle. Vagy utánna egy kicsivel. Fogalmam sincsen.
-Most nehéz lesz megkeresni. Nehéz. -  a mondatot alig tudta elmondani annyira ideges volt. Mint aki teljesen összetört. Lerogyodott a földre és beleüvöltött a szőnyegbe.
-Így sosem lesz meg ha a földön fetrengesz. Gyere! - kezet nyújtottam neki amit el is fogadott. Megigazította a gallérját, a haját majd elindult utánnam.
-Gondolkozzunk hogy hova mehetett.
-Ami közel van a tengerpart. De ott hamar megtalálnánk. Az erdőbe még egyszer nem menne. Szüleihez ilyen állapotban nem menne.
-Milyen okos lettél, Malik! - veregettem meg Zayn vállát.
-De azt hiszem tudom hova ment. Ülj be a kocsimba. - bólintottam majd beültem az anyós ülésre.
-Mégis hova?
-Az irodába. - majd rátaposott a gázra.
-De gyalog az nagyon sok idő.
-Futva 2-3 óra. Azóta már odaérhetett. - egy bólintással nyugtáztam majd hátradöntöttem a fejemet.

38.rész

~Stella

-Nem akarok a társad lenni!
-Ez azt bizonyítja hogy még mindig engem szeretsz.
-Rosszul gondolod! - kibáltam rá.
-1 hónapon belül ismét velem leszel.
-Ne is álmodj róla! - Megráztam a fejem majd elindultam. Az erdőből kiérve Zayn várt minket. Nem mosolygott, az arca inkább komor volt.
-Zayn jól vagy? - lengettem meg előtte a jobb kezemet. Ő ezt elkapta majd megszorította.
-Ne, ez fáj. - jobban rászorított majd elengedte a karomat.
-Gyere, muszáj lesz beszélnünk. - Utánna indultam egyenesen be a házba. Austin is jött utánnunk. Semmit sem értek. Ők most jóba lennének? A kanapéra ülve Zayn kinyitotta a száját majd egy kis idő után bezárta. Többször is megismételtr ezt majd nevette magát.
-Zayn, haladjunk már. -kiabáltam rá.
-Odaköltözöl Austinhoz, mert én nem fogok rád érni.
-Tessék? Hogy te nem érsz rám? Na menj a francba! Innen elköltözök de nem Mahone-hoz megyek! - kiabáltam az előttem álló tökfejre.
-Én fogom eldönteni hogy te hova és kivel mèsz. - Ezt a mondatát Zayn komolyan gondolta?
-Tessék?
-Nem fogom mégegyszer megismételni. Ma már nála alszol. - mutatott a fotelban ülő, életem másik megrontójára.
-Menj fel akkor és pakolj össze nekem. - rákacsinottam majd elhelyezkedtem a kanapén.
-Nem gondolod?
-De igen. Ha azt akarod hogy eltűnjek innen akkor hajrá. - fintorgott egyet majd elindult a "szobánkba". Kis idő után a bőröndömmel tért vissza. Megragadtam a bőröndömet majd elindultam a bejárati ajtó felé. Zayn megfogta a kezemet és visszahúzott egy borítékot adott a kezembe. Gondolkodás nélkül elhajítottam.
-Nyald fel vele a padlót! - ráfintorogtam majd az ajtón kisètálva bedobtam a bőröndömet a csomagtartóba majd beültem hátra. Austin is beült az autóba majd bambán nézett rám.
-Ugye nem gondoltad komolyan hogy melléd fogok ülni? - sóhajtott egy hatalmasat majd beindította az autót. Kis idő után megérkeztünk a házahoz. Hogy egykor én milyen boldog voltam itt, vele. Kiszállt a kocsiból majd a bőröndömet maga után rángatva bement a házba. Egy hatalmas csattanás jött bentről. Gondolom ez a bőröndöm volt. Austin bevágta a bejárati ajtót majd az autó felé jött. Feltépte a kocsi ajtaját majd egy határozott mozdulattal kihúzott az autóból. Megragadta a kezem majd behúzott a házba, a nappaliba pontosabban.
-Ne legyél már ilyen ellenséges.
-Nem tudom mit vársz tőlem. Melyik szobában fogok aludni?
-Ott ahol én!
-Mivan? Ugye ezt most nem gondoltad komolyan.
-De halál komolyan gondoltam. Zayn nekem adott.
-Nem vagyok holmi plüsskutya hogy engem adogatni lehessen! -üvöltöttem Austinra. Ezt nem gondolhatták komolyan. Előbb ölöm meg magam. Iszonyatos dühöt éreztem. Ugyanakkor szánalmat is magam iránt hogy hova jutottam. Idáig sülyedtem.
-Átérzem hogy te most mit is érzel de Stella. Mindennek oka van.
-Hogy érezhetnéd át? Nem tudsz te semmit!
-Elég jól ismerem az életedet! - nem válaszoltam. Felálltam és a bőröndömet magamután húzva elindultam Austin szobájába. Felesleges már ellenkeznem. Mit is tehetnék? Semmit, semmit sem tudnék tenni.
-Most hova mész?
-Lezuhanyzok! - morogtam neki. A szőnyegre dobtam a bőröndömet. Kihalásztam belőle a pizsamámat és a törölközőmet. Tusfürdőm persze nincsen. Se samponom. Ledobtam a ruháimat majd beálltam a zuhany alá. Nagyon jól esett ahogy a forró vízcseppek végig folytak a testemen. Austin samponját és tusfürdőjét kellett használnom. Ahogy végeztem megtörölköztem majd felvettem a pizsamámat. Vizes hajamat kifésültem majd felkötöttem. Nem volt kedvem megszárítani de azt sem szeretem amikor vizesen ki van engedve. Ahogy kiléptem a fürdőből Austin pakolta a cuccaimat a szekrényébe. Sóhajtottam egy viszonylag halkat majd befeküdtem az ágyba. Rám mosolygott majd ő is bement a fürdőbe. Nem mosolyogtam vissza. Minek? Ismét ez a kérdés. Nem fogom megjátszani magam. Kis idő után kijött majd befeküdt mellém.
-Jó a tusfürdőd és a samponod illata. - nevette el magát. Nem válaszoltam csak neki hátatfordítva elhelyezkedtem. Egyik kezét a derekamra tette majd magához húzott.
-Ne legyél már ilyen.
-Majd én eldöntöm hogy milyen leszek. Jó èjt!
-Neked is. -adott egy puszit a hajamba majd még közelebb húzott magához. Még a hideg is kirázott.

*Reggel*

Arra ébredtem hogy valaki simogatja a karom. Ki más lehetne mint Austin? Nagyon unom már amit csinál. Fogja fel hogy nem érdekel. Zaynre pedig nagyon haragszom. Hogy tehette ezt velem? Felugrottam az ágyról majd a szekrényhez siettem és kiszedtem a futós cuccaimat.
-Futni akarsz menni?
-Nem ezzel fogom felmosni a padlót. - megforgattam a szemeimet majd felöltöztem. Hogy érdekel-e hogy nézett? Nem. Nem érdekel már semmi. Telefonomat sem fogtam meg. Csak felhúztam a cipőmet majd elindultam. Végre egy kicsit magamba lehetek. 1 órát futottam majd leültem egy padra egy picit pihenni. Hirtelen levágódott mellém valaki. Ahogy felnéztem számomra egy ismeretlen srácot fedeztem fel.
-Daniel! - nyújott kezet vigyorogva.
-Stella!
-És hogy hogy magadba vagy?
-Kiszellőztetem a fejem. Elég bonyolult mostanában az életem.
-A sarkon van egy szórakozóhely. Este itt leszek. Ha gondolod akkor találkozhatnánk persze ha a barátodnak nincs ellenére.
-Nincs barátom. 9re megfelel?
-Meg! - kezet csókolt majd felállt és tovább futott. Nem szoktam idegenekkel szóba állni de este legalább addig is távol leszek Austintól.

*Este 8 óra*

Mivel már itt a kocsim 10 perc alatt odaérek. Szóval elkezdhetek készülődni. A hajamat begöndörítettem. Egy pánt nélküli felsőt vettem fel egy shortal. Egy fekete magassarkút választottam. Ahogy az órára néztem 8:45 volt. Táskamba raktam a telefonom majd lesiettem a lépcsőn. Austinnal találtam szembe magam.
-Hát te miért vagy kiöltözve?
-Úszni megyek a medencédbe. - megforgattam a szemeimet majd kikerültem. A derekamnál visszahúzott majd magával szembe fordított.
-Nem beszélhetsz így velem.
-Megértettem, viszont most dolgom van. Szóval ha elengednél...
-Ma nem mész sehova sem. Nélkülem meg pláne nem.
-Gyere akkor velem! - morogtam. Semmi kedvem vele menni de ha ez a feltétele akkor legyen.
-Hova megyünk?
-Egy szórakozóhelyre. Én vezetek.
-Jó legyen. - elengedett majd felszaladt az emeletre....

-Biztos ez az a hely? - Austin megtorpant a bejáratnál.
-Igen! - megfogtam a kezét majd magamután húztam. Elképesztő. Mindenhol színes fények, a hangulat is tetőponton van. A tömegben megpillantottam egy ismerős arcot épp felénk jött.
-Daniel! - adtam neki két puszit.
-Nem azt mondtad hogy nincs barátod?
-Tudod mondtam hogy bonyolult az életem. Na ő a fogvatartóm mondhatni. Nem engedett el magamba.
-Akkor én most megszabadítalak tőle. - rávigyorgott Austinra majd elhúzott melőle.
-Ha nem haragszol...
-De igen! - vágott a szavamba.
-Bulizz te is. Szedj fel egy csajt engem meg hagyj békén.
-Én nem te vagyok hogy nekem mindenki megfelel.
-Keresd meg a megfelelőt.
-Itt áll előttem.
-Jajj unom már ezt. Hagyj már. - megfordultam majd Daniel után indultam.
-Ezt nem fogom annyiban hagyni!
-Majd meglátjuk!

37.rész

~Stella

-Meddig akarsz még e miatt hisztizni? - Zayn mögémlépett majd végigsimított a karomon.
-Mondjuk amíg nem változtatsz rajta!
-Sajnálom de ez nem fog menni! - felpattantam majd az ajtó felé indultam, de Zayn gyorsabb volt és a karomnál fogva visszahúzott. Bekulcsolta az ajtót majd a zsebébe rakta a kulcsot. Sóhajtottam egy hatalmasat jelezve az unalmamat és a nem törődömségemet.
-Mond mit vársz el tőlem?
-Azt hogy mutasd ki hogy mit érzel, azt hogy vedd le az álarcod!
-Bocs de ez nem fog menni. - flegmán, szinte odaköptem neki a szavakat. Sóhajtott egy hatalmasat majd felállt és kezetnyújtott. Hasonló képpen én is felálltam de nem fogadtam el kéznyújtását. Kivettem a kulcsot a zsebéből majd kiszaladtam az ajtón, bezárva őt.
-Hé! Engedj ki!
-Majd jövök! - felkaptam a cipőmet majd kisétáltam a bejárati ajtón. Tengerpartra nem volt kedvem menni, így a közeli erdő maradt. Lehet sokan tartanának attól hogy elkapja őket valamilyen vadállat vagy halálra fagynak. Nekem nincs ilyen szerencsém. Leültem egy fa tövébbe majd fejemet neki döntöttem. Vettem egy mély levegőt, magamba szívtam az erdő illatát. Szeretem a természetet, olyan mesés.

~Austin

Ismeretlen. Nem nyomom ki, felveszem majd a fülemhez emelem.
-Igen?
-Zayn! Segítened kéne!
-Mégis miben?
-Stella bezárt a hálószobába és isten tudja hova ment, ki is van kapcsolva.
-Hogy tudott bezárni?
-Az most mindegy. Vagy keresd meg vagy gyere el értem.
-Megyek! - nevetésemtől alig kapok levegőt.  Felkaptam a pulcsimat majd a kocsikulcsot és Zaynhez hajtottam. A bejárati ajtó nyitva volt. Bekopogtam mindegyik szobába, kivéve az utolsóba.
-Van valahol kulcsod?
-A nappaliban! A szekrény felső fiókjában, egy borítékban.
-Oké! - lesiettem a nappaliba majd elkezdem a fiókban egy borítekot keresni. Hamar megtaláltam. Kivettem egy kulcsot belőle majd felmenten Zaynt kiszabadítani.
-Köszönöm. - kezet fogott velem majd felkapta a telefonját és tárcsazott. Gondolom Stellát hívja.
-Francba! Még mindig ki van kapcsolva! - telefonját a földhöz vágta. Kikerekedett szemmel néztem végig.
-Keressük meg!
-Stellát ismerve nem lesz könnyű megtalálni.

~Stella

Hideg van, éjfél körül lehet. Eddig semmit sem aludtam, szememet pihentetve gondolkoztam. A hold fénye beszűrődött a fák lombjai között, itt-ott megvilágítva a füves talajt. Halk léptekett hallottam majd valaki megállt előttem.
-Mit akarsz Zayn? - szememet nem kinyitva kérdeztem.
-Igazából semmit. - ez a hang nem Zayné. Ezt a hangot csak egy ember arcával tudtam párosítani. Mégpedig Austinéval.
-Húzz el innen, Mahone! - hangomat kicsit felemelve, mondtam ezt az előttem álló számomra senkinek.
-Nélküled nem megyek el innen. - szememet kinyitottam majd szúros tekintetet vetettem Austinra. Vettem egy mély levegőt majd felálltam és kiindultam az erdőből. A vége felé megtorpantam majd megfordultam. Szinte belém ütközött.
-Most megint mi van?
-Miért neked leszek a "társad"? - a társad szónál idézőjelet formáltam kezeimmel. Megvonta a vállát majd elmosolyodott. Tagadhatatlan hogy még mindig szeretem de az is biztos hogy hidegen hagy a jelenléte.

36.rész

~Austin

Egy cégnél leszek Stellával. 3 napja tudtam meg hogy Zayn átveszi. Igen, ő lesz a főnököm. Vettem egy mélylevegőt majd felálltam az ágyamról. A tükörhöz sétáltam, majd rájöttem hogy az utóbbi 30 percben semmit sem változtam. Elsétálok a tükörig majd visszaülök az ágyra. Ezt a műveletet eddig négyszer tettem meg. Nem tudok mit kezdeni magammal. Hirtelen megcsörrent a telefonom, ismeretlen szám volt. Gondolkodás nélkül kinyomtam. Semmi értelme sem lett volna felvennem. És megint megcsörrent a telefonom. Ugyanaz a szám. Felvettem majd lassan a fülemhez emeltem.
-Igen?
-Itt Zack!
-Ohh Zack! Mit szeretnél?
-Zayn kéri hogy gyere be most!
-Indulok! - ezzel ki is nyomtam. Felálltam az ágyamról majd kocsikulcsot felkapva lesiettem az emeleten. Bezártam a ház ajtaját majd kocsiba ültem. Bekapcsoltam a rádiót majd a gázra lépve elindultam...

Kopogás nélkül benyitottam, de nem kellett volna. Stella a falnak volt simulva Zayn pedig Stellának. Megráztam a fejem majd rákoppintottam az ajtóra. Elválltak egymástól majd Zayn leült a székébe. Stella felkapta a telefonját majd leült a bőrkanapé egyik sarkába. Zayn intett hogy üljek le de válaszképp megráztam a fejem.
-Mivel bővült a "cég" ezért más munka is akadt. Nem úgy fogd fel hogy gyilkos vagy, úgy hogy ezzel segítesz.
-Tessék? Azt akarod hogy embereket öljek meg? - a hangom megütötte a magas "C" -t.
-Aust, csillapodj le, nem gáz. - Stella felállt majd egy puszit nyomott Zayn szájára és kisétált az ajtón. Beindította az autóját majd elhajtott.
-Zayn, én nem akarom!
-Mahone, figyelj egy kicsit rám. Stella azt mutatja hogy boldog. De nem. Nem boldog, hiányzol neki! Csak téged szeret. És én azt szeretném hogy boldog legyen. - tátott szájjal hallgattam végig.
-Ezért, TI társak lesztek. Neked nem kell senkit sem megölnöd, majd ő megteszi de nagyon vigyázz rá. Felfogtad?
-Azthiszem.
-Lenne még itt valami. Ezt nem érted teszem. Hanem érte, mert szeretem.
-Nyilvánvaló.
-Most menj. Majd hívunk! - bólintottam majd kiléptem az irodaajtaján.

~Stella

-Kicsim kelj fel. - Zayn adott egy puszit a számra majd felpróbált húzni a de megelőztem és magamra rántottam.
-Máskor miért nem így keltesz?
-Nem tudom de gyere! - hosszasan megcsókolt majd felrángatott az ágyról és betolt a fürdőbe. Elkészültem majd elindultunk az irodába. Az iroda már Zayn stílus szerint lett berendezve, imádom a stílusát.
-Ez valami mesés lett. - ő is belépett az irodába majd táskáját az asztalra helyezve elkezdett kotorászni a fiókban.
-Ne bénázz már, alig van benne 3 papír. - odalépett elém majd gyengéden a fallhoz szorított.
-Remélem tudod hogy bővül a cég. Lesz egy társad és ha akarod egy kiképzett kutyád is.
-Társam? Ki lesz az?
-Nem tudom még.  - nem hagyva hogy válaszoljak megcsókolt. Valaki hirtelen rákoppintott az ajtóra. E miatt Zayn elengedett majd leült bőrszékébe. Rápillantottam Austinra majd felkaptam a telefonomat és leültem a kanapé egyik végébe. Rég látott barátnőmnek írtam egy SMS-t.
-Mivel bővült a "cég" ezért más munka is akadt. Nem úgy fogd fel hogy gyilkos vagy, úgy hogy ezzel segítesz.
-Tessék? Azt akarod hogy embereket öljek meg? - Austin hangja megütötte a magas "C" -t.
-Aust, csillapodj le, nem gáz. - felálltam majd Zaynhez sétáltam és egy puszit nyomtam a szájára. Köszönés nélkül kiléptem az ajtón majd kocsimba ülve Tiáékhoz hajtottam. Becsengettem majd vártam. Tia egy szoknyás kis ruhába nyitott ajtót. Haja és a sminkje is mint mindig most is tökéletes volt. Ránéztem azzal a tipikus "mi van" nézéssel mire elnevette magát.
-Vásárolni megyünk.
-Most komoly? Gyere inkább menjünk ki deszkázni! - Rám nézett egy "hülye vagy!?" fejjel majd berángatott az autójába.
-Akarsz valamit venni?
-Most hogy mondod igen!
-Na és miket? - teljesen bezsongott a ruháktól.
-Mondjuk egy fekete bőrdzseki egy hozzávaló cipővel. Kéne egy új vörös rúzs is.
-Minek?
-Csak! -vágtam rá mosolyogva.

*Vásárlás után*

-Tia totál lefárasztott! - morogtam Zaynnek a telefonba.
-Mert? - nevette el megát.
-Nos, legyen mindenben rózsaszín...stb!
-Jaja, siess haza mert valamit meg kell beszélnünk!
-Rendben! Csók! - kinyomtam majd a gázra tapostam. 20perc után befordultam az utcánkba majd leparkoltam a ház előtt. Kiszedtem a szerzeményeimet majd kinyitottam a kaput. Kikötve, ott volt egy kifejlett kb 2 éves Doberman. Engem meglátva hangos ugatásba kezdett amit egy nevetéssel nyugtaztam. A bejárati ajtó előtt letettem a táskákat majd a nappaliba indultam Zaynhez. A kanapén ült. Könyökei a térdein voltak, kezeit összekulcsolta.
-Ülj le. - leültem vele szembe majd felkapta a fejét. Végigmért majd felállt és elkezdett sétállgatni a szobában.
-A kinti kutya a tiéd, Zeusz. Meg van az is hogy ki lesz a társad. - na szuper ez kellett még.
-Na ki? - mosolyt erőltetve kérdeztem.
-Austin. - szemeim kikerekedtek, szám nyitva maradt. Teljesen lesokkolt. Felálltam egy hanyag pillantást vettem Zaynre majd felmentem a szobánkba, hátradőltem az ágyon a plafont bámulva.

FONTOS!!!

Sziasztok! Most nem résszel jöttem hanem egy kis infóval!
###
1. Ritkábban lesznek részek de jóval hosszabbak, tartalmasabbak lesznek!

2.Az 1.évad Austin és Stella történetének egy szakasza volt.

3.Az előbbihez kapcsolódva, minden évad (nem tudom mennyi lesz) az életük egy szakasza lesz! Vagyis lezárult az 1.évad sztorija és egy új kezdődik.

4.A történet továbbra is 36. ...40. részként lesz írva! Nem fogom kiírni hogy hanyadik évad!

###
Minden részhez elvárnám a 3 kommit. Mostantól úgy lesznek részek ha megvan a 3 komi lesz rész ha nem akkor nem lesz rész! Mivel reggel 5:30kor kelek bevállalnám így hogy felkelek miattatok 4 órakkor és elkezdem megírni a részt! De ez megint komi után működik!

Köszönöm hogy elolvastad! ♥

35.rész

~Stella

-Gyere menjünk. - Zayn felállt majd kezet nyújtott. Kézenfogva sétáltunk végig az ösvényen majd végig. Rákellett jönnöm hogy az autót az iskolánál hagytuk.
-Gyere felveszlek! - Zayn az ölébe vett majd elindult.

◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Hogy kerültem "haza"? Zayn itt fekszik mellettem...Ohh! Az ölében vitt az autóig. Azt hiszem egyre jobban szeretem. Adtam egy puszit a szájára majd felálltam. Levettem a szennyes ruhám, lezuhanyoztam, hajat- és fogatmostam majd belebújtam egy kényelmes ruhába. Hajnali 3 óra. Nem vagyok fáradt valahova elkéne mennem. Írtam egy levelet Zaynnek majd felkaptam a sporcipőmet. Úgy döntöttem hogy a tengerparton kocogni fogok. Milyen hülye kocog a parton hajnali háromkor? Gondolkozásomból egy gyönyörű hang zavart meg. Gitár kíséretével. Nem lehet baj ha megnézem hogy ki énekel. Elindultam a hang irányába. Egy sziklán ülve, piros gitárral a kezébe Austin ül ott. Szótlanul mellésétálltam majd leültem. Hogy miért ültem le azok után hogy otthagytam? Nem tudom. De szeretem. Vett egy mély levegőt, lerakta a gitárját de még mindig nem nézett rám. Behunyta a szemét majd hátradőlt. Mindenkinél jobban szeretem de ott van Zayn is.
-Min gondolkozol? - kérdésem teljesen meglepte. Felállt majd egy követ dobott a tengerbe.
-Nem számít.
-Ahogy akarod. - felálltam én is majd hátatfordítva neki elindultam az ellentétes irányba. Felesleges volt idejönnöm.
-Kérlek hallgass meg. - megtorpantam. Még mindig háttal álltam neki. Eszembe sem volt megfordulni.
-Hallgatlak. - karjaimat összefontam a mellkasomon majd vártam. Ismét vett egy mély levegőt.
-Nem foglalkoztam veled mert bűntudatom volt hogy miattam lőtt le Zayn. Hogy miattam érnek téged a megpróbáltatások, nehézségek. De amint megláttam hogy Zaynnel vagy. Nem bírtam magammal. Azóta folyamatosan iszok. Azthiszem azóta ez az első józan éjszakám. Ja igen, azt mondtad többé nem akarsz látni, de itt vagy! - ezt csendben végighallgattam. Ahogy elmondta hogy ő mit gondol én is akkor.
-Tudod szerintem nem az én hibám hoy Zaynnel voltam, ha azt nézzük legalább ő foglalkozik velem. És tudod miért nem akarlak látni? Mert szeretlek és fáj hogy nem lehetek veled! - ezt még mindig háttal állva mondtam neki. Nekem viszont nincs több mondanivalóm. Kifújtam az eddig benttartott levegőt majd elindultam.
-Most hova mész?
-Tőled messzire!

◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Nos ez lett volna az 1.évad! Kommentbe szeretném ha leírnátok hogy szerintetek miként is lesz folytatás! Tudom ez a rész rövid lett de a 2.évadban majd hosszabb részek lesznek!

34.rész

~Stella

Ma iskola. Csodálatos lesz. Tia majd próbál kifaggatni. Austin mellett kell ülnöm. Figyelni a borzasztó unalmas órákon. Zayn hirtelen el kezd mocorogni mellettem. Felül majd nyom egy puszit a hajamba és kimegy a szobából. Felülök. Szememből kisöpröm az arcomba omló tincseket. Kivánszorogtam az ágyból majd a fürdőszobába mentem. Lezuhanyoztam majd a megmostam a fogamat majd egy száll törölközőbe a szobába mentem. Zayn az ágyon ülve várt. A szája mosolyra húzódott majd kiment. Zayn megváltozott volna? Nem akaratos azóta amióta... Úristen!...Azóta nem akaratos amióta vele hagytam ott Austint! A gondolatba is beleborzongtam. Gyorsan felöltöztem majd megfésültem a hajamat. Felkaptam a táskámat majd lerohantam Zaynhez. Az ajtónnál volt, pont a zárral vacakolt.
-Zayn! Mit csinálsz? - nevettem. Úgy szerencsétlenkedett. Nézni is rossz volt.
-Beletört a kulcs. - továbbra is a zárt piszkálta.
-De szerencsétlen vagy. - ismét nevettem. Nem bírtam megállni. Otthagyta a zárat majd felém indult. Nekinyomott a falnak majd a szemebe nézett. Felhúztam a szemöldököm majd mosolyra húztam a számat.
-Akkor ma ide leszünk bezárva.- simított végig az arcomon.
-Kimegyünk a hátsóajtón ha hazaértünk pedig felhívjuk a lakatost. - Az arca meglepődődöttséget sugalt.
-Jó! Várj meg a kocsiba. - kezembe nyomta a kocsikulcsot majd a konyhába ment. Nem érdekel különösebb kép a hisztije. Hagy csinálja. Nem nekem tesz rosszat vele.

◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Az osztályba belépve rengeteg szempár szegeződött ránk. Köztük, Tia kiváncsi, Justin aggódó, Austin meggyötört tekintete. Zayn pedig csak húzott maga után.
-Hagy üljek Tia mellé, csak óráig!
-Én pedig Mahonehoz?
-Aha! - nyomtam egy puszit az arcára majd lehuppantam Tia mellé.
-Tudom hogy nincs mentségem DE ez a hét zűrös volt és Austin meg Zayn. Minden bonyolult. - hadartam el.
-Mi van Austinnal? Zayn hogy került a képbe? Szakítottatok Austinnal? Miért pont Zayn? - jaj ettől féltem. Tia mindent tudni akar. De az ő érdekében nem szabad mindent elmondanom.
-Ez sok kérdés, bonyolult válaszokkal.
-Stella! Olyan más vagy az utóbbi időbe! - megráztam a fejem. Most ez komoly? Azt sem tudja hogy min mentem keresztül.
-Majd beszélünk. - felálltam majd a padomhoz mentem. Zayn karbatett kézzel várt rám. Felállt majd a fülemhez hajolt.
-Ezért megfizetsz!
-Nagyon várom! - rámosolyogtam majd elfoglaltam a helyem Mr.Mahone mellett. Zayn pedig leült Tia mellé. Az óra unalmasan telt el. Austin csak bambán ült. Valamit nézett vagy talán elbambult. Nem is tudom hogy miért foglalkozok még vele, ja igen megvan az ok. Szeretem még mindig.

◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

-De béna vagy! - morgolódott Zayn. Mögémlépett majd segített megfogni a Floorball ütőt. Ezt Austin undorral a tekintetében nézte végig. Floorballoztunk az órán. Hagy mondjam hogy még ilyen ütővel sem találkoztam nem hogy profi legyek benne. Persze meccseket játszottunk le, voltam olyan szerencsés hogy szinte mindig elestem az ütőben osztálytársaim örömére. És megint elestem. De most sikeresen Austinon kötöttem ki. Alattam feküdt így teljes testsúlyommal rajta voltam. Hiba volt a szemébe néznem. Akkor elvesztettem mindent. De a pillanatot megzavarta az én drága "lelkitársam".Zayn húzott fel majd hátulról átkarolt és adott egy erőszakos puszit. Kicsengettek. Felöltöztem majd leengedtem a hajam és megfésültem. Összepakoltam a cuccaimat majd Zayn kocsijához mentem. Ő neki támaszkodva várt rám. A táskája nem volt nála. Bedobtam a táskámat majd mellé álltam.
-Gyere velem. - megfogta a kezemet majd vezetni kezdett. Csak mentünk-mentünk. Egy várost egy elhagyatott út amit egy erdő követett.
-Oda akarsz menni? -bólogatott majd elindult az erdőbe. - Ideág miért nem jöhettünk volna kocsival? - kiabáltam de nem érkezett válasz. Mint egy süket ment előre. 30perce mehetünk az erdőbe. A nap elkezdett lemenni. Alkonyat. Valami csodálatosan szép. Mindig is szerettem az eget nézni mintha egy különálló világ lenne, vagy nem is tudom. Persze ha másnak mondanám biztosan bolondnak gondolna.
-Stella! Merre vagy? - annyira gondolkoztam hogy totálisan eltévedtem. Zaynt nem láttam csak a hangját hallottam. -Maradj ahol vagy! - megtorpantam majd vártam. Hirtelen két kart éreztem a derekam körül. Zayn az.
-Szépségem, mondták már hogy használd a szemed? -megfordultam majd a kezeimet a nyaka köré fontam.
-Mondták. Hova viszel? - kérdeztem kiváncsian. Ő csak biccentett a fejével. Egy kis köves út volt amit észresem vettem. A végén egy park volt, a közepén pedig egy vízesés. Mesébe illően szép.
-Tetszik? - vigyorgott rám Zayn.
-Csodaszép.
-Gyere! - megfogta a kezem majd a vízesés felé kezdett el húzni. Leültünk egy fa tövébe majd a holdat ahogy felkúszik az égre és a zubogó vízesést kezdtük el nézni.
-Mit jelentek neked? - Zayn kérdése teljesen meglepett. Fejemet hátradöntöttem a mellkasára.
-Ez bonyolult.
-Szerintem feltudom fogni.
-Őszintén!? Magam sem tudom.Hogy veled mi van!? Nem tudom de most melletted vagyok. Hogy Austinnal mi van!? Nem tudom! 
-Nem is bonyolult. - elkezdtem nevetni. Nehéz bevallani de jól érzem magam Zaynnel...De Austin...Austin mindig az igazi marad.

33.rész

Sziasztok! Alig tudom elhinni de kaptam 5 kommentet a 32.részre. Borzasztóan örültem neki. Köszönöm szépen! ♥

◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

~Stella

Egy hete hogy nem beszéltem Austinnal. Pontosabban azóta amióta faképnél hagytam. Hogy mi lehet vele? Talán Justin tudja. Vagy ő sem. De jelen pillanatban nem érdekel.
-Édes, indulhatunk? - lépett be a "szobánkba" Zayn. Egy pár csók volt eddig. Nem akarom azt amit ő igen. Hisz hiába tagadom vagy nem akarom ezt érezni Austint szeretem, még mindig. Bólintottam majd felkaptam a kistáskámat és Zayn után indultam...

-Nézd! Az a bár jó?
-Aha! - adtam egy puszit a szájára majd a bárba indultunk. Rengetegen voltak. Az emberek csak isznak és táncolnak. Nem igazából vonaglanak. A bárpult tele van emberrel.
-Mit iszol? - lépett Zayn a pulthoz. Végig néztem az embereken majd valakin megakadt a szemem. Ő az. Itt van. Ő is csak meredten nézett engem. Meg kell mutatnom neki hogy nem számít. Zayn meglátta hogy kit figyelek pontosabban. Elémsétált majd hosszasan megcsókolt. Csók után kezét végíghúzta a száján, megtörölte vagy mi!? Majd visszament a pulthoz. Egy koktélt nyomott a kezembe. Az alja kék a teteje pink volt. Tele volt gyümölccsel. Valami isteni finom. Zayn és Austin egymást kezdték el bámulni. Zayn talán csak azért csókolt meg mert ezt mindet Austin látta és csak bosszantani akarja!?

~Austin

Egy hete. Pontosan egy hete ment el életem szerelme. Nélküle üresek a napjaim, szürkék a hétköznapjaim. Teljesen tönkrementem. Egy bárban ülök most is és ki tudja hanyadik italom iszom.Ami bennem van üresség szinte felemészt...Itt van. Látom! Malikkal van? Tessék? A pohár is szétroppant a kezem között...Alig bírom magam tűrtőztetni. Stella milyen átéléssel csókol vissza.Talán engem akar bosszantani, de Zayn ment oda hozzá. Rengeteget ittam már de annyi józanságom van hogy tisztán lássak. Zayn megragadta Stella kezét majd behúzta a táncolók közé. Testem bizseregni kezdett az arcom felforrósodott. Azt hiszem totálisan elborult az agyam. Zayn belemarkolt Stella fenekébe. Jó ennyi. Kész, vége van. Felálltam majd feléjük indultam. Ha akartam volna se bírtam volna ezt megállni. Stellát elrántottam majd ismét egy hatalmasat behúztam Maliknak.
-Csak hogy tudd hol a határ! - ráordítottam a földön fekvő gyökérre majd Stellát a karjánál fogva kivezettem az épületből.
-Te nem vagy normális! Egy idegbeteg seggfej vagy! - ordított rám, majd nekem hátat fordítva elindult ellentétes irányba. Megragadtam a karját majd visszarántottam. Nekem ütközött. A szeme undort sugalt de nem fogom hagyni hogy ellent mondjon nekem. Egyik kezemet derekára vezettem a másik kezemmel pedig végig simítottam az arcán.
-Undorító vagy! - ezt a szemembe mondta. Ha eddig nem lettem volna lelkileg összetörve most biztos megtörtént volna. Idegeségemben kelleténél erősebben vágtam neki a fallnak. Elájult.

~Stella

A fejem sajog. A szám és a szemem lekötve. Kezem, lábam szintén. De hogy kerültem ide? Ki hozhatott ide Zayn biztosan nem. Akkor csak az a f*szkalap Austin lehetett. Elkezdtem mocorogni hátha valahogy sikerül eloldanom magam. De tévedtem. Ő oldozott el. Számról letépte azt a ragasztó felét, szememről leszedte a kötést. Kezemet eloldozta majd a lábamat is. Majd visszaült velem szembe és a kezét kezdte el morzsolni, de végig engem nézett.
-Miért? Miért hoztál ide?
-Nem veszíthetlek el.
-És a jó megoldás az hogy elrabolsz? Tudod amikor nem figyeltél rám, akármit tettem te csak a telefonodat nyomkodtad. Ok nélkül. Vagy talán az zavart hogy Zayn kiemelt a kocsiból? Amíg te azt is leszartad hogy a bőröndöket meg mindent hogy ráncigálok fel-le?
-Igazad van.
-Ennyi, ezt TE sem gondolhatod komolyan! - felállt majd mellém sétált. Lassan felhúzott az ágyról majd szembefordított magával.
-Sajnálom.
-Oké, Viszont ha nem haragszol Zaynt meg kell keresnem! - rákacsintottam majd elsétáltam előtte.
-Ja Austin! - bájosan rámosolyogtam. - Mondtam hogy nem akarlak többé látni! - küldtem neki egy puszit majd elindultam. Borzasztóan fáj minden. Minden amit tettem vagy amit mondtam. Nem akartam ŐT megbántani de nem tehettem mást. Ahogy kiléptem a házból megcsapott egy tipikus parfüm illat de mivel eddig a cipőmet vizsgálgattam nem néztem előre. És igen. Itt várt rám egy hatalmas monoklival. Rámosolyogtam majd beültünk az autóba. Nem szólt hozzám. Nincs mit mondania. Viszont nekem van.
-Én sajnálom.
-Shhh, fogd be! Nem a te hibád. Viszont egy hét kihagyás után muszály lesz suliba mennünk.- szám elé kaptam a kezem. Olyan sűrű volt ez az egy hét hogy teljesen elfeledkeztem Tiáról. TELJESEN! -Valami baj van?
-Tia, a barátnőm.
-Ja igen, mellette ülök. De mi a probléma?
-Az hogy teljesen megfeledkeztem róla. - válassz kép elhúzta a száját. Kösz Malik hatalmas segítség. Hogy őszinte legyek semmi kedvem hozzá. De muszály.

32.rész

~Stella

Már egy hete itt vagyok. Ma végre haza mehetek. Austin pont a papírokat intézi. A baleset óta alig szól hozzám. Agresszív, távolságtartó, Zayn többet törődik velem.
-Indulhatunk?  - felkapta a bőröndömet majd kisétált az ajtón...Az autóban csend uralkodott. Nem szólt hozzám. Jobbnak láttam inkább nem piszkálni. A háza előtt Zayn autója állt. Már akkor felhúzta az agyát. Össze vissza rángatta a kormányt és a váltót. Egy határozott mozdulattal leparkolt a másik autó mögött majd kiszállt és kirángatta az autóból a bőröndöt. Majd bevitte a házba. Én is kiszálltam. Zayn elém ugrott majd az ölébe vett.
-Mi a franc? - Austin kikapott Zayn öléből lerakott a földre majd meglendítette az öklét. Zayn összerogyodt. Odaakartam menni hozzá de Austin felkapott majd bevitt a házba. Lerakott a kanapéra, felviharzott a szobájába. Felálltam majd a bőröndömet magam után ráncigálva felmentem a vendégszobába. Nem akartam Austint zavarni. Amióta együtt vagyunk hivatalosan azóta csak veszekedünk. Előtte pedig annyira jól megvoltunk. Leraktam a bőröndömet majd a fürdőbe mentem. Szívesen beleülnék egy kád vízbe de a sebemet nem érheti úgy víz. Óvatosan letusoltam majd felöltöztem. Felkötöttem a hajam majd a konyhába mentem. Austin is ott volt. A hűtő előtt állt.
-Vegyek ki neked valamit? - megráztam a fejem majd leültem az egyik székre. Leült velem szembe de a telefonját kezdte el nyomkodni.
-Austin, itt van befejezve! Soha többé nem akarlak látni. - felálltam majd otthagytam. A cuccaimnak a fele összevolt pakolva így csak a másik fele kellett. Azt hiszem most törtem lelkileg össze. Nem elég hogy úgymond testileg ismét tönkre mentem most pedig rátesz ő is. Lelkileg... Számomra az utóbbi rosszabb. Nem jött utánnam. Szóval ennyire nem érdeklem. Kit is hívhatnék. Ja igen.
-Szia, elszeretnék költözni innen.
-5 perc és ott vagyok. - kinyomta. Az életem egy része azt hiszem romokban hever. Leültem az ágyamra majd vártam.
"Itt vagyok" az üzenetet olvasva akaratlanul is elmosolyodtam. Felkaptam a cuccaimat majd lesiettem a lépcsőn. Austin pont telefonált. Gyorsan kiléptem az ajtón majd Zayn autójához siettem. Egy hatalmas vigyorral üdvözölt. Nekem nem volt kedvem mosolyogni. De szerintem megérti. A táskáimat a csomagtartóba tette majd beült ő is az autóba.
-Hogy engedett el?
-Telefonált, nem tudja.
-Biztos vagy benne hogy ezt akarod?
-Ennyire még semmiben sem voltam biztos. - végig simított az arcomon majd beindította az autót. Hamar a házához értünk. Kivettük a cuccaimat majd beléptem oda ahova egy héttel ezelőtt még Austin miatt áldoztam volna fel az életemet. Ebben a pillanatban nem hiszem hogy megtenném.
-Egy szobát előkészítettem neked. Menj pihenj le.
-Köszönöm. - nyomtam egy puszit az arcára majd felszaladtam megkeresni a szobát. Az ajtóra egy szív volt ragasztva. "NEKED" felirattal. Igen, azt hiszem megtaláltam a "szobámat". Mivel nemrég zuhanyoztam ezért csak megmostam a fogam majd befeküdtem az ágyba...Épp elaludtam volna de elkezdett szakadni az eső és dörögni az ég. A fejem is megfájdult. Àtmentem Zaynhez majd kopogás nélkül benyitottam.
-Netán féllsz?
-Szeretnéd? Igazából csak gyógyszert akartam kérni de félhetek is. - nem tudom mi ütött belém. Őszintén!? Nem is érdekel!

~Austin

Annyira bunkó voltam Stellával. Bocsánatot kell hogy kérjek. Felszaladtam az emeletre majd bekopogtam. Nem válaszolt, biztos alszik. Benyitottam. Sehol semmi. A cucca és ő maga sincsen itt. Malik elvitte. Azt hiszem most tudatosult bennem hogy elvesztettem. Talán örökre. Nem az nem lehet. Megfogtam egy vázát és neki vágtam a fallnak. Elkezdtem lebontani a szobát. Nem az nem lehet. Stella...Stella nincs többé. Elővettem egy üveg italt majd leültem az ágyra. Idegesen kezdtem el feltépkedni a papírt az üvegről. Amint sikerült felbontottam, az italt szürcsőlni kezdtem. Keserűnek éreztem. De azt hiszem nem is az ital volt az. Talán én lettem "keserű". Elvesztettem mindenkit. Nincs aki szeressen. Nincs. És azt hiszem én sem tudok Stellán kívűl mást szeretni.

31.rész

~Austin

-Hívd a mentőket! - ordítottam Zaynre. Stella még eszméleténél van de nem sokáig. Leültem mellé majd a fejét az ölembe tettem. Nagyon erősen vérzik.
-Aus..Austin. - alig hallhatóan szinte nyöszörögte.
-Minden rendben lesz! Minden! - ahogy ezt kimondtam elvesztette az eszméletét. Zayn berohant 2 mentőssel. Feltették egy hordágyra majd a mentő felé vitték.
-Csak egy ember jöhet!
-Menj te! - jelenette ki Zayn. Ezen most nagyon meglepődtem. Gyorsan beültem majd szirénát bekapcsolva indultunk a kórházba. Minden rendben lesz! Minden! A franca. Hogy lehetne minden rendben? Hirtelen megálltunk. Kiugrottak a mentősök majd hirtelen sebességgel mentek be a Stellával a kórházba. Én is futottam utánnuk. Stellát bevitték egy műtőbe. A műtét 2 órás lehetett. Az orvosok nem mondanak semmit. De mit is mondjak Stella szüleinek? Majd felhívom Marcot!
-Mr. Mahone?
-Igen? - fordultam az idegen hang irányába.
-Miss Black 1 óra múlva felébred. Szeretne vele lenni?
-Igen. Hogy sikerült a műtét?
-Jól! - vágta rá majd a kórteremhez kísért. Beléptem az ajtón. Stella ott fekszik az ágyban hófehéren. Annyira rossz így látni. És ez mind miattam van. Másodjára áldozta fel az életét értem. Leültem mellé. Megfogom a kezét majd ráborulok. Sikerült elaludnom.

~Stella

Mindenem fáj. Borzasztóan lüktet a fülem. A fejem majd szétszakad. Lassan elkezdem kinyitni a szemem. Homályosan látok szinte mindent. Egy pár pislogás után viszont minden kiélesedik. Austin van rámborulva. Elaludt. Elkezdtem piszkálni a haját. Hirtelen megijedt majd felkapta a fejét, megrázta majd rámnézett.
-Stella. - teljesen komoly volt a hangja. - Nagyon haragszok rád! Miért áldoznád fel az életedet miattam!? - szinte kiabált. De még mindig szorítja a kezem.
-Mert szeretlek. Ez egyszerű. - nevettem el magam. De meg is fájdult a hasam. Teljesen bevagyok kötve. Szóval megműtöttek.
-Anyáék? - kérdeztem mosolyogva. Megvakarta a tarkóját majd felállt.
-Előbb Marcal kell beszélnem. - hunyta le a szemét. Majd felállt és kisétált az ajtón.

~Austin

-Marc! Gyere azonnal a város kórházába. Zayn véletlenül lelőtte Stellát!
-Ezt ilyen nyugodan mondod?
-Már megműtötték és fel is ébredt. Minden rendben van. Majdnem.
-Mi a gond?
-A szülei.
-Azt majd én elintézem! Fél óra múlva ott vagyok. - ezzel ki is nyomta. Visszasétáltam Stella kórterméhez. Zayn jópofizott.
-Khmmm. -léptem be az ajtón.
-Austin tudod hogy..
-Figyelj! Ha Stella nem lenne ilyen buta akkor most én feküdnék ott! Valószínű jobb lenne! De ezt ne akard kimagyarázni.
-Jó. - nyomott egy puszit Stella arcára majd kiment. Puszilgatja Stellát? Ez egy féreg.

~Stella

Nem haragszok Zaynre amiért lelőtt. Hisz én álltam oda. De Austint megakarta őlni. Ezt sosem bocsátom meg neki. Hihetetlen hogy mikre képes ez a gyerek. Nem tehettem mást. Ahogy elveszítettem Rockyt az is borzasztó volt. De Austint nem élném túl.
-Min gondolkozol ennyire?
-Semmin! - vágtam rá. Mindegy hogy min gondolkozok! Úgy is megtörtént már, ezen változtatni nem lehet. Megjött Marc, kihívta Austint. Sokat beszélgethettek mert azt hiszem elaludtam...

Állandóan elalszok. Talán a nyugtató hatása. Altatót nem igazán kaphattam. A fejem még jobban fáj mint elalvásom előtt.
-É szeretem! - hallottam Austin kétségbeesett kiabálását.
-Nem érdekel, eltűnsz vagy eltűntetlek az életéből! - apa is ordított. Megrázta a fejem majd pislogni kezdtem. Austin és apa veszekedtek. Anya hátulról nézte ezt az egészet.
-Kincsem! - szaladt oda hozzám. Apa is odajött. Most Austin maradt a háttérben.
-Ahogy kikerülsz innen, haza költözöl.
-Austinnal maradok! - jelentettem ki. Teljesen nyilvánvaló hogy nemfogom hagyni hogy elveszítsem Austint.
-Nem! Ő nem mehet többet a közeledbe! - mutatott Austinra. Megforgattam a szemeimet majd Austinra mosolyogtam. Anya is mosolygott. Ő nagyon szereti. Apa persze nem. Hirtelen Justin lépett be az ajtón. Kezet fogott Austinnal. Köszönt anyáéknak majd leült mellém.
-Ő meg ki? - kérdezte apa. Az arca vörös volt a dühtől.
-A legjobb barátom! - válaszolta Austin. Valamin viszont teljesen elbambulva.
-És?
-Apa kérlek!
-Jó! Ma még benézünk hozzád. - adtak egy-egy puszit majd kisétáltak az ajtón. Kifújtam az eddig benttartott levegőt. Mire mindkét fiú elnevette magát.

30.rész

Sziasztok! El sem hiszem hogy idáig eljutottam. Köszönöm szépen a sok olvasót és a kommenteket. Hogy őszinte legyek nekem nincs meg a sztori csak ami épp az eszembe jut leírom. Nem tudom hány részes lesz de majd úgy is kiderül.

☆★☆★☆★☆★☆★☆★☆★☆★☆★☆★

~Stella

Mivel kimenőt kaptunk, Austinnal elmentünk vásárolgatni meg sétálni a városba.
-Oda beszaladok. Várj meg. - adott egy puszit a homlokomra. Igaz még mindig nagyon haragszok rá de szeretem. A bolt ahova bement egy kis sikátor mellett van. Gondoltam sétálok egyet így bementem a sikátorba. Elsétálltam a végéig de ahogy visszafordultam Zaynnel találtam szembe magam.
-Mit szeretnél? - kérdeztem tőle egy mosoly kíséretében.
-Hol vannak a cuccaid?
-Austin magához költöztetett. - nevettem. De hirtelen csak egy ütést éreztem majd minden elsötétült.

~Austin

-Stella? - már vagy egy órája ezt kiabálom. Az egész várost bejártam már se sehol sem találom. A telefonja ki van kapcsolva. Lehet visszament a táborba. Elfutottam a táborba. Mire odaértem csurgott a ruhámból a víz. Kapkodtam a levegőt a torkom pedig ki volt száradva.
Berohantam szinte az összes házba. Ja igen. Az enyémbe még nem.
-Tia, Justin! Merre van Stella?
-Veled volt!
-Eltűnt! Nem veszi fel! - leborultam a földre.
-Hé bro. Minden rendben lesz! Megtaláljuk.

~Stella

Mindenhol sötét van. Egy kis lámpa ég a szoba másik végében. Egy széknek vagy kikötve a kezem és a lábam. A szám le van ragasztózva. Ki kell szabadítanom magam valahogy. Elkezdek ugrálni vagyis próbáluk ugrálni a székkel de nem sikerül. Elboruloltam. Egy hatalmas csattanással értem földet. Zayn berohant az ajtón.
-Szépségem, felkeltél? - majd egy mozdulattal letépte a számról a ragasztót.
-Amint látod. - forgattam meg a szemeimet.
-Hé! Te így nem beszélhetsz! - felmutatta a mutató ujját. Ezen csak gúnyosan elmosolyodtam majd elfordítottam a fejem.
-Felhívhatnám Austint?
-Hagy gondolkodjak..hmm..nem! - odafordítottam a fejem majd szembe köptem. Még sose csináltam ilyet de most ezt jónak láttam. A kezével megmarkolta a hajamat majd úgy húzott magához székestől. Adott egy erőszakos szájra puszit. Nem tudtam elrántani a fejem olyan erősen szorította.
-Nem foglak bántani. - eloldozott majd levágott az ágyra. Kiment az ajtón én pedig ott maradtam a sötét szobában. Odasétáltam az ablakhoz majd egy hirtelen mozdulattal felránottam a redőnyt. Leoltottam a kislámpát majd törökülésbe leültem a földre. A szoba szép volt. Barack és fehér szín uralkodott benne. Ez biztos Zayn háza.
-Te meg mi a francot csinálsz? - lépett be az ajtón egy tálca kajával. - Egyél!
-Biztos hogy nem!
-Márpedig enni fogsz!
-Hogy teletömj isten tudja milyen droggal? Köszönön kihagyom.
-Gyere! - intett a kezével. Felálltam majd odasétáltam hozzá. Megfogta a kezemet majd elkísért a konyhába.
-Megfelel?
-Ja, azt hiszem. Te éhes vagy? - bólintott. Csináltam hat szendvicset. Neki négyet magamnak kettőt. A háza nagyon szép. De hát mit várunk? Ő a főnök. Pontosabban a főnököm. A gondolattól is ráz a hideg. A táskám és a telefonom vajon hol lehet?...

2 órája ülünk a kanapén és bámuljuk a kikapcsolt TV- t. Azt sem tudom hogy mi van Austinnal. Tiával. A családommal. Semmit sem tudok.
-Miért vagyok itt?
-Sokat jelentesz nekem! - nem néz rám csak tovább bámulja a fekete TV- t üres tekintettel.
-Tudod nekem is sokat jelent valaki és nem tudom hogy mi van vele! - keltem ki magamból. Elrabol? Ez a legmegfelelőbb dolog?
-Nem hívhatod fel! - felugrott majd azzal a lendülettel kiviharzott a szobából. Még vagy 10 percig nézhettem a TV- t majd Zayn után indultam. Körbejártam már a lakást de sehol sem volt. A házban van egy ajtó aminek karamell színe van. Kopogás nélkül benyitottam. Egy gyönyörű hang egy gitár kiséretében. Kilépek a tetőri ablakon. Zayn ül a háttal nekem. Gitározik és énekel. Gyönyörű hangja van. Ügyesen játszik. Hamar befejezte a dalt. Letette maga mellé a gitárt majd csak bámult előre.
-Ez gyönyörű volt. - rámkapta a tekintetét majd visszafordult és megint a tájat kezdte el csodálni.
-Mit akasz?- kérdezte alig hallhatóan. Nem válaszoltam csak leültem mellém.
-Tudod azt hiszem most jöttem rá hogy neked ez a nagyon vagány vagyok arcod csak egy állarc. - mosolyogtam rá kedvesen. Dühvel teli szemével rámpillantott majd szólára nyitotta a száját de egyből vissza is csukta.

~Austin

Ezt nem hiszem el! Muszály megtalálnom. De hogy tűnehetett el. Hisz Zayn sincs itt! Persze Zayn! Ő vitte el! Leugrottam a tornácról majd a városba indultam. Mivel itt nincs kocsim futnom kell. Zaynnek tudom hol van a háza. Biztos ott vannak. Hisz hova vihette volna máshova. A ház gyalog 1 óra. Muszály lesz futnom. Majdnem minden saroknál megálltam egy picit pihenni. Az utolsónál viszont megpillantottam a hatalmas barack színű házat. Lépteim felgyorsultak. Amilyen gyorsan csak tudtam futottam. A kapu vasból volt. Becsengettem. Stella nyitott ajtót nevetve. Nevetve!?
-Austin! Istenem! - bújt oda hozzám!
-Hogy kerülsz ide? Mit csinálsz itt? Miért hagytál ott egy szó nélkül? - bombáztam a kérdéseimmel.
-Elájultam Zayn hozott ide. Raboskodom. Nem akartalak ott hagyni.
-Mahone! - már csak ő kellett.
-Stella, gyere ide! - kérleltem Stellát. Elindult felém de Malik a karjánál fogva visszarángatta és magához húzta.
-Az előbb kedvesebb voltál. - sziszegte Stella alig hallhatóan. Aggaszt hogy mi történhetett itt amíg csak ők ketten voltak. Zayn kedves, Stella nevetve nyit ajtót!?
-Gyere beljebb! - intett Malik a kezével majd beléptem a kapun. Bezártam a kaput majd lépkedtem utánnuk. A kert nagyon szép. A ház is hatalmas. Besétáltunk a nappaliba. Zayn a fotelba ült le. Én a kanapára. Stella elindult felém de Zayn hirtelen felállt majd a fotelba rántotta. Elé állt. Semmit sem látok Stellából szerintem ő sem belőlem. Zayn egy fegyvert vesz elő. Hátrálok 2 lépést de a dohányzó asztal megállít. Zayn rámszegezi a tekintetét majd elvigyorodik. Behunyom a szemem és várom a történéseket. Egy hatalmas durranás de nem érzem a fájdalmat. Kinyitom a szemem és megpillantom Stellát a földön összegörnyedve.

29.rész

~Austin

Annyira megbántam ahogy viselkedtem Stellával. Lehet hogy hajnali 4 van de és most akarok bocsánatot kérni. Felkaptam egy rövidnadrágot meg egy pólót majd a házukhoz indultam. Résnyire nyitva volt az ajtó ezért bementem. De a franciaágyon Stella aludt Zaynnal! Mi van? Stella teljesen elvolt húzódva viszont amint láttam Zayn teljesen nyomult rá. Az egyik kezét rá is tette a derekára. De viszont Stella pont akkor kelt fel és arrébb gurította azt a férget. Nagyon bánt az hogy Stella nála vígasztalódott. Mondjuk minden az én hibám. Itt kint volt egy kanapé. Ráfeküdtem gondolkozni. De elaludtam.

~Stella

Kisétáltam a szobából és Austint pillanottam meg ahogy a kanapén vekszik. Tiszta libabőr. Megfogtam egy takarót és ráterítettem. Bementem a fürdőbe. Gondosan magamra zártam az ajtót nehogy valamelyik benyisson. Megmostam a hajamat és a fogamat. Ezek után felöltöztem majd dobtam.magamra egy kis sminket. Kiléptem az ajtón. Austin és Zayn beszélgettek. Tudnak egymással normálisak is lenne? A múltkor Zayn majdnem megölte Austint. Ezekbe mi ütött?
-Reggelt! - vágtam oda flegmán majd kisétáltam az ajtón. Az erdő felé vettem az irányt. Valaki hátulról visszahúzott a karomnál fogva.
-Én..
-Ne magyarázkodj Austin! Megértem hogy aggódtál de ezt nem így kell megbeszélni. Most pedig hagyj. - vágtam a szavába. A fülembe raktam a fülhallgatót majd leültem a "fámhoz". Austin csak állt velem szembe és nézett.
-Mit akarsz tőlem?
-Hallgass meg. - bólinottam majd leült mellém. Behunytam a szemem és vártam hogy megszólaljon de semmi. Csak engem nézett.
-Austin! Van 3 perced!
-Szeretlek. - csak ennyit mondott.
-Ezzel semmi sincsen elintézve. Elfordítottam a fejemet hogy ne lássa az arcomat.
-Tudom de...ezt nem tudom megmagyarázni!
-Mert te mit tudsz megmagyarázni. Semmit! Én mindent okkal teszek viszont te..-néztem fintorogva végig rajta. Felállt majd lassan közelíteni kezdett. Óvatosan neki tolt egy fának. Megcsókolt. De olyan gyengéden hogy így még soha. Nem toltam el viszont nem is viszonoztam. Csalódottan rámpillantott.
-Neharagudj. - ennyit tudott csak mondani, elmosolyodtam. De ennyivel nem fogok neki megbocsátani.
-Ma a városba megyünk. Öltözz fel. - bólintott majd elindult. Én is utánna elindultam de én a saját házunkba.
-Stella! - szaladt vissza Austin..
-Igen?
-Miért aludtál Zaynnel? - na szuper. Most ezt kell megkérdezned. Mindig a legjobb kérdések.
-Talán megvan tiltva? - visszakérdeztem. Jobb ötletem nem volt.
-Ami azt illeti igen. - mi van? Ezen most nagyon meglepődtem.
-Rajtam kívül senki sem aludhat veled!
-Menj öltözz fel. - elkezdtem tolni a házuk felé. De sikertelenül.
-Miért aludtál vele? - hangja egyre komolyabb és hangosabb lett.
-Mert!
-Tetszik neked? Őt szereted? - itt már szinte ordított.
-Nem! Téged! Semmi nem volt. Megmondtam hogy nem érhet hozzám. Itt nem ő a főnököm. - már én is ordítottam.
-Szóval ha a főnököd akkor hozzádérhet?- teljesen elborult az agya. Az arca vörös volt a szemei pedig feketék. Nem szóltam egy szót sem csak hátatfordítottam neki. Megfogta a kezemet majd visszahúzott.
-Te abba a házba nem mész vissza. Indulj meg az enyémbe. - így még sose beszélt velem. Nem akartam tovább idegesíteni így bementem a házukba. Tia és Justin nem volt sehol. Austiné volt a kisszoba. Bementem majd leültem az ágyra. 3 perc nem telt bele Austin áthozta az összes cuccomat. Ledobta az ágyra őket majd magára rántott.
-Én csak..csak azt akarom hogy az enyém legyél! - nagyon haragudtam most rá de ezt nagyon édesen mondta.
-Féltékeny vagy? - vontam fel a szemöldökömet.
-Én tudod csak...öhmm...na jó nagyon. Olyan rossz azt látnom hogy ő ér hozzád vagy mellette kelsz fel és ezeket nem mind velem.
-Ezt elmondod. Oké. Ari meg minden. De ennyivel le van zárva a dolog szerinted?
-Tudom hogy nincs de mit szeretnél?
-Ígérd meg hogy ilyet többé nem csinálsz. Hidd el ha nem szeretnélek nem lennék veled.
-Tudom. - nyomott egy puszit az arcomra.
-Ezt én tettem? Mond hogy nem.
-Oké , nem te tetted. - megforgatta a szemeit amin elnevettem magam.
-Fáj?
-Ez csak egy lila folt. - megpuszilta a csuklómat majd a szemembe nézett.
-Még haragszol?
-Ordítoztál, erőszakoskodtál, ide rángattál. Nem haragszok. Csak inkább csalódott vagyok.
-Na! - az arcomat végig simította majd a hajamat a fülem mögé tette.
-Ne hisztizz! - megforgattam a szememet majd felültem.
-Menj öltözz fel! - elment öltözködni. Istenem. Miért ilyen akaratos. Hogy lehet olyan buta hogy azt hiszi hogy nem szeretem? Az életemet odaadnám érte. De azt hiszem bizonyítottam amikor Zayn és közé álltam. Zayn pedig naiv ha azt hiszi hogy vele leszek csak mert a főnököm.

28.rész

~Stella

Istenem de fáj a fejem. Kinyitottam a szememet és Austin szobájába voltam. Szóval annyire berúgtam hogy nem is emlékszem hogy kerültem ide. Akkor ezért fáj ennyire a fejem. Megpróbáltam felülni de nem ment mert Austin annyira szorított magához. Elkezdett morgolódni.
-Aludj még. - majd lenyomta a fejemet a párnára.
-Ma kezdődik a 2 napos tábor! Gyere. - felálltam majd felhúztam őt is. Tovább morgolódott. Ilyenkor még méllyebb a hangja annyira aranyos.
-Még össze is kell pakolni. - intett egyet a kezével. Tényleg rosszul aludhatott. Megfogtam a bőröndömet és belepakoltam. Kerestem egy másik bőröndöt Austinnak is. Amíg a fürdőben volt bepakoltam neki is. Majd kikészítettem a ruháját az ágyra. Hirtelen átölelt hátulról.
-Ne haragudj. - búgta a fülembe. Szembedordultam vele, végig simítottam a tarkóján majd adtam neki egy szájrapuszit.
-Öltözz fel. - nyomtam a kezébe a ruhát. Kiszálltam az öleléséből majd a fürdőbe mentem. Lezuhanyoztam, megmostam a fogam majd felöltöztem. Tettem magamra egy kis szolid sminket. Felkötöttem a hajam majd beszaldtam a szobába. Már egyik bőrönd sem volt ott. Lehet hogy csak 2 napra megyünk de nem lehet tudni milyen lesz az idő vagy hogy kell -e pótruha. Felkaptam a telefonomat a töltővel együtt majd lerohantam a lépcsőn. A kulcs az ajtóban volt. Bezártam gyorsan magam után majd beültem az autóba.
-Azt hittem sosem jössz. - nevette el magát.
-Nagyon vicces, csak hogy tudd én csomagoltam össze neked is. - mutató ujjammal megböktem a mellkasát. Ismét elnevette magát. Most követtem én is. 10 perce nevethettünk majd elindult az autóval. Hamar odaértünk. Egy hatalmas busz várt minket. Austin kiszedte a kocsiból a bőröndöket majd azokat magunkután húzva elindultunk a buszhoz. Az osztályfőnök ott várt.
-Úgy látom mindenki itt van. Én már felosztottam a szobákat. Hármasával lesztek. Elkezdte felsorolni a neveket. 6 ember maradt. Tia, Justin, Austin, Zayn, David, Én. Jajj...
-Nos akkor a következő páros Tia Justin Austin. - azt hittem összeesek. Hogy Zaynnel meg azzal a Daviddal legyek akit nem is ismerek?
-Nem lehetne cserélni? - kérdezte Aust.
-Nem! - ordította az arcába Mr.Turner. Buszon szerencsére mellette ülhettem. Csak szótlanul ültünk egymást kezét fogva meredtünk előre. 2 óra utazás után megérkeztünk. Tóparti faházak voltak. Előtte egy hatalmas puszta mögötte pedig egy hatalmas erdő. Austinék a 3. házat kapták míg mi a 9.! Kár volt reggel felkelteni. 2 szoba volt. Volt egy franciágyas és egy pici egyszemélyes ágyas szoba. Én persze elfoglaltam az egyszemélyest.
-Mi alszunk ketten? - David totál kiborult.
-Most komolyan Stel. - simított végig az arcomon Zayn.
-Nem érdekel. Egyikőtökkel sem fogok aludni!
-De azt mondtam hogy...
-Nem Zayn itt nem vagy a főnököm itt nem! - kiabáltam az arcába. Persze majd ő fogja megmondani hogy mit tegyek pont itt. Nem érdekelt hogy keresni fognak vagy hogy esetleg teljesen elveszek. Bementem az erdőbe és leültem egy hatalmas fa tövébe. Beraktam a fülhallgatót a fülembe majd neki döntöttem a fejemet a fának.

~Austin

Volt gyűlés. Nem volt ott Stella. Körülbelül három órája nincs meg. Kopogás nélkül berontottam Zaynék házába. A franciaágyon feküdtek.
-Hol van Stella? Amugy itt melegek gyülekezete van? Tőletek nem is féltem már. - nevettem el magam. De aztán megint eszembe jutott Stella.
-Elment valahova.
-Csak ennyi? Kocsija nincs amivel mehetne. Gyalog? Gyalog ilyenkor, egyedül?
-Erősebb mint te gondolnád. Nem lesz baja. - bevágódott az ajtó. Stella volt hála istennek. Mielőtt megszólalhattam volna adott egy szájrapuszit majd Zaynékhez fordult.
-Látom összemelegedtetek. Maradjon is így. - rájuk kacsintott majd visszafordult hozzám.
-Hol voltál? - derekánál fogva húztam magamhoz közelebb.
-Az erdőben.
-Mit csináltál te ott?
-Zenéthallgattam egy fánál. - totál ideg voltam. Szólni sem szólt. Itt idegeskedjem magam halálra a hülyesége miatt.
-Nem gondoltad hogy szólni kéne mondjuk nekem?
-Miért, kellett volna? Nem tartozok magyarázattal! - vettem egy mély levegőt. Nem akartam bántani. De alig bírtam magammal. Zayn elhúzta Stellát majd a falhoz nyomott.
-Most menj el! Reggel gyere vissza nyugodtan. - halál nyugodtan mondta. Talán csak jót akarna!? Nem hiszem. Ő Zayn Malik. Megráztam a fejem majd kimentem az ajtón.

~Stella

-Zayn!
-Igen?
-Öhmm köszi. - alig bírtam ezt kimondani. Borzasztó volt hogy úgymond ő védett meg Austintól. Láttam a tekintetében a dühöt. De ilyet még sosem.
-Hé, tudod hogy rám számíthatsz. Viszont nem akarok Daviddel együtt aludni. Vagy vele alszol vagy velem.
-Mond meg neki hogy cuccoljon át. - mosolyra húzódott a szája majd bement a szobába. Stella! Te hülye! Ha ezt Austin megtudja. De most ez kevésbé érdekel. Àtvittem a cuccomat a nagyszobába. Zayn megágyazott. Az ágy végébe. Jobb és bal oldalra. Leraktam a cuccomat majd lezuhanyoztam. Zayn egy boxerban ült az ágyan.
-Tetszik?
-Van jobb is. - elmosolyodott. Kezdem megkedvelni ezt a srácot.
-Zuhanyoztál már?
-Aha amikor te az erdőben voltál vagy hol.
-Vegyél fel egy pólót!
-Jó. - felpattant majd gelkapott egy trikót. Pólót mondtam. De mind egy.
-Nem érsz hozzám, kellő távolságot tartasz! - bólintott. - Jó éjt!
-Neked is. - mormolta az orra alatt.

27.rész

~Stella

Annyi mindent kéne Austintól kérdeznem. Lehet hogy csak most van meg rá a lehetőségem.
-Austin?
-Hmm?
-Mit akar Zayn?
-Valószínű hogy vele legyél. Talán addig békén sem hagy minket. - megráztam a fejemet hogy ezt a gondolatot kiverjem a fejemből. Én Austint szeretem.
-Miért voltak annyira távolságtartóak velem a munkatársaid?
-Két okból. Te szintén az egyik banda része vagy. A másik pedig hogy te velem voltál. Úgymond tulajdon. És mi nem vesszük el ami a másiké. - megvakarta a tarkóját. Zavarba jött a "tulajdon"szó kiejtésénél. Én tudom hogy érti. De nem valószínű sőt biztos hogy azt hiszi hogy nem értettem meg. Annyira édes volt. Elnevettem magam. Ő pedig csak értetlenül nézett a gyönyörű kékeszöld szemeivel.
-Zavarban vagy? - ahogy ezt megkérdeztem tőle teljesen elpirosodott. Ismét elnevettem magam.
-Tudod én ma este vacsorázni szerettelek volna vinni. De sajnos nem így alakult.
-Nekem ez így tökéletes.  - mosolyogtam rá. Majd egy puszit nyomtam a szája szélére.
-Nem zavar?
-Nem. Veled vagyok. - elmosolyodott. Úgy imádom a mosolyát. Belenéztem a szemébe de hiba volt. Ismét elvesztem a tekintetében. Megráztam a fejem. Vagy bolond vagyok vagy ennyire szerelmes. Austin a homlokát az enyémnek támasztotta. Azt hiszem így lehettünk 2 percig majd oldalra fordította a fejét.
-Gyere velem. - elindultunk a tengerbe.
-Nem akarok vizes lenni.
-Ne nyávogj már. - felkapott az ölébe majd elkezdett a tenger felé sétálni. De mégsem arra ment igazából. Egy kis vízesés felé haladtunk. Mit akarhat itt? A vízesésen keresztül mentünk. Csurom víz lettem. De azt hiszem megérte. Egy gyönyörű barlang volt a vízesésen túl. Gyertyák égtek.
-Tetszik?
-Alig jutok szavakhoz. - a szám egy "o" alakot formált. Mire ő csak elnevette magát. Lerakott majd szembefordított magával. Mélyen a szemembe nézett majd sóhajtott egyet.
-Lennél a ...a barátnőm? - megfogta a kezeimet és úgy húzott magához.
-Nem. - ráztam a fejem. Ő csak sokkolva állt.
-Nem tudnék neked nemet mondani. Igen szeretnék a barátnőd lenni.
-Szeretlek. - nem várva a válaszomat megcsókolt. Egy ideje csókolózhattunk mikor hirtelen eltolt magától. Odament az egyik sziklához. A szikla mögül előhúzott egy üveg pezsgőt és két poharat.
-Tudtad hogy igent mondok?
-Csak reménykedtem. De amikor azt mondtad hogy nem. Akkor tel... - a mutató ujjamat a szájára tettem.
-Maradj csendbe. Ne gondolkodj annyit. - elnevettem magam majd leültem az egyik hatalmas kőre. Austin is leült mellém. Szótlanul ült. Istenem. Megint gondolkodik.
-Min gondolkodsz?
-Rajtad. - nézett mélyen a szemembe. Értetlenül megráztam a fejemet.
-Az iskolában amikor megláttalak a tanár mellett. Amikor súlyosan átvertelek. Amikor a megbízóm voltál. Amikor leugrottál a szikláról és én mennyire féltettelek. Majd amikor a parkban mindent elmondtam neked. Amikor hozzám költöztél. Amikor beléd szerettem. - ennél a mondatnál elmosolyodott.
-Te mikor?
-Hmm, én mindig is szerettem a rossz fiúkat. - felnevettem. De már alid tudtam hol vagyok. Borzasztó sokat ittam. Az utolsó emlékem hogy a barlangban vagyok Austinnal.

26.rész

~Stella

Kiléptem az iskola kapuján és megpillantottam Austint. Elindultam felé de Zayn az utamba állt. Kezét a derekamra csúsztatta így közelebb húzott magához. A hajamat a fülemmögé tette majd végig simított az arcomon. Én csak szemöldökömet felhúzva néztem az előttem álló taplót.
-Mit akarsz? - válla fölött elnéztem és Austint kezdtem el keresni. Megtaláltam. Még mindig ugyan ott állt ahol az előbb. Csak a történéseket figyelte.
-Mégis érdekelne a barátságod.
-Azt te már elbasztad. - ellöktem magamtól majd Austinhoz szaladtam. Szorosan megöleltem amit ő is viszonzott.
-Ez mi volt?
-Én sem tudom. De nagyon zavar hogy az osztálytársunk.
-Engem is. - sóhajtott egyet majd megfogta a kezemet és a parkoló felé húzott. Beültünk az autóba majd nem hazafelé hanem a városba indult.
-Hova megyünk? - kérdeztem izgatottan.
-Elsőnek Marchoz. - tekintete forrt a dühtől. Inkább nem kérdezek tőle már semmit sem. Rátaposott a gázra. Ennyire zavarná Zayn? Nem mondom hogy engem nem zavar de ennyire. Ő csak egy szerencsétlen senkiházi aki mások életére tör. Aust leparkolt majd kipattant a kocsiból.
-Siess már! - nyújtotta felém a kezét. Kiszálltam majd megragadtam a kezét. Kézenfogva besétáltunk. Bekopogtam.
-Gyere! - beléptünk majd Marcot pillantottam meg ahogy csomagol.
-Mit csinálsz?
-Zayn az örökös.
-Mi van? - mordult fel Austin.
-Jól hallottátok. Ő lesz a főnök. - lesütöttem a szememet. Ő lesz a főnök istenem. Hirtelen Zayn toppant be.
-Látom megjöttetek. - végig simított az arcomon majd leült a bőrszékbe.
-Kifelé! - ordította el magát. Elindultunk ki. - Stella te ne. - megtorpantam. Austin még mindig szorította a kezemet. Rábólinottam jelezve hogy nem lesz semmi baj.
-Mit szeretnél?
-Mától fogva én vagyok a főnököd. Szóval azt teszed amit én mondok.
-Miért nem hagysz minket élni?
-Őket hagyom. De neked. Neked mellettem lenne a helyed.
-Én szeretem őt.
-Szerinted engem ez érdekel? Gyere ide. - Odasétáltam majd szembe álltam vele. Felállt majd homlokát az enyémnek nyomta. Igazából nem mertem neki ellenkezni hogy a főnököm lett.
-Menj el kérlek. - arcát elfordította. Nem szóltam egy szót sem. Csak kisétáltam az ajtón. Odamentem Austinhoz megragadtam a kezét majd kihúztam a kocsiba. Hirtelen megcsörrent a telefonja.
-Muszály pont ma este?
-Igen! Muszály!
-Rendben. Hányra?
-Most van 6. Legyél itt 7:30ra.
- Jó. - majd azzal ki is nyomta a telefont. -Én sajnálom.
-Hé elkísérlek utánna meg menjünk le a partra. Úgy is telihold van. Az olyan..
-Romantikus? - nevette el magát.
-Igen az. - már én is nevettem. Hazamentünk átöltözni. Feketébe öltöztünk mind a ketten. Elindultunk Austinék helyére. Még sosem voltam itt. Kiszálltunk az autóból majd Austin szorosan magához húzott. Végig sétáltunk az emberek előtt. Ők csak Austinra néztek. Nem értem hogy miért. Bekopogott az irodába majd benyitott.
-Megjöttünk.
-Ő ki?
-Másik tag. Ő az akinek egyszer átkellett adnom. Ő az a lány.
-Elnézést. - a pasi zavartan lehajtotta a fejét majd odajött kezet fogni. Végig nem nézett a szemembe. Nem értettem miért viselkednek velem ilyen furcsán. Austin megkapta a címet majd elindultunk. Hamar odaértünk. Ő kiszállt én pedig az autóba ülve vártam. Addigra már besötétedett. Beszállt majd a partra hajtott. Ott leültünk a homokba. Austin leült mögém majd hirtelen magafelé fordított és az ölébe ültetett. Úgy érzem egy kiadós beszélgetés vár ránk.