31.rész

~Austin

-Hívd a mentőket! - ordítottam Zaynre. Stella még eszméleténél van de nem sokáig. Leültem mellé majd a fejét az ölembe tettem. Nagyon erősen vérzik.
-Aus..Austin. - alig hallhatóan szinte nyöszörögte.
-Minden rendben lesz! Minden! - ahogy ezt kimondtam elvesztette az eszméletét. Zayn berohant 2 mentőssel. Feltették egy hordágyra majd a mentő felé vitték.
-Csak egy ember jöhet!
-Menj te! - jelenette ki Zayn. Ezen most nagyon meglepődtem. Gyorsan beültem majd szirénát bekapcsolva indultunk a kórházba. Minden rendben lesz! Minden! A franca. Hogy lehetne minden rendben? Hirtelen megálltunk. Kiugrottak a mentősök majd hirtelen sebességgel mentek be a Stellával a kórházba. Én is futottam utánnuk. Stellát bevitték egy műtőbe. A műtét 2 órás lehetett. Az orvosok nem mondanak semmit. De mit is mondjak Stella szüleinek? Majd felhívom Marcot!
-Mr. Mahone?
-Igen? - fordultam az idegen hang irányába.
-Miss Black 1 óra múlva felébred. Szeretne vele lenni?
-Igen. Hogy sikerült a műtét?
-Jól! - vágta rá majd a kórteremhez kísért. Beléptem az ajtón. Stella ott fekszik az ágyban hófehéren. Annyira rossz így látni. És ez mind miattam van. Másodjára áldozta fel az életét értem. Leültem mellé. Megfogom a kezét majd ráborulok. Sikerült elaludnom.

~Stella

Mindenem fáj. Borzasztóan lüktet a fülem. A fejem majd szétszakad. Lassan elkezdem kinyitni a szemem. Homályosan látok szinte mindent. Egy pár pislogás után viszont minden kiélesedik. Austin van rámborulva. Elaludt. Elkezdtem piszkálni a haját. Hirtelen megijedt majd felkapta a fejét, megrázta majd rámnézett.
-Stella. - teljesen komoly volt a hangja. - Nagyon haragszok rád! Miért áldoznád fel az életedet miattam!? - szinte kiabált. De még mindig szorítja a kezem.
-Mert szeretlek. Ez egyszerű. - nevettem el magam. De meg is fájdult a hasam. Teljesen bevagyok kötve. Szóval megműtöttek.
-Anyáék? - kérdeztem mosolyogva. Megvakarta a tarkóját majd felállt.
-Előbb Marcal kell beszélnem. - hunyta le a szemét. Majd felállt és kisétált az ajtón.

~Austin

-Marc! Gyere azonnal a város kórházába. Zayn véletlenül lelőtte Stellát!
-Ezt ilyen nyugodan mondod?
-Már megműtötték és fel is ébredt. Minden rendben van. Majdnem.
-Mi a gond?
-A szülei.
-Azt majd én elintézem! Fél óra múlva ott vagyok. - ezzel ki is nyomta. Visszasétáltam Stella kórterméhez. Zayn jópofizott.
-Khmmm. -léptem be az ajtón.
-Austin tudod hogy..
-Figyelj! Ha Stella nem lenne ilyen buta akkor most én feküdnék ott! Valószínű jobb lenne! De ezt ne akard kimagyarázni.
-Jó. - nyomott egy puszit Stella arcára majd kiment. Puszilgatja Stellát? Ez egy féreg.

~Stella

Nem haragszok Zaynre amiért lelőtt. Hisz én álltam oda. De Austint megakarta őlni. Ezt sosem bocsátom meg neki. Hihetetlen hogy mikre képes ez a gyerek. Nem tehettem mást. Ahogy elveszítettem Rockyt az is borzasztó volt. De Austint nem élném túl.
-Min gondolkozol ennyire?
-Semmin! - vágtam rá. Mindegy hogy min gondolkozok! Úgy is megtörtént már, ezen változtatni nem lehet. Megjött Marc, kihívta Austint. Sokat beszélgethettek mert azt hiszem elaludtam...

Állandóan elalszok. Talán a nyugtató hatása. Altatót nem igazán kaphattam. A fejem még jobban fáj mint elalvásom előtt.
-É szeretem! - hallottam Austin kétségbeesett kiabálását.
-Nem érdekel, eltűnsz vagy eltűntetlek az életéből! - apa is ordított. Megrázta a fejem majd pislogni kezdtem. Austin és apa veszekedtek. Anya hátulról nézte ezt az egészet.
-Kincsem! - szaladt oda hozzám. Apa is odajött. Most Austin maradt a háttérben.
-Ahogy kikerülsz innen, haza költözöl.
-Austinnal maradok! - jelentettem ki. Teljesen nyilvánvaló hogy nemfogom hagyni hogy elveszítsem Austint.
-Nem! Ő nem mehet többet a közeledbe! - mutatott Austinra. Megforgattam a szemeimet majd Austinra mosolyogtam. Anya is mosolygott. Ő nagyon szereti. Apa persze nem. Hirtelen Justin lépett be az ajtón. Kezet fogott Austinnal. Köszönt anyáéknak majd leült mellém.
-Ő meg ki? - kérdezte apa. Az arca vörös volt a dühtől.
-A legjobb barátom! - válaszolta Austin. Valamin viszont teljesen elbambulva.
-És?
-Apa kérlek!
-Jó! Ma még benézünk hozzád. - adtak egy-egy puszit majd kisétáltak az ajtón. Kifújtam az eddig benttartott levegőt. Mire mindkét fiú elnevette magát.