2.rész

-Nagyon fontos dolgot kell neked elmondanunk. Úgy döntöttünk hogy...-elcsuklott anya hangja.
-Mondjátok már -magamból kikelve kiabáltam.
-Elköltözünk. -bökte ki apa. Annyira meglepőtem hogy a poharat ami a kezemben volt azt is elejtettem. Hirtelen annyi kérdés merült fel bennem.
-Hova? Miért? -kérdeztem teljesen kiakadva.
-Miamiba, azért mert mind a ketten jobb munkát kaptunk. -válaszolt apa teljesen nyugodtan.
-Rá...rám nem gondoltatok? -a sírástól már látni sem láttam.
-Nyugodj meg kincsem, a nyarat itt töltheted és csak augusztus végén költözünk el. Iskola kezdésre.-  nyugtatgatott anya.
-Mégis hogy nyugodjak meg? -ezzel fel is rohantam a szobámba magamra zártam az ajtómat. Leborultam az ágyamra és sírni kezdtem. Magam sem tudom hogy miért borultam ki ennyire de tény hogy London és Miami között hatalmas a távolság. Mi lesz a barátaimmal? Ott be tudok majd illeszkedni? Kedvesek lesznek? Annyi, annyi kérdés. Hogy teljesen lenyugodjak belesikítottam a párnámba. Majd felálltam és elsétáltam a tükrömhöz. Belenézve elborzadtam. A sminkem elkenve, hajam össze vissza áll. Lemostam a sminkem, hajamat lófarokba kötöttem majd átöltöztem. Írtam egy SMS-t Rockynak hogy szóljon Emettnek hogy talizzunk a parkban. Felkaptam a deszkám és le is siettem a lépcsőn.
-Találkozok Rockyval és Emettel. Este jövök. -majd becsaptam magam mögött az ajtót nem várva a válaszukat. A deszkámra álltam, feltettem a fejhallgatómat és elindultam a parkba. Semmi sem érdekelt akkor. Csak az hogy a barátaimmal lehessek. Mire a parkba értem ők már ott voltak. Egy padon ülve vártak rám. Odagurultam és csak egy dolgot tudtam mondani.
-Elköltözünk. -szinte suttogtam mert nem volt már ehez erőm. Mindkettőjüknek kikerekedett a szeme. Leültem a földre szembe velük. Rocky teljesen lesokolt.
-Hova? Mikor?- Emett alig hallhatóan tette fel a kérdést.
-Miamiba. Augusztusban. -ahogy ezt kimondtam egy könnycsepp gördült ki a szememből. Rocky még most is csak ült és nézett.
-Miért nem mondtad eddig? Miért? -kezdett sírni a drága barátnőm. Nem érdekelt minket hogy ki lát vagy ki nem. Csak sírtunk.
-Rocky, fél órája tudom én is. -Emett rám nézett majd felállt és megölelt. A fejemet a mellkasába fúrtam és csak sírtam.

~Emett

Az nem lehet hogy elköltöznek. Tudom csak barátok vagyunk de...de én szeretem ezt a lányt. Nem mint barátot. Igen, én mindig többet éreztem iránta de ő sosem. Annyira tökéletes a számomra. A haja gyönyörű. Sötétbarna és szinte a derekáig ér. Gyönyörű barna szemei vannak. Az alakja tökéletes. Most pedig itt sír a karjaimban. Nem tudom mit tegyek. Megpróbálom felvidítani, vele leszek amíg elköltöznek.
-Hé csajszi, gyere menjünk deszkázni utánna elmegyünk fagyizni. -mondtam neki lágy hangon.- Rám nézett és elmosolyodott.
-Menjünk de Rocky!? -kérdezte. Már megint nem lehetek vele kettesben.
-Rocky? Jössz velünk? -mosolyt erőltetve kérdeztem a padon ülő síró lánytól. Szeretem nagyon Rockyt de csak mint barátot most viszont csak Stellával akartam foglalkozni.
-Menjetek ketten. -igen ő tudja hogy szerelmes vagyok Stellába. -megragadtam a deszkám. De mire felnéztem Stella már előttem volt.
-Úgy is utolérlek! - kiabáltam utánna. Mellé értem, egymásra néztünk és nevetésben törtünk ki. Mivel nem figyeltem az utat a deszkámmal rá mentem egy kőre és sikeresen elestem.

~Stella

Hirtelen nem tudtam mit tegyek. Persze a jó barátok egyből felsegítenék a másikat. De én nevetésbe törtem ki. Már a földön fetrengve nevettem amikor eszembe jutott Emett. Felálltam.
-Gyere segítek! -nyújtottam oda a kezem de hirtelen leránott a földre és ráestem fordított a helyzetünkön én voltam alul. Miért csinálja ezt? Feltűnt hogy tetszek neki de..de mi barátok vagyunk. Legalábbis részemről.

~Emett

Nem tudom hogy miért de lerántottam Stellát és ő rám esett. Fordítottam a helyzetünkön majd mélyen a szemébe néztem. Láttam rajta hogy nagyon meglepődött. Ha most nem lépek lehet sose tehetem meg. Az ajkaimat rátapasztottam az övéire de hirtelen lefordított magáról és felállt.
-Gyere segítek. -megint csak ennyit mondott. Oda nyújtottam a kezem viszont mostmár tényleg felálltam. Nagyon szégyeltem magam az előbbi miatt.
-Áll még a fagyizás? -kérdeztem reménykedve hogy igent mond. Majd megtorpant. Vissza fordultam és csak néztük egymást.
-Figyelj, ne haragudj de tudod te a legjobb barátom vagy. Te vagy az aki megvédett akárkitől te vagy az akinek elsírhattam a bánataimat. Te vagy az aki mindig mellettem állt. Nekem te vagy a legjobb barátom! - az utolsó mondatnál egy világ tört össze bennem.
-Ne haragudj. - ennyit tudtam kinyögni. Majd hirtelen megölelt.
-Menjünk inkább hozzám és nézzünk meg egy filmet. -mosolyogva mondta
-Rendben. -rámosolyogtam majd elindultam.

◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Nos ez lenne a 2.rész, Justin Bieber és Austin Mahone picit később lesz benne. 1-2 rész múlva. Lehet hogy ma megírom a 3.részt de nem biztos! :)♥