30.rész

Sziasztok! El sem hiszem hogy idáig eljutottam. Köszönöm szépen a sok olvasót és a kommenteket. Hogy őszinte legyek nekem nincs meg a sztori csak ami épp az eszembe jut leírom. Nem tudom hány részes lesz de majd úgy is kiderül.

☆★☆★☆★☆★☆★☆★☆★☆★☆★☆★

~Stella

Mivel kimenőt kaptunk, Austinnal elmentünk vásárolgatni meg sétálni a városba.
-Oda beszaladok. Várj meg. - adott egy puszit a homlokomra. Igaz még mindig nagyon haragszok rá de szeretem. A bolt ahova bement egy kis sikátor mellett van. Gondoltam sétálok egyet így bementem a sikátorba. Elsétálltam a végéig de ahogy visszafordultam Zaynnel találtam szembe magam.
-Mit szeretnél? - kérdeztem tőle egy mosoly kíséretében.
-Hol vannak a cuccaid?
-Austin magához költöztetett. - nevettem. De hirtelen csak egy ütést éreztem majd minden elsötétült.

~Austin

-Stella? - már vagy egy órája ezt kiabálom. Az egész várost bejártam már se sehol sem találom. A telefonja ki van kapcsolva. Lehet visszament a táborba. Elfutottam a táborba. Mire odaértem csurgott a ruhámból a víz. Kapkodtam a levegőt a torkom pedig ki volt száradva.
Berohantam szinte az összes házba. Ja igen. Az enyémbe még nem.
-Tia, Justin! Merre van Stella?
-Veled volt!
-Eltűnt! Nem veszi fel! - leborultam a földre.
-Hé bro. Minden rendben lesz! Megtaláljuk.

~Stella

Mindenhol sötét van. Egy kis lámpa ég a szoba másik végében. Egy széknek vagy kikötve a kezem és a lábam. A szám le van ragasztózva. Ki kell szabadítanom magam valahogy. Elkezdek ugrálni vagyis próbáluk ugrálni a székkel de nem sikerül. Elboruloltam. Egy hatalmas csattanással értem földet. Zayn berohant az ajtón.
-Szépségem, felkeltél? - majd egy mozdulattal letépte a számról a ragasztót.
-Amint látod. - forgattam meg a szemeimet.
-Hé! Te így nem beszélhetsz! - felmutatta a mutató ujját. Ezen csak gúnyosan elmosolyodtam majd elfordítottam a fejem.
-Felhívhatnám Austint?
-Hagy gondolkodjak..hmm..nem! - odafordítottam a fejem majd szembe köptem. Még sose csináltam ilyet de most ezt jónak láttam. A kezével megmarkolta a hajamat majd úgy húzott magához székestől. Adott egy erőszakos szájra puszit. Nem tudtam elrántani a fejem olyan erősen szorította.
-Nem foglak bántani. - eloldozott majd levágott az ágyra. Kiment az ajtón én pedig ott maradtam a sötét szobában. Odasétáltam az ablakhoz majd egy hirtelen mozdulattal felránottam a redőnyt. Leoltottam a kislámpát majd törökülésbe leültem a földre. A szoba szép volt. Barack és fehér szín uralkodott benne. Ez biztos Zayn háza.
-Te meg mi a francot csinálsz? - lépett be az ajtón egy tálca kajával. - Egyél!
-Biztos hogy nem!
-Márpedig enni fogsz!
-Hogy teletömj isten tudja milyen droggal? Köszönön kihagyom.
-Gyere! - intett a kezével. Felálltam majd odasétáltam hozzá. Megfogta a kezemet majd elkísért a konyhába.
-Megfelel?
-Ja, azt hiszem. Te éhes vagy? - bólintott. Csináltam hat szendvicset. Neki négyet magamnak kettőt. A háza nagyon szép. De hát mit várunk? Ő a főnök. Pontosabban a főnököm. A gondolattól is ráz a hideg. A táskám és a telefonom vajon hol lehet?...

2 órája ülünk a kanapén és bámuljuk a kikapcsolt TV- t. Azt sem tudom hogy mi van Austinnal. Tiával. A családommal. Semmit sem tudok.
-Miért vagyok itt?
-Sokat jelentesz nekem! - nem néz rám csak tovább bámulja a fekete TV- t üres tekintettel.
-Tudod nekem is sokat jelent valaki és nem tudom hogy mi van vele! - keltem ki magamból. Elrabol? Ez a legmegfelelőbb dolog?
-Nem hívhatod fel! - felugrott majd azzal a lendülettel kiviharzott a szobából. Még vagy 10 percig nézhettem a TV- t majd Zayn után indultam. Körbejártam már a lakást de sehol sem volt. A házban van egy ajtó aminek karamell színe van. Kopogás nélkül benyitottam. Egy gyönyörű hang egy gitár kiséretében. Kilépek a tetőri ablakon. Zayn ül a háttal nekem. Gitározik és énekel. Gyönyörű hangja van. Ügyesen játszik. Hamar befejezte a dalt. Letette maga mellé a gitárt majd csak bámult előre.
-Ez gyönyörű volt. - rámkapta a tekintetét majd visszafordult és megint a tájat kezdte el csodálni.
-Mit akasz?- kérdezte alig hallhatóan. Nem válaszoltam csak leültem mellém.
-Tudod azt hiszem most jöttem rá hogy neked ez a nagyon vagány vagyok arcod csak egy állarc. - mosolyogtam rá kedvesen. Dühvel teli szemével rámpillantott majd szólára nyitotta a száját de egyből vissza is csukta.

~Austin

Ezt nem hiszem el! Muszály megtalálnom. De hogy tűnehetett el. Hisz Zayn sincs itt! Persze Zayn! Ő vitte el! Leugrottam a tornácról majd a városba indultam. Mivel itt nincs kocsim futnom kell. Zaynnek tudom hol van a háza. Biztos ott vannak. Hisz hova vihette volna máshova. A ház gyalog 1 óra. Muszály lesz futnom. Majdnem minden saroknál megálltam egy picit pihenni. Az utolsónál viszont megpillantottam a hatalmas barack színű házat. Lépteim felgyorsultak. Amilyen gyorsan csak tudtam futottam. A kapu vasból volt. Becsengettem. Stella nyitott ajtót nevetve. Nevetve!?
-Austin! Istenem! - bújt oda hozzám!
-Hogy kerülsz ide? Mit csinálsz itt? Miért hagytál ott egy szó nélkül? - bombáztam a kérdéseimmel.
-Elájultam Zayn hozott ide. Raboskodom. Nem akartalak ott hagyni.
-Mahone! - már csak ő kellett.
-Stella, gyere ide! - kérleltem Stellát. Elindult felém de Malik a karjánál fogva visszarángatta és magához húzta.
-Az előbb kedvesebb voltál. - sziszegte Stella alig hallhatóan. Aggaszt hogy mi történhetett itt amíg csak ők ketten voltak. Zayn kedves, Stella nevetve nyit ajtót!?
-Gyere beljebb! - intett Malik a kezével majd beléptem a kapun. Bezártam a kaput majd lépkedtem utánnuk. A kert nagyon szép. A ház is hatalmas. Besétáltunk a nappaliba. Zayn a fotelba ült le. Én a kanapára. Stella elindult felém de Zayn hirtelen felállt majd a fotelba rántotta. Elé állt. Semmit sem látok Stellából szerintem ő sem belőlem. Zayn egy fegyvert vesz elő. Hátrálok 2 lépést de a dohányzó asztal megállít. Zayn rámszegezi a tekintetét majd elvigyorodik. Behunyom a szemem és várom a történéseket. Egy hatalmas durranás de nem érzem a fájdalmat. Kinyitom a szemem és megpillantom Stellát a földön összegörnyedve.