32.rész

~Stella

Már egy hete itt vagyok. Ma végre haza mehetek. Austin pont a papírokat intézi. A baleset óta alig szól hozzám. Agresszív, távolságtartó, Zayn többet törődik velem.
-Indulhatunk?  - felkapta a bőröndömet majd kisétált az ajtón...Az autóban csend uralkodott. Nem szólt hozzám. Jobbnak láttam inkább nem piszkálni. A háza előtt Zayn autója állt. Már akkor felhúzta az agyát. Össze vissza rángatta a kormányt és a váltót. Egy határozott mozdulattal leparkolt a másik autó mögött majd kiszállt és kirángatta az autóból a bőröndöt. Majd bevitte a házba. Én is kiszálltam. Zayn elém ugrott majd az ölébe vett.
-Mi a franc? - Austin kikapott Zayn öléből lerakott a földre majd meglendítette az öklét. Zayn összerogyodt. Odaakartam menni hozzá de Austin felkapott majd bevitt a házba. Lerakott a kanapéra, felviharzott a szobájába. Felálltam majd a bőröndömet magam után ráncigálva felmentem a vendégszobába. Nem akartam Austint zavarni. Amióta együtt vagyunk hivatalosan azóta csak veszekedünk. Előtte pedig annyira jól megvoltunk. Leraktam a bőröndömet majd a fürdőbe mentem. Szívesen beleülnék egy kád vízbe de a sebemet nem érheti úgy víz. Óvatosan letusoltam majd felöltöztem. Felkötöttem a hajam majd a konyhába mentem. Austin is ott volt. A hűtő előtt állt.
-Vegyek ki neked valamit? - megráztam a fejem majd leültem az egyik székre. Leült velem szembe de a telefonját kezdte el nyomkodni.
-Austin, itt van befejezve! Soha többé nem akarlak látni. - felálltam majd otthagytam. A cuccaimnak a fele összevolt pakolva így csak a másik fele kellett. Azt hiszem most törtem lelkileg össze. Nem elég hogy úgymond testileg ismét tönkre mentem most pedig rátesz ő is. Lelkileg... Számomra az utóbbi rosszabb. Nem jött utánnam. Szóval ennyire nem érdeklem. Kit is hívhatnék. Ja igen.
-Szia, elszeretnék költözni innen.
-5 perc és ott vagyok. - kinyomta. Az életem egy része azt hiszem romokban hever. Leültem az ágyamra majd vártam.
"Itt vagyok" az üzenetet olvasva akaratlanul is elmosolyodtam. Felkaptam a cuccaimat majd lesiettem a lépcsőn. Austin pont telefonált. Gyorsan kiléptem az ajtón majd Zayn autójához siettem. Egy hatalmas vigyorral üdvözölt. Nekem nem volt kedvem mosolyogni. De szerintem megérti. A táskáimat a csomagtartóba tette majd beült ő is az autóba.
-Hogy engedett el?
-Telefonált, nem tudja.
-Biztos vagy benne hogy ezt akarod?
-Ennyire még semmiben sem voltam biztos. - végig simított az arcomon majd beindította az autót. Hamar a házához értünk. Kivettük a cuccaimat majd beléptem oda ahova egy héttel ezelőtt még Austin miatt áldoztam volna fel az életemet. Ebben a pillanatban nem hiszem hogy megtenném.
-Egy szobát előkészítettem neked. Menj pihenj le.
-Köszönöm. - nyomtam egy puszit az arcára majd felszaladtam megkeresni a szobát. Az ajtóra egy szív volt ragasztva. "NEKED" felirattal. Igen, azt hiszem megtaláltam a "szobámat". Mivel nemrég zuhanyoztam ezért csak megmostam a fogam majd befeküdtem az ágyba...Épp elaludtam volna de elkezdett szakadni az eső és dörögni az ég. A fejem is megfájdult. Àtmentem Zaynhez majd kopogás nélkül benyitottam.
-Netán féllsz?
-Szeretnéd? Igazából csak gyógyszert akartam kérni de félhetek is. - nem tudom mi ütött belém. Őszintén!? Nem is érdekel!

~Austin

Annyira bunkó voltam Stellával. Bocsánatot kell hogy kérjek. Felszaladtam az emeletre majd bekopogtam. Nem válaszolt, biztos alszik. Benyitottam. Sehol semmi. A cucca és ő maga sincsen itt. Malik elvitte. Azt hiszem most tudatosult bennem hogy elvesztettem. Talán örökre. Nem az nem lehet. Megfogtam egy vázát és neki vágtam a fallnak. Elkezdtem lebontani a szobát. Nem az nem lehet. Stella...Stella nincs többé. Elővettem egy üveg italt majd leültem az ágyra. Idegesen kezdtem el feltépkedni a papírt az üvegről. Amint sikerült felbontottam, az italt szürcsőlni kezdtem. Keserűnek éreztem. De azt hiszem nem is az ital volt az. Talán én lettem "keserű". Elvesztettem mindenkit. Nincs aki szeressen. Nincs. És azt hiszem én sem tudok Stellán kívűl mást szeretni.