38.rész

~Stella

-Nem akarok a társad lenni!
-Ez azt bizonyítja hogy még mindig engem szeretsz.
-Rosszul gondolod! - kibáltam rá.
-1 hónapon belül ismét velem leszel.
-Ne is álmodj róla! - Megráztam a fejem majd elindultam. Az erdőből kiérve Zayn várt minket. Nem mosolygott, az arca inkább komor volt.
-Zayn jól vagy? - lengettem meg előtte a jobb kezemet. Ő ezt elkapta majd megszorította.
-Ne, ez fáj. - jobban rászorított majd elengedte a karomat.
-Gyere, muszáj lesz beszélnünk. - Utánna indultam egyenesen be a házba. Austin is jött utánnunk. Semmit sem értek. Ők most jóba lennének? A kanapéra ülve Zayn kinyitotta a száját majd egy kis idő után bezárta. Többször is megismételtr ezt majd nevette magát.
-Zayn, haladjunk már. -kiabáltam rá.
-Odaköltözöl Austinhoz, mert én nem fogok rád érni.
-Tessék? Hogy te nem érsz rám? Na menj a francba! Innen elköltözök de nem Mahone-hoz megyek! - kiabáltam az előttem álló tökfejre.
-Én fogom eldönteni hogy te hova és kivel mèsz. - Ezt a mondatát Zayn komolyan gondolta?
-Tessék?
-Nem fogom mégegyszer megismételni. Ma már nála alszol. - mutatott a fotelban ülő, életem másik megrontójára.
-Menj fel akkor és pakolj össze nekem. - rákacsinottam majd elhelyezkedtem a kanapén.
-Nem gondolod?
-De igen. Ha azt akarod hogy eltűnjek innen akkor hajrá. - fintorgott egyet majd elindult a "szobánkba". Kis idő után a bőröndömmel tért vissza. Megragadtam a bőröndömet majd elindultam a bejárati ajtó felé. Zayn megfogta a kezemet és visszahúzott egy borítékot adott a kezembe. Gondolkodás nélkül elhajítottam.
-Nyald fel vele a padlót! - ráfintorogtam majd az ajtón kisètálva bedobtam a bőröndömet a csomagtartóba majd beültem hátra. Austin is beült az autóba majd bambán nézett rám.
-Ugye nem gondoltad komolyan hogy melléd fogok ülni? - sóhajtott egy hatalmasat majd beindította az autót. Kis idő után megérkeztünk a házahoz. Hogy egykor én milyen boldog voltam itt, vele. Kiszállt a kocsiból majd a bőröndömet maga után rángatva bement a házba. Egy hatalmas csattanás jött bentről. Gondolom ez a bőröndöm volt. Austin bevágta a bejárati ajtót majd az autó felé jött. Feltépte a kocsi ajtaját majd egy határozott mozdulattal kihúzott az autóból. Megragadta a kezem majd behúzott a házba, a nappaliba pontosabban.
-Ne legyél már ilyen ellenséges.
-Nem tudom mit vársz tőlem. Melyik szobában fogok aludni?
-Ott ahol én!
-Mivan? Ugye ezt most nem gondoltad komolyan.
-De halál komolyan gondoltam. Zayn nekem adott.
-Nem vagyok holmi plüsskutya hogy engem adogatni lehessen! -üvöltöttem Austinra. Ezt nem gondolhatták komolyan. Előbb ölöm meg magam. Iszonyatos dühöt éreztem. Ugyanakkor szánalmat is magam iránt hogy hova jutottam. Idáig sülyedtem.
-Átérzem hogy te most mit is érzel de Stella. Mindennek oka van.
-Hogy érezhetnéd át? Nem tudsz te semmit!
-Elég jól ismerem az életedet! - nem válaszoltam. Felálltam és a bőröndömet magamután húzva elindultam Austin szobájába. Felesleges már ellenkeznem. Mit is tehetnék? Semmit, semmit sem tudnék tenni.
-Most hova mész?
-Lezuhanyzok! - morogtam neki. A szőnyegre dobtam a bőröndömet. Kihalásztam belőle a pizsamámat és a törölközőmet. Tusfürdőm persze nincsen. Se samponom. Ledobtam a ruháimat majd beálltam a zuhany alá. Nagyon jól esett ahogy a forró vízcseppek végig folytak a testemen. Austin samponját és tusfürdőjét kellett használnom. Ahogy végeztem megtörölköztem majd felvettem a pizsamámat. Vizes hajamat kifésültem majd felkötöttem. Nem volt kedvem megszárítani de azt sem szeretem amikor vizesen ki van engedve. Ahogy kiléptem a fürdőből Austin pakolta a cuccaimat a szekrényébe. Sóhajtottam egy viszonylag halkat majd befeküdtem az ágyba. Rám mosolygott majd ő is bement a fürdőbe. Nem mosolyogtam vissza. Minek? Ismét ez a kérdés. Nem fogom megjátszani magam. Kis idő után kijött majd befeküdt mellém.
-Jó a tusfürdőd és a samponod illata. - nevette el magát. Nem válaszoltam csak neki hátatfordítva elhelyezkedtem. Egyik kezét a derekamra tette majd magához húzott.
-Ne legyél már ilyen.
-Majd én eldöntöm hogy milyen leszek. Jó èjt!
-Neked is. -adott egy puszit a hajamba majd még közelebb húzott magához. Még a hideg is kirázott.

*Reggel*

Arra ébredtem hogy valaki simogatja a karom. Ki más lehetne mint Austin? Nagyon unom már amit csinál. Fogja fel hogy nem érdekel. Zaynre pedig nagyon haragszom. Hogy tehette ezt velem? Felugrottam az ágyról majd a szekrényhez siettem és kiszedtem a futós cuccaimat.
-Futni akarsz menni?
-Nem ezzel fogom felmosni a padlót. - megforgattam a szemeimet majd felöltöztem. Hogy érdekel-e hogy nézett? Nem. Nem érdekel már semmi. Telefonomat sem fogtam meg. Csak felhúztam a cipőmet majd elindultam. Végre egy kicsit magamba lehetek. 1 órát futottam majd leültem egy padra egy picit pihenni. Hirtelen levágódott mellém valaki. Ahogy felnéztem számomra egy ismeretlen srácot fedeztem fel.
-Daniel! - nyújott kezet vigyorogva.
-Stella!
-És hogy hogy magadba vagy?
-Kiszellőztetem a fejem. Elég bonyolult mostanában az életem.
-A sarkon van egy szórakozóhely. Este itt leszek. Ha gondolod akkor találkozhatnánk persze ha a barátodnak nincs ellenére.
-Nincs barátom. 9re megfelel?
-Meg! - kezet csókolt majd felállt és tovább futott. Nem szoktam idegenekkel szóba állni de este legalább addig is távol leszek Austintól.

*Este 8 óra*

Mivel már itt a kocsim 10 perc alatt odaérek. Szóval elkezdhetek készülődni. A hajamat begöndörítettem. Egy pánt nélküli felsőt vettem fel egy shortal. Egy fekete magassarkút választottam. Ahogy az órára néztem 8:45 volt. Táskamba raktam a telefonom majd lesiettem a lépcsőn. Austinnal találtam szembe magam.
-Hát te miért vagy kiöltözve?
-Úszni megyek a medencédbe. - megforgattam a szemeimet majd kikerültem. A derekamnál visszahúzott majd magával szembe fordított.
-Nem beszélhetsz így velem.
-Megértettem, viszont most dolgom van. Szóval ha elengednél...
-Ma nem mész sehova sem. Nélkülem meg pláne nem.
-Gyere akkor velem! - morogtam. Semmi kedvem vele menni de ha ez a feltétele akkor legyen.
-Hova megyünk?
-Egy szórakozóhelyre. Én vezetek.
-Jó legyen. - elengedett majd felszaladt az emeletre....

-Biztos ez az a hely? - Austin megtorpant a bejáratnál.
-Igen! - megfogtam a kezét majd magamután húztam. Elképesztő. Mindenhol színes fények, a hangulat is tetőponton van. A tömegben megpillantottam egy ismerős arcot épp felénk jött.
-Daniel! - adtam neki két puszit.
-Nem azt mondtad hogy nincs barátod?
-Tudod mondtam hogy bonyolult az életem. Na ő a fogvatartóm mondhatni. Nem engedett el magamba.
-Akkor én most megszabadítalak tőle. - rávigyorgott Austinra majd elhúzott melőle.
-Ha nem haragszol...
-De igen! - vágott a szavamba.
-Bulizz te is. Szedj fel egy csajt engem meg hagyj békén.
-Én nem te vagyok hogy nekem mindenki megfelel.
-Keresd meg a megfelelőt.
-Itt áll előttem.
-Jajj unom már ezt. Hagyj már. - megfordultam majd Daniel után indultam.
-Ezt nem fogom annyiban hagyni!
-Majd meglátjuk!