37.rész

~Stella

-Meddig akarsz még e miatt hisztizni? - Zayn mögémlépett majd végigsimított a karomon.
-Mondjuk amíg nem változtatsz rajta!
-Sajnálom de ez nem fog menni! - felpattantam majd az ajtó felé indultam, de Zayn gyorsabb volt és a karomnál fogva visszahúzott. Bekulcsolta az ajtót majd a zsebébe rakta a kulcsot. Sóhajtottam egy hatalmasat jelezve az unalmamat és a nem törődömségemet.
-Mond mit vársz el tőlem?
-Azt hogy mutasd ki hogy mit érzel, azt hogy vedd le az álarcod!
-Bocs de ez nem fog menni. - flegmán, szinte odaköptem neki a szavakat. Sóhajtott egy hatalmasat majd felállt és kezetnyújtott. Hasonló képpen én is felálltam de nem fogadtam el kéznyújtását. Kivettem a kulcsot a zsebéből majd kiszaladtam az ajtón, bezárva őt.
-Hé! Engedj ki!
-Majd jövök! - felkaptam a cipőmet majd kisétáltam a bejárati ajtón. Tengerpartra nem volt kedvem menni, így a közeli erdő maradt. Lehet sokan tartanának attól hogy elkapja őket valamilyen vadállat vagy halálra fagynak. Nekem nincs ilyen szerencsém. Leültem egy fa tövébbe majd fejemet neki döntöttem. Vettem egy mély levegőt, magamba szívtam az erdő illatát. Szeretem a természetet, olyan mesés.

~Austin

Ismeretlen. Nem nyomom ki, felveszem majd a fülemhez emelem.
-Igen?
-Zayn! Segítened kéne!
-Mégis miben?
-Stella bezárt a hálószobába és isten tudja hova ment, ki is van kapcsolva.
-Hogy tudott bezárni?
-Az most mindegy. Vagy keresd meg vagy gyere el értem.
-Megyek! - nevetésemtől alig kapok levegőt.  Felkaptam a pulcsimat majd a kocsikulcsot és Zaynhez hajtottam. A bejárati ajtó nyitva volt. Bekopogtam mindegyik szobába, kivéve az utolsóba.
-Van valahol kulcsod?
-A nappaliban! A szekrény felső fiókjában, egy borítékban.
-Oké! - lesiettem a nappaliba majd elkezdem a fiókban egy borítekot keresni. Hamar megtaláltam. Kivettem egy kulcsot belőle majd felmenten Zaynt kiszabadítani.
-Köszönöm. - kezet fogott velem majd felkapta a telefonját és tárcsazott. Gondolom Stellát hívja.
-Francba! Még mindig ki van kapcsolva! - telefonját a földhöz vágta. Kikerekedett szemmel néztem végig.
-Keressük meg!
-Stellát ismerve nem lesz könnyű megtalálni.

~Stella

Hideg van, éjfél körül lehet. Eddig semmit sem aludtam, szememet pihentetve gondolkoztam. A hold fénye beszűrődött a fák lombjai között, itt-ott megvilágítva a füves talajt. Halk léptekett hallottam majd valaki megállt előttem.
-Mit akarsz Zayn? - szememet nem kinyitva kérdeztem.
-Igazából semmit. - ez a hang nem Zayné. Ezt a hangot csak egy ember arcával tudtam párosítani. Mégpedig Austinéval.
-Húzz el innen, Mahone! - hangomat kicsit felemelve, mondtam ezt az előttem álló számomra senkinek.
-Nélküled nem megyek el innen. - szememet kinyitottam majd szúros tekintetet vetettem Austinra. Vettem egy mély levegőt majd felálltam és kiindultam az erdőből. A vége felé megtorpantam majd megfordultam. Szinte belém ütközött.
-Most megint mi van?
-Miért neked leszek a "társad"? - a társad szónál idézőjelet formáltam kezeimmel. Megvonta a vállát majd elmosolyodott. Tagadhatatlan hogy még mindig szeretem de az is biztos hogy hidegen hagy a jelenléte.