~Stella
Ma iskola. Csodálatos lesz. Tia majd próbál kifaggatni. Austin mellett kell ülnöm. Figyelni a borzasztó unalmas órákon. Zayn hirtelen el kezd mocorogni mellettem. Felül majd nyom egy puszit a hajamba és kimegy a szobából. Felülök. Szememből kisöpröm az arcomba omló tincseket. Kivánszorogtam az ágyból majd a fürdőszobába mentem. Lezuhanyoztam majd a megmostam a fogamat majd egy száll törölközőbe a szobába mentem. Zayn az ágyon ülve várt. A szája mosolyra húzódott majd kiment. Zayn megváltozott volna? Nem akaratos azóta amióta... Úristen!...Azóta nem akaratos amióta vele hagytam ott Austint! A gondolatba is beleborzongtam. Gyorsan felöltöztem majd megfésültem a hajamat. Felkaptam a táskámat majd lerohantam Zaynhez. Az ajtónnál volt, pont a zárral vacakolt.
-Zayn! Mit csinálsz? - nevettem. Úgy szerencsétlenkedett. Nézni is rossz volt.
-Beletört a kulcs. - továbbra is a zárt piszkálta.
-De szerencsétlen vagy. - ismét nevettem. Nem bírtam megállni. Otthagyta a zárat majd felém indult. Nekinyomott a falnak majd a szemebe nézett. Felhúztam a szemöldököm majd mosolyra húztam a számat.
-Akkor ma ide leszünk bezárva.- simított végig az arcomon.
-Kimegyünk a hátsóajtón ha hazaértünk pedig felhívjuk a lakatost. - Az arca meglepődődöttséget sugalt.
-Jó! Várj meg a kocsiba. - kezembe nyomta a kocsikulcsot majd a konyhába ment. Nem érdekel különösebb kép a hisztije. Hagy csinálja. Nem nekem tesz rosszat vele.
◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Az osztályba belépve rengeteg szempár szegeződött ránk. Köztük, Tia kiváncsi, Justin aggódó, Austin meggyötört tekintete. Zayn pedig csak húzott maga után.
-Hagy üljek Tia mellé, csak óráig!
-Én pedig Mahonehoz?
-Aha! - nyomtam egy puszit az arcára majd lehuppantam Tia mellé.
-Tudom hogy nincs mentségem DE ez a hét zűrös volt és Austin meg Zayn. Minden bonyolult. - hadartam el.
-Mi van Austinnal? Zayn hogy került a képbe? Szakítottatok Austinnal? Miért pont Zayn? - jaj ettől féltem. Tia mindent tudni akar. De az ő érdekében nem szabad mindent elmondanom.
-Ez sok kérdés, bonyolult válaszokkal.
-Stella! Olyan más vagy az utóbbi időbe! - megráztam a fejem. Most ez komoly? Azt sem tudja hogy min mentem keresztül.
-Majd beszélünk. - felálltam majd a padomhoz mentem. Zayn karbatett kézzel várt rám. Felállt majd a fülemhez hajolt.
-Ezért megfizetsz!
-Nagyon várom! - rámosolyogtam majd elfoglaltam a helyem Mr.Mahone mellett. Zayn pedig leült Tia mellé. Az óra unalmasan telt el. Austin csak bambán ült. Valamit nézett vagy talán elbambult. Nem is tudom hogy miért foglalkozok még vele, ja igen megvan az ok. Szeretem még mindig.
◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
-De béna vagy! - morgolódott Zayn. Mögémlépett majd segített megfogni a Floorball ütőt. Ezt Austin undorral a tekintetében nézte végig. Floorballoztunk az órán. Hagy mondjam hogy még ilyen ütővel sem találkoztam nem hogy profi legyek benne. Persze meccseket játszottunk le, voltam olyan szerencsés hogy szinte mindig elestem az ütőben osztálytársaim örömére. És megint elestem. De most sikeresen Austinon kötöttem ki. Alattam feküdt így teljes testsúlyommal rajta voltam. Hiba volt a szemébe néznem. Akkor elvesztettem mindent. De a pillanatot megzavarta az én drága "lelkitársam".Zayn húzott fel majd hátulról átkarolt és adott egy erőszakos puszit. Kicsengettek. Felöltöztem majd leengedtem a hajam és megfésültem. Összepakoltam a cuccaimat majd Zayn kocsijához mentem. Ő neki támaszkodva várt rám. A táskája nem volt nála. Bedobtam a táskámat majd mellé álltam.
-Gyere velem. - megfogta a kezemet majd vezetni kezdett. Csak mentünk-mentünk. Egy várost egy elhagyatott út amit egy erdő követett.
-Oda akarsz menni? -bólogatott majd elindult az erdőbe. - Ideág miért nem jöhettünk volna kocsival? - kiabáltam de nem érkezett válasz. Mint egy süket ment előre. 30perce mehetünk az erdőbe. A nap elkezdett lemenni. Alkonyat. Valami csodálatosan szép. Mindig is szerettem az eget nézni mintha egy különálló világ lenne, vagy nem is tudom. Persze ha másnak mondanám biztosan bolondnak gondolna.
-Stella! Merre vagy? - annyira gondolkoztam hogy totálisan eltévedtem. Zaynt nem láttam csak a hangját hallottam. -Maradj ahol vagy! - megtorpantam majd vártam. Hirtelen két kart éreztem a derekam körül. Zayn az.
-Szépségem, mondták már hogy használd a szemed? -megfordultam majd a kezeimet a nyaka köré fontam.
-Mondták. Hova viszel? - kérdeztem kiváncsian. Ő csak biccentett a fejével. Egy kis köves út volt amit észresem vettem. A végén egy park volt, a közepén pedig egy vízesés. Mesébe illően szép.
-Tetszik? - vigyorgott rám Zayn.
-Csodaszép.
-Gyere! - megfogta a kezem majd a vízesés felé kezdett el húzni. Leültünk egy fa tövébe majd a holdat ahogy felkúszik az égre és a zubogó vízesést kezdtük el nézni.
-Mit jelentek neked? - Zayn kérdése teljesen meglepett. Fejemet hátradöntöttem a mellkasára.
-Ez bonyolult.
-Szerintem feltudom fogni.
-Őszintén!? Magam sem tudom.Hogy veled mi van!? Nem tudom de most melletted vagyok. Hogy Austinnal mi van!? Nem tudom!
-Nem is bonyolult. - elkezdtem nevetni. Nehéz bevallani de jól érzem magam Zaynnel...De Austin...Austin mindig az igazi marad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése