40.rész

~Austin

Idegesen szálltam ki a kocsiból. Zayn rontott be elsőnek az irodába. Ledermedt a látványtól. Nekem is kevés kellett. Stella ott feküdt a hideg kövön, hófehéren. Odasiettünk hozzá, pulzusa még hála istennek volt. Gyorsan beraktuk a kocsiba majd a legközelebbi kórházhoz hajtott Zayn. A kórházban kikell majd mosni a gyomrát. Az már biztos. Ahogy megérkeztünk Zayn az ölébe vette majd berohant vele. Látszik hogy még mindig szereti. Bezártam a kocsit majd utánnuk kullogtam.
-Most mossák ki a gyomrát.
-Tudtam hogy ez lesz. Erőltetned kell. Szerencsétlen azt sem tudja mi van most. Kérdéseire olyan válaszokat kap amiket mi magunk is alig értünk meg. Tudjuk hogy mi miért teszünk amit teszünk de neki fogalma sincsen. Azt hiszi hogy beszabályozni akarjuk.De nem. Mi megvédeni akarjuk mert mind a ketten szeretjük. Rám haragszik. Rád is, és amit most tett nem azért tette hogy megfélemlítsen minket. Megakarta ölni magát.
-Igen tudom. Tudom! - ordította. Este 11 óra alig vannak a kórházba de akik vannak azok is csak minket néztek.
-Hozzak neked valamit a büféből?
-Nem kell semmi! - bólintottam majd lehuppantam mellé.
-Nem a te hibád. Ne is hibáztasd magad!
-De, minden az én hibám. Én bojgattalak meg titeket. Én vettem el tőled majd adtam vissza mint holmi tárgyat. Én keserítettem meg az életét. Én lőttem rá. Én zártam be.
-Minden okkal történik. - sóhajtott egy hatalmasat majd hátra döntötte a fejét, és becsukta a szemét. Felálltam majd sétálgatni kezdtem a hosszú folyosón. Fogalmam sincs hogy mit tegyek. Több problémám van. A munkám. Stella szülei. És maga Stella.  A várakozás az örökké valóságig tartott. 2 óra után végre kijött az orvos. Zayn felpattant én pedig odaszaladtam az orvoshoz.
-Nos, minden jól ment, de kómába esett. És 50% hogy felébred. - Szemeim kidülledtek, szám nyitva maradt. Mire gondolhatnék ilyenkor? Szánalmat érzek. Mi mást. És nem valaki iránt. Magam iránt.
-Nekem most el kell mennem!
-Zayn, csak okosba! - bólintott majd kiviharzott az épületből. Mivel egy kocsival jöttünk hívtam egy taxit magamnak. Haza megyek ruháért Stellának, én pedig majd lezuhanyzok. A taxisnak gyorsan elmondtam a címet, aki teljes sebességgel hajtott. Kifizettem neki majd gyorsan összekapkodtam a cuccokat, lezuhanyoztam. Felkaptam a kocsikulcsot majd első megálló hely a benzinkút volt. Teletankoltam a terepjárómat majd amilyen gyorsan csak tudtam a kórházba hajtottam.

~Zayn

Fogalmam sincs hogy mit csináljak én a nagy Zayn Malik. Hogy Stellával mi lesz. Esetleg Austinnal. Ha Stella nem ébred fel. Ha MI itt maradunk. És mit értem el ezzel hogy eltaszítottam magamtól, akkor amikor már szeretet. Azt értem el vele hogy kórházba jutattam. Nem is én lennék.

~Stella

Büdös gyógyszer szag van. A gépek itt pittyegnek mellettem. Azt hiszem egy kórházban vagyok. Szóval nem haltam meg. Ez azt jelenti hogy nem vettem be elég sokat na meg azt hogy a fiúk időben megtaláltak. Nem baj. Megleckéztetem őket akkor.

~Austin

-Zayn, gyere gyorsan! - kiabáltam Maliknak.
-Na mi van?
-Gyere azonnal. Felébredt! - boxoltam bele a vállába. Beléptünk az ajtón, ő ült és bambán nézett minket.
-Stella... - szólt lágy hangon neki Zayn.
-Ti kik vagytok?